 |
    |
 |
Az internálást megszűntették 1949. május 4-én B E L Ü G Y M I N I S Z T É R I U M Szám 595.297/ 1949 .IV. 4. az államrendőrség 1949. május 4–én az internálást megszüntette ....... tehát szabadulhattam VÉGHATÁROZAT aztán jön a többi....csatoltan adom a várva várt okiratot a szégyenpapírt. "Felszállott a Páva, vármegyeházára... sok szegény internált szabadulására...” na aztán hogy ki ne essek egészen a fogságból na meg az ávónak a karmai közül, csak olvasd tovább kedves olvasóm, mert jön az újabb figura, hiszen a háló lyuka kicsi, abból csak úgy kiszökni nem lehet Hát mi lett most??? RENDŐRHATÓSÁGI felügyelet.... ahogyan röviden mondják: REF Egye meg a fene, ez is több a semminél, majd ennek is vége lesz... Hát bizony azon a nevezetes napon, megjelent a nevem a kitett listán... futó tűzként terjedt el a szobában a hír: Gyuszi szabadul, szabadul, van aki sírva búcsúzott el tőlem, volt aki könyörgött, vigyek ki egy levelet, habár ez nagyon szigor alá esett, ilyenkor úgy van az ember, mint amikor elzsibbadt az ember lába, akar menni de még nem tud, várni kell, amíg a zsibbadás ereje lassan megszűnik...búcsú, integetés... amim volt szokás szerint mindent otthagytam a lakótársaknak...ez volt a szokás itt...takaró, kis vánkos stb. élelem...már kiabálták is a nevemet, futás, érdekes tizenhat hónapig a kutya se kergetett, most olyan sürgős a menetelem...nem érnek rá? Na mindegy, már a kezembe is nyomták a szabadulási papírt nyomás ki az ajtón–a kapuőrök is udvariasan köszöntöttek, hiszen már szabadok voltunk nem rabok –indulás az állomás felé, de előbb a pénzemen legelsőben tizenhat hónap után valami kis itókát ittam ...legyen egy kis mámorcsodálatos a szervezet mennyire szomjazta az italt, hiába ittam meg egy fél liter bort ,mintha vizet ittam volna csak... semmi hatás... Ismét a hadifogsági érzetem lépett fel... hát igazán szabad vagyok, nincs a nyomomban a rendőr az ávós kopó? Az első vonattal indultam hazafelé –úgy tudom, nem maradtam pesten– indultam édes családi körbe… | |
