 |
    |
 |
Szelestei őrmester elleni vádak… 4., Szelestei őrmester elleni vádak Szelestei őrmester, mint Jutasnak kiválóan végzett katonája bizony a maga katonás szigorával minden katonával nagyon keményen, spártai módra, Makrenkó módszerrel, ha kellett látta el a szolgálatát. Tény az, hogy pardon ott nem volt, fellépésben, mozgásban, katonás rendben... tisztelgésben– ott pattogni kellett a kis katonának. Erről ismeretes volt Szelestei Zoltán őrmester, a jelenben itt a zsidó munkásszázadnál szolgálatvezető őrmester... Általában sohasem volt lakodalmi érzés egy újoncnak a katonai bevonulás, főként, ha kiképző tisztesek, vagy tiszthelyettesek, altisztek katonai tudásuknak magaslatán álltak. Jutason kemény, katonás őrmestereket neveltek ki, akik bizony mindenkori laktanyáknak példaképük volt, kinél nem fordulhat elő egy kis túlbuzgóság. Ma, tehát 1979-ben tán tálcán szolgálják ki az újoncot, azaz nincsen katonai regula, futás, nóta, laktanyai rend?... Mindenkor volt és lesz, ha már katonaságról van szó. Erős csuklót tartott Szelestei őrmester, vádolták és ezzel vádoltak engem is miért nem akadályoztam meg ezt a kegyetlenséget. Kérem, az elmúlt években sorozásokon vettem részt, és az orvos mondja el a következőket. Mielőtt megmérné a szív és egyéb vérnyomást, pár guggoló mozdulatot kér a sorozottól, és mi történik? Az első kettőt még csak megcsinálja valahogyan, a harmadiknál ingázik a negyediknél összeesik. Kérdem erős a csukló? Nem az alany gyenge állóképtelenséggel rendelkezik csak, hiszen puhányul élt, puhány is marad és minden legkisebb testi megerőltetés számára már kínzás. sőt bírósági vádpontként súlyosbító elítélést von maga után. puhányságuk mellett, ha egész nap feküdni kellett volna, akkor pedig az lett volna a kifogás, hogy tétlenségből kifolyólag idegileg akarták őket kivégezni, vagy bolondok házába kergetni. Most nincsen csukló tán reggelenként a laktanyákban? –vagy esetleg fegyelmezőként nem szerepel mai kiképzőknek napirendjében? Akkor pár évvel ezelőtt miért halt meg a söptei gyakorlótéren egy kiskatona gázálarcban? Mert sokat fektették?... tehát ma is van fegyelmezőgyakorlat és marad is... de a Klein zsidót és pár társait nem szabadott csuklóztatni, nem szabadott megszidni, érzékeny lelkületük hamarosan vérzett. Bántalmazta őket Szelestei őrmester. Mindezekről nem tudok, hiszen oly keveset tartózkodtam köztük, igazán néha volt csak időm velük találkozni. 5., Nem volt gyengélkedő a századnál Ezt nem merem állítani, nem emlékszem már rá, de biztosan, ha kellett orvosi beavatkozás, akkor ott volt valami orvosi segítség. Nem tudok erre pozitív választ adni. Tán míg ott voltam, nem is kellett az orvos, hiszen beteg se volt köztük. 6., Körletüket nem hagyhatták el Ma se, akkor se lehetett a körletet elhagyni kilépő nélkül. A laktanya nem kocsma, ahová be és ki lehet lépni, a laktanya zárt hely, ahová, és ahonnan csak engedéllyel lehet kilépni. Csodálatos butaság ez és még a bírónak ennyi esze se volt, hogy egyben ezeket a gyerekes vádakat visszautasítsa, hát kérdem én a börtönt, kollégiumot, stb. el lehet hagyni, ha nincs kilépő. A kilépést több napra, hétre el lehet vonni a laktanya katonáitól, ahogyan nekem is megvonták annak idején. Még ezt is vádpontként hozták fel ezek a bölcsek, és a bíróság hülyén fogadta ezeket a panaszokat is. Látni mennyire a rendnek teljes kiszolgálását vállalták, mert magának a bíróságnak, vagy a védőnek kellett volna mindezeket egyből visszautasítani, ezek nem lehetnek a vádak alapjai, de valamit kellett mondani, hát mondták... 7., Ebédet állva kellett elfogyasztani Még jó, ha állva fogyaszthatták el az ebédet, de amikor se, állva se fekve nem kaptam ebédet, akkor kit vádoljak? A mi időnkben nem is volt szokás az ebédet ülve elfogyasztani, tartottuk levesnek a csajkát, ott helyben el is fogyasztottuk, majd következett ismét a sorbaállás a második fogásért és ez természetes is volt, de a jelenben ezt is felfújták nagyra, és a bíróság közül egy se tudott erre visszaválaszolni okosan, lehet hogy egy se volt köztük katona, vagy ha volt, hát miért védjen meg? 8., De maga a vádlott is bántalmazta a munkaszolgálatost Ezt a pontot aljas módon gépelték ide, mert Klein zsidó vádolt, hogy egyszer lovaglópálcával megütöttem volna és ezt látta Singer –Singer pedig magán a tárgyaláson tagadta, hogy ő nem látta... és mégis idekerült a jegyzőkönyvbe– Lovaglópálcám nem is volt, legfeljebb amikor lovasítva voltam, de akkor se használtam pálcát, így aljas piszkos vád Klein részéről, ugye ez mégis súlyosabb vád ellenem, ez már nyom valamit a latba, emeli a büntetés éveit... 9., A zsidók havat lapátoltak az állomáson és megszidtam őket... Ez a vádpont, ami igazán igaz, mert így is volt... Hogyan is játszódott ez a szidás. Annyit tudok, hogy nagy hó volt az állomás területén és kértek hólapátolókat. Semmi akadálya neki, hiszen ha fegyvert nem kaphattak, kapjanak ásót, lapátot, így is lehet szolgálni a hazát... Egyszer kapom ám az üzenetet, hogy a zsidók nem dolgoznak az állomáson, menjek ki és fogjam meg őket. Tény, ami tény, persze hogy nem törték magukat össze, bizony a termelésük egyenlő a nullával. Sorakozattam őket és be a laktanya udvarába, itt volt amint bemegyünk az állomásról, honvédlaktanyába tereltem be juhaimat. Na itt aztán nem kíméltem őket szóval, libamájon lehízott, soha fizikai munkát nem végzőknek, lúdtalpasoknak és még nem tudom minek mondtam el őket... érzékeny lelkük világába belemásztam és bizony most ezt is vádpontként vágják felém. Az tény, hogy nagyon leszidtam őket... Ezt csak szabad? –vagy ezt se szabad velük gyakorolni?– Régi mondás, aki nem dolgozik az ne is egyék...!!! Aztán még okádtak itt össze-vissza, könnyű helyzetben voltak, mondhattak, amit csak akartak, senki meg nem cáfolhatta őket, maguk hozták a paragrafusokat, maguk inspirálták a bírákat. Lővenso zsidók voltak a laikus bírák, mit lehet itt tenni? Mondhattam én ezeknek az igazságát, senki se hallgatta meg, azaz enyhítő körülményként nem lehetett venni, vádolnak koholt és alaptalan semmivel, büntetni kell, mert még arra nevelt példa, hogy akiket a zsidók valamivel valakit a bíróság elé citáltak, hogy az büntetés nélkül megússza. Csak az volt a kérdés hónapok, vagy évek, esetleg kötél a vége... Szóval "parancsnoki kötelmek elmulasztása végett kellett rám húzni Nbr. 15.§ 2. pontját, amit szintén zsidó állított össze, mondjam tovább?... A bíróság megállapította, hogy ezen vádpontok alapján: a vádlottnak ezen cselekményei a munkaszolgálatosoknak személyes szabadságát, testi épségét sértették, veszélyeztették... ennélfogva a vádlott bűnösségét meg kellett állapítani és meg kellett büntetni nyolc hónapi börtönre... Hogy menyire pipogya és báb volt az ekkori bíróság igen jó példa a következő, Gewürtz nevű vádlótól kérdi a bíró, hogy ismeri-e a vádlottat? Gewürtz rám néz és feleli: sohasem látott. Nem is emlékszik rám? Kérdi a bíró, Benkő József, feleli Gewürtz: nem látott. Akkor miért írta alá a Klein által szerkesztett vádiratot, Klein kérte, hogy írjam alá... de én nem is néztem meg hogy miket írok alá... Benkő bíró ezzel azonnal elhagyásra szólította fel Gewürtz zsidót, aki nyomban el is hagyta a tárgyalótermet. utólag is tiltakozom a vádiratnak, azaz az ítéletnek azon szakszára, amikor így szól az ítéletnek a következő mondata: Piszokos zsidónak mondottam Kleint, sőt ismét pálcával megütöttem... Gazemberség és rágalom a zsidó részéről, hiszen ezeket a felnagyított vádakat csak azért kellett neki és társainak kitalálni, mert a többi vádpont miatt nem találtak volna esetleg elítélést. Amit ekkor a zsidó vallott, sőt megegyezés szerint egymásnak pártoló társat is biztosítottak, nem volt mese, oly gyenge lábon állott az akkori magyar bíróság, hogy ítéletet kellett neki kitalálni, ellenkező esetben elvesztette volna kegyét a hatalomgyakorlásában. Ha alaposan végigolvasom az ítéletnek a pontjait, tán ezeken a pontokon kívül nem is található oly vád, aminek alapján börtönt lehetne kiszabni, de mivel el kell ítélni –hiszen miért ne– most lehet a zsidóságnak ismét ütni egyet a magyarságon. Majd megszökik idegenbe, ha szűkül itt a hurok a nyaka körül, ha egyszer le kell számolni a sáfárkodásáról, mert így is csináltak, ha legtöbben idegenben ismét a tőke kincses ládáján ülve, élve a további lehetőségeknek javait. …Ennélfogva a vádlott bűnösségét meg kellett állapítani... szól az ítélet szövege... de kérdem, hol van a bűnösség???? A kálváriás hurcolkodtatás stációiban... szombathelyi ÁVÓ... Győri fogda... Buda-déli internálótábor, Kistarcsai-internáló táborban sokkal súlyosabb embertelenséget kellett elviselni, végigszenvedni, jaj szó nélkül... sokkal inkább ki voltunk téve életveszélynek. Kistarcsán ahol naponta egy fél liter vizet ha kaphattunk... ez volt a mosakodásra, mosásra és szomjúságra... mit akartak akkor az én vádlóim? Miért nem csináltattam artézi kutakat Kőszegen?... stb. Szűk fekvőhely???? Igaz volt... de amikor Kistarcsán úgy voltunk elszállásolva, mint a selyemhernyók a papíron, egymás hegyén-hátán... Jaj volt annak, aki éjjel ki akart menni a szobából... mert az biz csak úgy tudott közlekedni, ha az egyiknek a lábára, vagy a fejére, vagy a tökére lépett és ilyenkor valami őserdei ordítás kísérte ezt a borzalmak éjszakáját... No, Klein besenyő, mit panaszkodhattak és én a többi ezerrel kit vádolhatunk? Arany szerint "Te tetted ezt király..." én meg azt mondom: te tetted ezt Klein zsidó" A tárgyalás alatt többször meglőtt az elkeseredés, amikor éreztem, mily piszok, aljas módon szereznek érvényt a besenyők a maguk hazugsága felett és nekem nincsen rá lehetőségem ezt megcáfolni, hiszen egymás közt felosztották a szerepet, a hamis tanúságot, hazug módra vallottak ellenem éreztem, hogy nincs igazuk, az igaz hogy nem volt szalonbeli elhelyezés, csak olyan volt általában bármelyik bakának kijutott egy tömeges bevonulásnál. Ugyanilyen elhelyezkedés fogadta a magyar bakákat is több esetben a háború alatt, tehát nemcsak a zsidóknak volt ilyen szűkös az elhelyezkedésük, hanem minden magyar bakának ez volt osztályrésze egy tömeges megmozdulásnál... Tehetetlenül kellett végighallgatnom ezt az aljas, piszkos rágalmat, amiket ellenem igyekeztek megalázni, börtönbe juttatni. Enyhítő körülményt is találtak... nagyon érdekesnek találom, de jobban szégyellheti magát ez a bábbíróság magát, hogy ennyire elvesztette a lába alatt a talajt és ítélt, ítélt, sok ártatlan embert juttattak a börtönbe. Ha nézem a mai bírósági tárgyalásokat és mérlegelem az elkövetett bűnöket és a kapott büntetéseket, akkor különösen ágaskodik bennem a sértődöttség, ily nagy bűnökért alig pár hónap... esetleg év... de már mekkora bűnözőnek kell lenni, aki az elkövetett bűneiért börtönt és internálást kapjon. Ha ma kellene tárgyalni ezeket a vádaskodásokat, bottal kellene a bíróságnak kikergetni ezt a vérszomjas bosszúálló söpredéket a tárgyalóteremből, nem pedig, alapot adni hamiskodásuknak. Ezeket a sorokat írom: Potypuszta (Csehimindszent SZOT üdülőben, valaha Mesterházi uraságnak kúriájában, annak is a torony szobájában –1979. jún. 20-án. Itt magányban, még jobban visszaötlik ennek a bűnös kornak minden tövise, amit belém szúrtak a besenyők, Kleinék, itt a toronyszobában, aminek az ablakai a valaha forgalmas, vendégektől gyakran látogatott parádés udvarra néz. Majd ősi fák karéjozzák körben, amikor a főúri életnek minden ragyogásában pompázott e szoba, tán ez volt valaha a vendégszoba, vagy ki tudja mennyi élvezetnek lett a sírboltja ez a szoba, most gyermekek vették a birtokukba. Azoknak csacsogása tölti be a magánynak a csendjét-életre keltik a téli álmából felébredt kastélyt-szabad időben felhozom a múltamnak sárgulni igyekvő életrajzát, akkor szenvedője voltam az alaptalan vádaskodásnak, most pedig írója lettem a történelemnek. A bírósági tárgyaláson ott volt édes anyu, aki állta szintén a bíróságnak és főleg a pár zsidónak kéjelgő vallomását, akik érezték, hogy kezükben van a gyeplő, a kormánykereke, övék a végszó, nincsen apellálás... Csak akasztani kell... A tárgyaláson többször elhangzott Szelestei Zoltán őrmesternek a viselkedése és főleg, hogy én, mint parancsnok nem csökkentettem annak katonás magaviseletén... stb. Hogy ki volt ez a Szelestei, majd később rátérek... Bíróság, rendőrség, általában nem igen szokott szerepelni a munkás életünkben, se pozitívan, és főleg nem negatívan... Már magában ez a szó, hogy rendőrség ÁVÓ... bíróság valamiképpen földrengésszerű pánikot ébreszt az emberben, valami túlvilági erőknek borzalmas legyőzhetetlen félelmét hozza magával, különösen, ha a vádlók és a bírák azonosulnak egymáshoz... Mert Gorkij: Anya c. művében nyíltan odalehetett kiáltani a bírák szemében, ez a bíróság nem hivatott arra, hogy ítélkezzen felettem, ez a bíróság nem a nép bírája, ez a zsidóknak a kisajátított hatalmi okádéka, ami visszavág majd egykor. Most ezt nem lehetett kimondani… csak Gorkij mondhatta ki... Állni kellett ennek az időszaknak az igaságtól messze elcsúszott hamisságát. És ami a legszomorúbb, még ma is meghagyták ennek a büntetésnek az utóhatását, amikor a nyugdíjamból is töröltek pár évet, mint internáltnak éveit, nem számíthatták be a nyugdíj összegének a megállapításában. Tán a mai olvasónak egy kicsit furcsa, vagy talán erősnek találja a soraimat, lehetséges, de nincsen neki igaza, mert csak nézd mily békésen áramlik a vezetékben a nagy feszültségű áram, amíg nem következik be rövidzárlat, amikor felbomlik a törvényszerűség, amikor szikrázik, sistereg, éget –mindaddig, amíg vissza nem áll a normális fizikai állapot, amikor az ok nem okoz okozatot. Bennem mindig fennáll a rövidzárlat, ha ezekre az időkre gondolok és feltétlen a rövidzárlatot okozónak a kiiktatására gondolok, és csak ezért ily éles és igazságot kereső sorokat szövöm, tán mégis lesz aki mellém áll és meri vallani velem együtt, sok ártatlan magyar lett a zsidók áldozata, ki így, ki úgy... | |
