 |
    |
 |
1948. júl. 2. Népbírósági tárgyalás 1948. júl. 2. Népbíróság ítélkezik Nem éltem át a siralomháznak nyomasztó, sivár egyhangúságát de azért kicsiben mégis csak hasonlít az érc sorsom is, aki tudva már előre ezt a napot és összeül a bíróságnak nevezett állami ítélkező apparátusa, aki némileg irányításra, némileg a pillanatnyi helyzetben uralkodó szemléletre és főleg nagy zsidó befolyásra úgy kell cselgáncsoskodni a paragrafusokra, ha már egyszer zsidó a vádló. Feltétlen a lasszó beakadjon az üldözöttnek a nyakába és pár évre, vagy hónapra, de ha kell kötélre is 3z~ kell juttatni, mert a kiaszásra szomjas Klein zsidó feltétlen súlyos ítéletet akar kicsikarni a bíróságtól és annak népi ülnökeitől. A korábbi hírek, amik hasonló témával zajlottak le, bizony nagyon szomorúak voltak-azaz szomorú ítéletet kellett elviselni az elítéltnek, ekkor hallottam azt a hírt-azaz később a Budadéliben, hogy a pesti népbíróságon, amikor egy keretlegényt, lehetett az tiszt, vagy tisztes, vagy közlegény, nem számított, csak népbírósági ügyet koholtak ellene. Akkor volt egy félkezű zsidó pasas, aki minden alkalommal elment ilyen tárgyalásra, mint vádló és szentül elhitette a bírósággal, hogy fél kezét a könyörtelen doni hidegben ez a vádlott fogyasztotta el, embertelen magatartása miatt. Így bizony súlyos ítéletet hozott minden esetben a bíróság, amig egyszer aztán megsokallta maga már a népbíróság is, hogy ennyi áldozatot küld a börtönök mélyére és eltiltották a tanúskodástól... Ebben az időben ez jó pénzjövedelmet is hozott a félkezű zsidónak, megfizették, és ő könyörtelenül mondta a szöveget. Tanú nem kellett, nem is kellett bizonyítani, ott volt leletként a fél kéz és ez már elég bizonyíték, terhelő elmarasztalás a vádlott felé. Mindezek még jobban felzaklatták a cella nyugalmát, habár úgy emlékezem a vádiratot már olvastam, azaz az ügyvéd ismertette, jó ideig meg is volt, kár hogy nem találom a jelenben, hogy milyen aljas piszlicsári zsidóvádat tudnak paragrafusokba betartani és ítélkezni... Tárgyalás reggelén meg kellett borotválkozni, mosakodni, hiszen a porondra vezetnek, tárgyalóterembe, ahol kezdődik a cirkusz, a komédia. Emlékezetem szerint, hiszen most, amikor e sorokat írom (1979. jún. van) tehát harmincegy év távlatából gondolok vissza ezekre szívszorongató órákra. Június van a jelenben –de a tárgyalás –a második, július 2-án de. fél tizenegy órakor kezdődött. Nem merem állítani, hogy bilincsben hoztak a bírósági épületbe, de ahogyan tudom ez abban az időben kötelező volt a felvezetésnél –de lehet, hogy nem raktak ekkor rám karperecet. Két foglár kíséretében elindultam a cellásból. Előzetesen tippeltek a cellalakók, kb. mire lehet számítani, hiszen voltak akik az ekkori népbírósági perekben nagyon is jártassak voltak, habár minden ügy kisebb volt a zsidóügynél. Fogytak a méterek, az emeletek, majd beértünk egy külön álló folyosóra, ami közvetlen a bírósági épülettel volt összekötve. A megnevezett számú tárgyalóterem előtt megálltunk, amint körülnéztem több ismerős is akadt, persze a vádlóim ott kuncogtak, élvezték a szenvedéseimnek kálváriáját, majd beléptünk a tárgyalóterembe, ahol a vádlottnak és a kísérőknek külön kiképzett helye van. Leültem –s ekkor találkoztam Édes anyu tekintetével– fájdalmában is tudott erőt önteni belém, mint a krisztusi keresztfa alatt térdelő Szűzanya sugallta belém láthatatlan köldökzsinóron át, ne félj, még ezt is kibírjuk... Sírni kezdtem, hiszen ilyen helyzetben még nem voltam… Majd ott láttam Rábakovácsiból a Horváth Károly bácsit, aki már sokszor megjárta különböző ügyekből ezt a pályát, neki nem volt itt semmi sem szokatlan. Szívszorongató percek –soha ilyen viszontlátást– majd jelentik: a Bíróság. Erre mindenki feláll, majd amikor elfoglalta a bíróság a helyét, a terem látogatói is leültek, majd következtem én... A bíró Dr. Benkő József volt, akit akkor még nem ismertem, de a jelenben a könyvtáramon van a fényképe, majd kezdi a szokott módon... Megállapította, hogy a vádlott Kőszegen 1943-ban jan. 15-febr-ig terjedő időben zsidó munkás század parancsnoka voltam... a százada megfelelő téli elhelyezéséről nem gondoskodott... Na valamilyen sorrendet tartsak be, mégis a jövőt illetőleg, így a Nb. 226/ 1948/7. sz. szombathelyi népbíróságnak ítéletén keresztül veszem a mondanivalókat. Jelen vannak: Singer József, vasvári zsidó, Singer Károly szintén vasvári zsidó, nem is ismertem, Klein Lajos, aki közben Koltai névre változtatta meg a nevét, azt gondolta ezzel a névváltoztatással megváltoztatta a róla való véleményemet is... Dr. Stadler Ferenc, pedig én mindig Lászlónak gondoltam... stb. Indokolásban a következők szerepeltek: A MUSZOK a szálláshelyen annyira össze voltak zsúfolva, hogy még fekvő helyük is alig volt. Na erre csak azt tudnám válaszolni: és mi a hadifogságban, a vagonokban, kistarcsai internálóban...???? Ezért kit lehet bíróság elé állítani. Az tény, l943-ban plakátra vonultak be tömegesen a zsidók, és bizony Kőszegen a levente otthonban nem volt annyi hely, hogy mindenki nagy kényelemmel elterpeszkedhetett volna, de kérem volt akkora hely, mint egy vasúti fülkében, amikor a hat ülőhelyre hatan ülnek be. Hát természetesen a civilben átélt nagy kényelem, szalonok, epedák, fürdőszobák, hat szobáknak a kényelme, külön szobáknak kényelme elmaradt, de elmaradt sok-sok ezer magyarnak is a háború folyamán. Puhány nemzedék volt ez a magyarság testén, akik nem izzadtak meg soha a fizikai munkában, ezt elvégezték helyettük a "gojok"... Hiszen minden zsidónak keresztény lányok voltak a szolgálóik, cselédjeik... megszokták a gazdagságuk mellett, hogy kiszolgálják őket, sőt pénzükért, ha úgy kívánta a fiatal nagyságos zsidó úr, akkor testi gyönyörben is kellett részesíteni a ház pubertását. Zsidót, se mint cselédet, se mint aratómunkást, se mint kubikust, se mint kőfejtőt stb. még csak mikroszkóp alatt se lehetett találni, ellenben minden üzlet, pénzügylet, bérlet, uradalom, ott már jelentkezett a zsidó, és sokszorozta vagyonát az olcsó goj munkabérből... A legkisebb falusi zsidó is jobban élt, mint a 25 holdas paraszt, az ő gabonáját nem verte el a jég, nem döglött meg a marhája... de falu pénze csak náluk talált otthonra valamilyen árucsere formában, és ez mindenkor jó üzlet volt. Végtelenül jó akklimatizálódó természete volt a zsidóságnak, mert egy-két száz évvel ezelőtt, amikor egy kis batyuval valahol letelepedett, felismerte a z üzleti lehetőségeket, nyúlbőrtől, a rongyig mindenben, ha kellett kékfestővásznat árult, ha kellett borjukat vásárolt, marhakereskedők lettek, üzletet nyitottak később, majd bankosok csak ők lehettek, diktálták az árakat, a deviza értékét... Ez egymagában nem is volt rossz mindig hangoztattam ezt a szívós, és türelmes kitartást kell tőlük sajátítani... A magyar bakáknak sem volt jobb sorsuk egy-egy tömeges bevonuláskor. Emlékszem csak az erdélyi bevonuláskor mozgósított majd egy millió katona bizony nem találta meg egyszerre a maga helyét, ágyát, nem tudták aznap elszállásolni, több éjszakát a szabadban töltött el, míg kialakult a végleges beosztása. Na és ekkor kit vádolt a magyar baka?... Elfelejtették, hogy az öreg Mózes elvtárs, amikor vezette a jó népét a sínai pusztaságban, még vizet se tudott nekik szolgálni, se ételt, míg csak valami manna nem hullott az égből... Vizet se tudott minden esetben fakasztatni, és akkor Mózest utólag el kell ítélni? –Nem tudott akkoriban se letelepedni, végleges hont alapítani, mert örökös nyugtalanságában állandóan ellenséges viszonyban élt a tulajdonosokkal, és mint albérlők a betolakodók hamarosan visszaéltek a tulajdonos jóindulatával. Ezért a mai napig sincs végleges igazi hazájuk, most is állandó tűzpárbajban élnek szomszédjaikkal, hol őket verik, hol ők verik a szomszédjaikat. Megfelelő elhelyezés?...!!! Tág fogalom… még szállodák se mindig megfelelők, akkor egy ilyen tömeges elszállásolás lehet mindenben kényelmes, otthonias? De ugye vádpontra ez is jó –hiszen nekem is kellett volna napokon belül összkomfort lakhelyet varázsolni, hogy teljes kényelmet kapjanak a honfiak. Ez faj kiharcolta a maga puhány életét –hiszen katonaviselt is nagyon kevés volt köztük– tudva faji jellegüknél, állaguknál fogva lúdtalpasak voltak, ami egymagában felmentésre jogosult abban az időben a katonai szolgálat alól. Így a nagy tömeg előtt ismeretlen volt a katonai élet, vagy a bevonulási időszakban bekövetkező hiányosságoknak a szükséglete, és bizony nem könnyű elviselni idősebb korban, tehát nem sorköteles időszakban egy katonásdit, amikor bizony nincsen kis vánkos a fej alatt, hanem, mint nekem a fogság alatt egy tégla szolgálta a fejalátámasztását, ezért igyekeztek kiszínezni ezt a hiányosságot, hogy mint parancsnok nem gondoskodtam eléggé a kényelmes elszállásolásról... Klein zsidó nekem biztosított ennél hatványozottabb nagyobb nyomort és mikor tudom majd elítéltetni a bíróság előtt?... Szóval, mint civileknek nem volt ideális elszállásolás, de volt... jobbat nem adtak nekem se, hiszen nem tőlem függött a sorsuk, az elhelyezkedésük. 2., Az olvadó hó befolyt a fekvőhelyre Lehetséges volt, hiszen ha mai építési technika mellett befolyik a felső emeletre az esővíz, vagy az olvadó hó, miért van csodálkozni való, hogy egy majd száz éves épület már beengedi a tetején az olvadó hólevet? Többször halljuk a rádióban elhangzott panaszokat, lavórokat, dézsákat kell rakni a szobába, hogy felfogják a tetőn átengedett vizet... és mit tesz a KIK ??? Majd megcsinálják, ha a kivitelező, a beszerző, a tervező... stb. tehát nyugi, majd rákerül a sor... és a bíróság??!!!' A bíróság se csukott le még egyetlen egy KIK igazgatót azért, mert a lakóra csordogált az esőlé… De ugye a zsidóra nem folyhat víz, ez már embertelenség... mert hiszen, miért nem csináltattam meg azonnal ezt a kis renoválást? Miért kínoztam ezeket a szegény szenvedőket... Kegyetlenségnek írták fel és most nyomós vádként ítélnek el. Mert... Hogy nemrégen a Derkovits telepen egybefolyt a kanális és az ivóvíz. Te Jó Isten, mekkora fertőzésnek voltak kitéve a lakók, de senkit se csuktak le azzal a váddal, hogy a derék dolgozókat akarták kolerában megfertőzni... Most utólag, amikor már mindezen túl vagyunk és atomkorszakban élünk, mily megdöbbentők a vádaknak a felnagyítása, mindenesetre arra való törekvés, hogy engem el kell ítélni, mert tétlenül néztem szegény zsidók fekvőhelyére való hólé becsöpögést... ha igaz egyáltalán, hogy befolyt... lehetséges, hogy ők fúrtak oda lyukat... Hányszor kényszerítette már az embereket a bekövetkező irreális állapot, hogy elhagyták otthonukat és valami szűk helyre kellett menekülni, pl. egy légiriadó folytán... Módom lett volna intézkedni, mivel én voltam a szálláscsináló a bevonulóknak... Mit tehet egy szálláscsináló, főleg ilyen tömeges bevonulásnál? Pajta, istálló, csak valami helység legyen és kész, majd aztán jön a többi. 3., Munkaszolgálatosoknak nem volt vizük Aki Kőszegen csak egy kicsit is ismerős tudja, hogy csak artézi kutak vannak, ezek is utcai elrendezésben. Így kutak, mint faluhelyen, minden háznál ez itt nincsen, tehát most mit kellett volna csinálnom? Azonnal kutakat kellett volna ásatnom, hogy vízzel lássam el a bevonultakat. Szegények, vízhiányában kénytelenek voltak hólevet inni, hányszor adtam volna hálát az Istennek, ha pl. fogságban, Romániában csak egy deci hólevet tudtam volna naponta kapni, vagy a forró szállító vagonban, csak egy pohárka vizet adott volna az orosz... de nem adott és most kit vádoljak?... De Kistarcsán az internálóban se volt víz, naponta kb. egy fél órára csörgedezett valami vályún át a víz, aki hozzáférkőzhetett az kapott, aki lemaradt az majd várhatta a másnapot. Amikor oroszhonban szállítottak Ural felé, amikor már tátogni is alig tudtam a szomjúságtól, a lerácsozott ablakon át, amikor megeredt az eső, tudtam pár cseppet felfogni a vagontetejéről lefolydogáló vízből... ez nem volt embertelenség?... Nem szüntettem meg ezt az állapotot... Gazemberek, mit akartak velem? Ma sincsen teljesen megoldva Kőszeg vízellátása, én pedig szüntettem volna meg ezt a hiányt... Nem csoda, ha az ügyész: Károlyi, amikor meghallgatott és meghallgatta zsidókat a vádpontok összeállításához, bizony igen nehéz volt összeállítani a rám nézve való terhelést, ami kimerítené valamelyik népbírói paragrafust. Persze ismétlem olyan időkben élünk, amikor egy nevetés, egy nem nevetés hozhatott egy év büntetést... belemagyaráztak azt amit akartak. | |
