 |
    |
 |
Jobb, ha nem találtak rám egyszerre 1945-ben… Tán, jobb is hogy nem találtak meg nyomban 1945-ben, mert ha akkor, még melegében, amikor izzott a megjött zsidókban a gyűlöletének tüzes, kínzó mohósága... hát engem ezek nagyon kikészítettek volna sorjában... kivéve, azokat akik később elálltak a Klein-Singer piszkos aljasságától, mert hiszen minden részegség egyszer józansággal is kezdődik... Persze hogy rámtámadtak volna, mint a hiénák, hiszen ha Klein vallotta csak nem bizonyosult be... hogy lovaglópálcával ütöttem, sohasem volt lovaglópálcám, ekkor meg különösen nem hiszen lovam sem volt... Mily kéjelgéssel csapkodta volna a talpamat, meztelen testemet, ahogyan Jézust megfosztották ruhájától és úgy verték véresre... Gátlástalan tud lenni ez a faj… mindenét elveti, csak ő maradjon meg... Örök szégyene lesz a zsidóságnak, hogy ahelyett, hogy magába szállt volna levonta volna a következtetést, íme mégis csak valamiképpen vannak, azaz voltak nemzetközi hibák, ami miatt brutális ellentámadást kaptak... hát most adjanak hálát az Úrnak, hogy életben maradtak... de ne kezdjenek most ők egy „Magyar Auswiztet” ne igyekezzenek ők is egy bosszúból eredő temetőt betölteni, mert igaz hogy a kegyetlenség által, gázkamrák áldozatok szintén örök emlékezet lesz a történelemben, de ebben mi volt nekem részem személy szerint... hogyan voltam az ő embertelenséget kiálló napjaiknak kovácsolója... nagyon jó lett volna, ha azok, akik megjöttek épp bőrrel, ne a megtorlás kegyetlenségében mámorosodtak volna fel... hiszen ők egy világ gyűlöletét kellett, hogy átvészeljék, nem az én és hasonló senkiknek a magatartása okozta a soraiknak a megritkulását, kár volt felbujtóknak a soraiba állni és megtölteni ezer és több ezer magyarral a börtönöket és internáló táborokat. A hatalmat teljes egészében kezükben tartották... gazdasági, pénzügyi, igazságügyi, kulturális összes posztokon csak ők szerepelhettek... minden felelős állásban csak zsidó lehetett, sajtón keresztül egészen a színházig, mert mondván ők sokat szenvedtek... de ismét kérdem, egyedül, csak ők szenvedtek ebben a világégésben?... Elég legyen már ebből a siránkozásból, nem lehet mindig hivatkozni ezekre az időkre, amikor saját önző érdekeit akarja továbbra is előtérbe helyezni a többi magyar előtt. Miért kellet egy Páger színészt pofon vágni, amikor sok évi bujdosása után hazajött, mert állítólag Gobbi Hilda, hogy mi volt a korábbi neve /zsidó neve/ nem tudom... csak én magam is láttam a háború előtt azt a filmet, amelyben Páger egy tanító szerepet töltött be és nem tudott iskolát felállítani a cselédeknek a majorban, mert az akkori törvény szerint harminckettő tanuló kellett ahhoz, hogy egy osztály lehessen megindítani. Az uradalom bérlő zsidója pedig nagyon ellenezte az iskolát, majd Páger, mint tanító hozatott valahonnan egy családot az uradalomba, akinek öt gyerek volt, így meglett a létszám... lehetett iskolát kérni s valahogyan a Páger a filmben pofon vágta a zsidó bérlőt.... Gobbi nem felejtette el a pofont, amikor Amerikából visszatért Páger, ez a művész, aki mindig igyekszik apáca szerepeket kigúnyolva játszani, visszaadta Págernek az 1938-as időszakban filmen elcsattant pofont, mert még filmen sem szabadott a szerep szerint a zsidót pofon vágni... Páger, négyszemközti interjújában keserű szájízként emlékezett vissza azokra az időszakokra, amikor megjött és mindenütt a színészi porondon, kezdve az igazgatótól kezdve csak zsidó volt a színpadon, bizony nem igen engedték szerephez jutni, nagyon soká kaphatott érdemes szerepet, ezek se felejtenek... Páger a jelenben is a legnagyobbak közé valók... Azt hiszem, ma ez a vigyori vénasszony is szívesen elfelejtené ezt a pofont... Ha tizenkettő zsidó közül akadt már egy /Júdás/ aki pár ezüstért, mégpedig mosollyal, csókkal képes volt elárulni az „Igazat”, az Urat /hogyne lett volna képes több ezerből több Júdás, akik hatalmuk teljében ne lettek volna képesek földalatti kínzókamrákat betölteni ártatlanokkal. Akasztottak, kivégeztek itt olyanokat is akiket később az idők beigazolták, hogy tévedtek... jóvátétel fejében díszsírhelyet jelöltek ki újra kiásott, meggyalázott porhüvelyének és rakták rá a nagyrabecsülésnek pirosló rózsáit... de életet már adni nem tudtak, örökre elnémították, de elvetették a hozzátartozókban a gyűlöletnek csiráját, csak a magasabb kulturáltság tartja vissza attól, hogy könny nélkül sírnak. Hát szóval előttem van Hajósnak az aláírása, vállalta a hamis gazembereknek a sugallatát, internáld le a gazembert, meddig tartott ez a sugallat, csak egy papír és már jelentkezett is a lakásomon a rendőr, aki parancsot jött teljesíteni... Ha nézem a Hajós aláírást, sok gonoszság sugároz ki belőle, tán érzi hogy megint és újra megint határozni kellett neki, mert másképpen nem tartanák méltónak hogy itt üljön a kapitányságnak plüss székében... Jó ez a kenyér Hajós úr?... nyugodt nyugdíjas éveid vannak Győrben?... Nincsenek rémlátásaid, amikor éjszakánként ezrével megjelenünk az ágyad körül és kérdőre vonunk, Hajós úr tudta, hogy mit csinál, kikkel szövetkezik? Hány ártatlant tett el lábalól, testileg és lelkileg?... Arany mert írni a legfelsőbb császárnak egy magasztaló verset... amelyben elítéli a sanyargatót, a vérszívót..."Hát senki se mondja, hogy éljen Eduárd?... Nem illeti dicsfény a zsarnokot… ő merte vállalni abban az időben, pedig nem kis hatalommal állott szembe... de a zsarnokságot még a császárral szemben is elítélte, nem jobb lett volna Hajós, ha folytatod a megkezdett pályádat és továbbra is méregetted volna a ruhákat szatócs boltodban... és senki se vádolna, mint zsarnokot . | |
