 |
    |
 |
Tömöri Pál szds. Megszökök a börtönből – 1948. május végén… Buzogány szds. Rabtestbe Mielőtt idekerültem volna, előző nap TÖMÖRI PÁL szds., akivel egykor az 5/I-zljban szolgáltam... a harmadik emeletről megszökött éjjel... és most szigorú ukász, hogy minden politikait, ha lehet, külön zárják... Megszökött?... Innen a börtönből... Éjjel, az ablakon át, a harmadik emeletről... Érthetetlennek tűnt előttem, ekkora óvintézkedések mellett. Ennyi rács mellől, ennyi foglár közt, hogyan lehetett megszökni?... Ekkor a részleteit nem is volt ildomos kérdezni... Na ezért kell nekem is egyes cellába lenni,... de majd holnap már kapok szobatársat, és így nem leszek egyedül... Szavát be is tartotta Buzogány szds. úr... akit végtelenül tudok magasztalni, hogyan sűrítődött ennyi emberiesség egy ilyen adott helyzetben lévő parancsnokban, akikről általában úgy gondolkodtunk, hogy akik ilyen beosztásban vannak, azok csak gonosz emberek lehetnek, akiknek minden szabad a kiszolgáltatott rabokkal szemben... Amikor az ÁVÓ kint ütött vert mindenkit, kínzott, akkor egy börtönparancsnok aziránt érdeklődik egy rabtól... hogyan érzi magát?... Mi a kívánsága? Elég e a koszt?… Ízletes-e?... Ez nem is ember; földi angyal, akit szoborba kell önteni és a késő nemzedéknek példaképpen mutogatni kellene, íme egy ember, aki a börtön lakóból, börtön virágait szeretné kialakítani... Embert lát a börtön csíkos ruha alatt is, akit nem megvetni kell, vissza kell adni az emberi élethez való önbizalmát, szeretni, támogatni kell még vétségében is. A börtön, nem lehet megtorló intézmény, a börtön átképző hogy legyen, híd a börtön és a szabad dolgos életbe –hitet önteni az elesettben, van még élet, csak hinni kell, és harcolni a szebbért –ha valaki elesett, még lábra állhat, csak segíteni kell az elesettet... Ne összetörni benne az embert, hanem mint a restaurátor, újra összerakni a szétesett emberi lelket, az összetört emberi akaratot, összerakni a szeretet, a munka gyönyörével, hogy újra megtalálja az ember önmagában a helyét a társadalomban. Nem kivetni, rúgni, megbélyegezni kell a rabot; erősíteni kell, a börtönben megszégyenült lelkivilágát újra fényessé varázsolni, ő is lehet még értékes munkása ennek a társadalomnak... de ehhez sok ilyen rendkívüli nagy tehetségű főleg melegszívű, rendkívül önzetlen, nagy pedagógusi érzékkel, nagy művészi, emberi érzéssel dolgozó ember kellene, akik a maguk hivatali magaslatán is meglátják az embert –az emberé való válást az még a számok mellett is... Nem számot látnak a mozgó bábuban... Ember van a szám mögött, aki szabad volt egykor és szabad akar lenni ismét... Csak szeretni, bátorítani, tanítani kell emberségre, hogy amit elvesztett megtévedtségében, újra ragyogjon, újra erőt kapjon a szabad életbe való további magalapozottsághoz. És hogyan tudta ezt az ember formálni Buzogány...??? Erre nagyon sok példa van... Amiért is ebbe az időben vétkesnek is mondták, mert nem tartott paralelt a többi kínzó intézményekbe uralkodó módszerekkel, ahol az embert csak állatnak vélték, akit rúgni, dobni, kínozni kell... | |
