 |
    |
 |
Elmozdítottak az állomásomból… Azért mégis nehéz eset voltam a számukra, mert ahogyan véglegesen megkaptam Vallás és közoktatásügyi minisztérium V. Hold u. 16. Telefon: 129-430. 1223-C-22/1949. eln. 1. szám. Alatt, hogy a fellebbezésemet elutasították, helyet adtak az elsőfokú fegyelmi bizottságnak határozatával –e l m o z d í t a n a k az állásomból 1949. évi szept. 29-én... aláírások… Na még mi jöhet az életünkben?… ugye mennyi szép posta kavarta fel nyugalmi életünket... és miért?... Mit magyarázkodjak? –most meg már igazán nevetségesnek találnám, csak egy tény, hogy hazugságra épült fel az egész ítéletem és bírói ítéletem is. Teljes az akkori zsidórezsimnek a bosszúja fűtötte a közállapotokat, és csak nekik volt szavuk mindenféle apparátusban, csak ők lettek a győztesek, főleg ha olyant, mint a Szelestei Zoltán őrmestert, vagy engem megfoghattak. Nem is akarom már kimagyarázni ezeket a zivataros napokat, órákat –túléltem és éltük. Na aztán, hogy ne legyen teljes a nyugalmunk, most kell kapaszkodni... „Szegény embert még az ág is húzza” tarja a közmondás... Még mindig van egy ütőkártya a kezükben a nagyoknak, hiszen a nagyon szép kántortanítói lakban lakunk még, három szoba, óriási kerttel, most pedig felszólítanak... 48 órán belül költözzek ki a lakásból Tetszik hallani a finom piszkos ökölnek a suhogását –48 órán belül… Háború alatt lehetett hallani, hogy az előrenyomuló katonaságnak, ha kellett egy tömbház, hát ott szoktak a front lázában hasonló módszert használni –azonnal költözzön ki a lakásából, a házból. Mondom én, mindenki meghülyült ebben az időben. Lent és fent, mindenki csak tiporni tudott Kovács József, nagy nyilas testvér te is elvesztetted a fejed, már meghalt… Ennyire útban voltam, kilakoltatási eljárást indítanak ellenem, kitesznek az utcára... Evvel a támadással is már barátkoztunk, ha bekövetkezik ez az ítélet, akkor hogyan és hová?... Fájt a szívem elhagyni a szép otthonunkat. Soha se volt oly szép az iskola és annak környéke, mint a mi időnkben, ezt vallják a mai élők Szelestén... Ma a falu legócskábban tatarozott, gazos épülete, sajnos. Elhurcolkodtunk haza, Répceszentgyörgyre, apáékhoz… De ez csak átmeneti dolog volt, hiszen a kántorit folytattuk továbbra is , ez volt egy kis sziget az életünkben, ahonnan kaptunk még valami jövedelmet... Na aztán, hogy a tragikomikum, a dráma felvonásainak a befejezése ne legyen azért olyan siralmas– 1949. dec. 5. dátummal... a Belügyminisztérium IV./4 ellenőrzési ü.o. 611.964/1949/IV.4. szám alatt megküldte: VÉGHATÁROZAT a rendőrhatósági felügyelet alá helyezésmegszüntetését mondotta ki… Na megszabadultam a keselyűk mindennapos karmaik közül. Hogy öröm volt-e vagy se? Nem is tudom, tán igen... Ezredik oldalt írom az élettörténetemben... Nem volt szándékomban hazug ideákat festeni, nem akartam érzésvilágomat bús melódiákban megszólaltatni, habár... „Sok szép dallam szólalt már meg öreg hegedűn”... ezeket a sorokat majd a 70. év küszöbén írtam le: 1979. júl. 28-án... Igen igyekeztem az 1000 oldalt szívemből pattant szikrájával betölteni, napos-árnyas oldalát bemutatni, magam se hittem volna, hogy mily fordulatos és szenvedtető lehet az élet, amikor legjobban örülni kellene a világban. Ezzel az ezer oldallal lezártam ezt a korszakot, majd kezdődik egy újabb világ az életünkben... ha úgy veszem eddig tartott életemnek az első egyharmada. Meg kell írnom a másodharmadját is, és ha lesz időm rá, akkor megírom a három harmadját is, Sok örömem volt amíg írtam ezen sorokat: hiszen... „Ábrándjaink az eltűnt korral nem térnek vissza soha, nem kevély világnak szántam barátságom zálogát!”… „A festészet néma költészet, és a költészet vak festészet”... és mégis úgy szeretném, ha egykor olyannak kerülne a kezébe a gondolataimnak sorozatai, aki szívével és lelkével át tudna itatódni attól a szeretettől, ami e sorokban, és annak megírásában engem vezérelt. Szombathely, l979.júl. 28.-án. | |
