 |
    |
 |
Mesterségesen növelték a spiclik táborát… Hát igen ilyen időszakok is voltak, amikor a szomszédtól is nagyon kellett félni, nem lehetett tudni ki a beépített, ki a besúgó, hiszen sokan vállalkoztak erre a jellemtelen munkára, hogy a saját ügyüket elbénítsák. Vállalták a besúgást, és erre amnesztiát kapott az illető... Nagyon sokan voltak ebben a minősítésben, Polgár... Csepiga... akik saját területükön mások lebuktatása révén jutottak el felügyelői, igazgatói beosztásba. Így nem csoda, ha az emberek eltávolodtak egymástól, befelé éltek, nem mentek közösségbe, de ne mentek maguk a vezetők sem, hiszen ott sem lehetett tudni ki a másik megfigyelője, feljelentője- Majd az egész ország egy internálótábor volt, mert akik még nem voltak internálva, sohasem tudhatta, hogy mikor élvezi az ingyen ellátást. Ugyanis így szoktuk ebben az időben jellemezni az embereket: kétféle ember típus létezik, akik már voltak a börtönben, internálótáborban és akik majd még ezután lesznek a börtönben. A kegyetlenség folyik a civil magán életben is, hiszen, az új rendszer nagyon vigyázott a hatalmának a megdicsőítésére, habár könnyű dolga volt a rezsimnek, mert erős bástyaként maga mellett érezhette Oroszország fegyveres hatalmi erejét, hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatoknak a karhatalmát. A hadifogságom alatt tapasztalt társadalmi átalakulásnak, cárizmusból a szocializmusba való elhelyezkedésig, sok-sok erős, ha kellett könyörtelen bánásmódtól sem riadt vissza az új szellemnek a követelése, és talán nálunk is igyekeztek Rákosiék azt jól, rosszul lekopérozni. Sem eszközben sem módszerekben nem voltak kényesek, a cél szentesíti az eszközt. | |
