Reggeli séta a börtön udvarán, ima…

Hamarosan reggeli sétára kellett sorakozni, persze előbb szobarendet kellett csinálni, de mit is lehetett itt csinálni, menkű nehéz, piszkos pokrócok, lehetett vagy tíz kiló, tele porral, piszokkal, furunkulusos volt, azóta utálom a vattás, furunkulusos takarókat… majd indultunk sétára le az udvarra...
Akadtak ismerősök is... de sok volt az ismeretlen.
A börtön udvarán sorakoztunk egy sorban... egymás mellé kellett állni, szónál föl kellett állni, majd kezdődött az ima: elmondtuk a Miatyánkot... amint mondottam a szöveget és odaértem... és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétetteknek... ha ekkor a közelembe lehetett volna az ellenem vétett, mert én nem bántottam senkit... ám a magyarok hite szerint kivégeztem volna, legalább szolgálna a másvilágon, ahogyan Lehel kivégezte Kondrádot... borzalmas gyűlölet vett erőt rajtam... de tehetetlen voltam, hol van ez a gazember... nem tudom... már bánom, hogy amíg szabadon voltam nem küldtem el ibolyát szagolni a Jordán vizébe...
Ima után egymás hátához vagy két lépésre kellett felsorakozni és indulni sétára. Nem volt nagy az udvar, nem is volt mindenki lent, részleteiben hozták le a népet sétára. Az udvar minden sarkába állott egy gúlaszerű deszka őrbódé, az őrbódé előtt szuronyos fogházőr- betöltött puskával, aki szemlélte a foglyok néma, de sokat mondó hallgatagságát...