 |
    |
 |
Ismét szabadlábra helyeztek, 1948. febr. Károlyi ügyészt utólag is nagyrabecsülöm, mert érezni kellett Koltai zsidónak a groteszk bosszúját, mert később kiderült, maga stencilez tette le a maga hazugságát és azokat csak aláíratta a többivel így bizony nem adtak teljes hitelt a vádpontjaik... Abban nyugtatott meg az ügyész, akit nagyon tisztelek, akárhol van és akármikor találkozhatunk össze, igazi humanitás kísérte a kihallgatását... „Kérem hamarosan szembesítem a vádlókat és akkor majd megtudjuk mi az ellentmondás és mi az igazság...” Így is lett, hamarosan pontot tett az ügy végére, mivel nem találta a zsidóknak az aljas ocsmánysági koholmányukat, öt nap múlva szintén kulcs nyitotta a cellám ajtaját a foglár jeleneti: Czeglédy szedje a cuccát, szabadul… Nagy örömmel kapkodtam össze semmit, búcsút vettem a többi cellalakóktól, akik nagy örömmel nyugtázták a szabadulásomnak örömét. Az irodában átadták az ügyésznek, a fogházparancsnoknak a levelét, tárgyalásig szabadlábon lehetek, majd tárgyalásról értesítenek... ezzel betettem a börtön nagy kapuját, nagyot szippantottam a szabad levegőből és irány a vasút, a legközelebbi vonattal haza... Február 20-án van Aladár, a répceszentgyörgyi főjegyzőnek a neve napja. Korábban a névnapokat együtt szoktuk tartani, ha már megjöttem, akkor estére el kell menni Répceszentgyörgyre, nem lehet elmulasztani ezt a jó alkalmat, éppen jókor jön, ennyi izgalom után... Hideg tél volt, de mindig akad fuvaros, aki szánkóba fogott és gyii névnapra, persze egyesekben váltott ki borzalmas ellenhangulatot, most jött meg a börtönből és már képesek menni is névnapra. Igen, ki tudja még lesz-e alkalom ebben a szagos világban, hogy ilyen névnapot kifoghassunk. Odahaza is nagyon meglepődtek a szülők, hiszen tudták hogy a jelenben börtönben vagyok, de nem tudták azt, hogy délután már megjöttem. Mi újság?- kérdezték a szülők... hát bizony nem valami rózsás jövő várható, de ezt is el kell viselni, majd meglátjuk. De mit szólnak az emberek?... Az emberekkel nem mindig kell törődni, mert a vélemények váltakoznak és nem egyenlők, jobb ha az ember maga megy az útján. Szánakozókra szükség nincs, aki pedig segíteni tudna az nincs, így maradunk magunkra. Nagyon jó volt a névnapi vacsora, jól is esett a börtön utáni finom ízeknek a változatossága, nagyon jó szakács volt az Annus, a főjegyzőné, remek húsok, tészták, parfék töltötték ki a hasnak a terét, és a jó borokkal pedig locsolgattuk annak ízeit. Nóta, jó kedv ötvöződött ebbe az estében össze, el is felejtettem a cellámnak a bűzét, kiblijét. | |
