 |
    |
 |
Időrendbeli sorrend a letartóztatásoknak időpontjairól… Mikor és hogyan voltam börtön és internálótáborok lakója? Korábban már írtam, hogy első ízben 1947. dec. 19-én jött értem a parancsolat, a rendőr bácsi, aki tudtomra adta, hogy azonnal be kell kísérni a sárvári rendőrkapitányságra, majd onnan pedig ugyancsak díszkísérettel elvittek a szombathelyi Király utcában 14. sz. alá, ahol az ÁVÓ parancsnokság székelt. Ez az első lefogatás csak egy napig tartott, de felért egy élettel, hiszen nem lehetett tudni mi lesz a kezdetből?... Erről már úgyis írtam. Másodszor ismét jött a rendőr bácsi, igazolva magát, mutatja a behívót, ami már egyenesen a szombathelyi ávótól volt irányítva 1948 febr.13-körül... Ennek a behívónak a hatása alatt, már vagy öt napot voltam távol a családtól, mert öt napra előzetes letartóztatásba helyeztek Szombathelyen a Szily János utca börtönének harmadik emeletén, a 113-as cellában. Majd a börtöni életről később írok, most csak nagyjából felsorolom a lassú, de fokozatosan erősbödő nyomást, amit igyekeztek azaz igyekezett Klein Lajos vasvári zsidó a szombathelyi ávón keresztül rám gyakorolni... Öt napi cellaélet után ismét szabadlábra helyeztek, mondván, nem találok én ebben az emberben semmi kivetni valót... menjen haza és dolgozzon!... Mi az hogy nem lehet vádat találni? Na, mivel nem tudtak azaz nem tudott az én Júdásom börtönlakóvá varázsolni, ismét megtudta hogy szabadlábon vagyok, gyerünk a harapófogóval, szűkítsük le az életének a gyűrűjét. 1948. ápr. 24-én a zsidónak a befolyásárára, a szombathelyi rendőrkapitány, Hajós nevű szatócs segéd volt valaha... lehetséges hogy ez is zsidó volt, kiadta a nagy ukázt... meddig akarom rontani még a levegőt? Ohó, nem fog megszökni!- ordította... de ki akar megszökni?... kérdeztem én... ismét dühroham... hiszen ezt kellett neki játszani a havi fizetéséért… ezt parancsolták neki, s mint hitvány féreg teljesítette is küldetését, ha kellett meg is duplázta érdemeinek elismeréséért... Internáltatta Budapestre a Károly laktanyába... ott voltam egészen 1948. május 29-ig, amikor díszkísérettel ismét lehoztak Szombathelyre a börtönbe, mert bírósági tárgyalás lesz az ügyemben... Az első tárgyalás nem vezetett végső döntésre, újabb tárgyalást kellett elrendelni, mert a koronatanúm Dr. Stadler László nem jelent meg a tárgyaláson, később tudtam meg, hogy a zsidók megfenyegették... ha mellettem ki mer állni, azaz védeni mer... Na, aztán itt éltem a börtönben egészen 1948. júl. 2-ig, amikor meghozták a döntést, nyolc hónapi börtön.... stb.... majd ismét szabadlábra helyeztek. Aznap haza is mentem, de csak pár napig voltam odahaza... kb. nyolc-tíz napig... amikor ismét jött egy rendőr, mint SZÖKEVÉNYT köröznek, én szökevény?... hogyan?... igen hiába engedett el a bíróság, az ÁVÓ pedig leinternált, tehát internálóba kell visszavinni... Budadélibe. Mint szökevényt vittek vissza ismét az internálóba és ott voltam végig, azaz 1949. május hó 4-napján megszüntették az internálást, de attól fogva REF alá helyeztek, azaz rendőrségi felügyelet alá tartoztam... A rendőri felügyelet a községben volt, ami tartott, amit kb. 1949. dec. havában szüntettek meg. Na ez a vázlata a fogvatartásomnak idejére vonatkozólag, amit majd részletesen tárgyalok a következőkben... Na úgy veszem, bizony jól kifogtam a sors feketeszelét, ami elért már 1945-ben tartott az orosz hadifogsággal, majd kifogtam hazai fogságokkal, ami tartott 1947. dec-1949. dec. hónapig. Ha úgy veszem, hogy minden nagy ember volt börtönben, akkor fura eset állhatna elő, igen ám csak az a különbség, ha nagy emberekre gondolok, akkor legtöbbször le is tűntek azok akik a börtönbe való jutást előidézték, de velem élt ez a bitang... aki állandóan figyelte életem folyását... | |
