 |
    |
 |
Belügyi szervek szemléje a nyomor felett… Ahogyan ilyenkor szokott lenni .... egy belügyi szervnek a szemléje mindig hozott valami pluszt, valami változtatást. Kapta a szoba egyik este a hírt, hamarosan, tán egy órán belül jönnek a belügyi hospitálók, tartsunk nagy rendet a szobában, a szobaparancsnok jelentsen... stb... Rendet tartani, itt? Hát hogyan, cucc mellett cucc, hely nincsen, szorongtunk még állva is a teremben... hiszen nem is lát be a szemlélő, ha akarja is, ha nem... Nyílik az ajtó, vagy négyen is megjelennek az ajtóban, szélesre tárva annak nyílását, hogy beférjenek... jelentés... majd... nem valami behízelgő barátságos pofát mutattak felénk a vizitálók, de mindegy.... s én éppen majd az orruk előtt álltam, fehér pulóverban, nézek rájuk, ezekre az élet, és halálosztogató ifjukra, majd az egyik megszólít egy mellette állót... s pár kérdést tesz feléje és vége. Majd következem én... Maga miért van itt? Népbírósági ítéletem volt nyolc hónap, de rég letelt már... S miért ítélték el? –kérdi a belügyi szemlélő.. Szűk fekvőhely, vízhiány, szalmahiány.. s amint mondom ezeket a bíróság által megszövegezett vádpontokat: szűk fekvőhely,hát itt mi van?– vélte a belügyi kiküldött, vízhiány miatt ítéltek el? Itt még annyi víz sincs, valami mérges tekintetét még jobban rám meresztette, hogy én bolond vagyok, tán őket akarom kigúnyolni, hiszen őket ezekért küldték ki, hogy tényleg győződjenek meg ezeknek a hiányosságoknak a valódiságáért és én most gúnyolódni akarok? !!!! nagy méreggel becsapták az ajtót... köd előttük, köd utánuk... egy pillanatra a szobában csend, majd az egyik szobatárs felém kiabálja: na te marna jól megmondtam nekik, de számíts arra, hogy holnap egy csajka, egy pokróc felszereléssel az egyesbe költöztetnek, kidekorálva: kurta vas, böjt és sötétség.... Miért?– válaszolom vissza hangosan – s egyben ugrok is a cuccomhoz – idefigyeljetek és olvasom: a szombathelyi népbíróság ennyi és ennyi számú bírósági ítéletét hozta: mert a zsidóknak az volt a vádjuk: hogy szűk fekvő helyük, kevés szalma volt alattuk /itt se szem se volt csak puszta padló volt a nyoszolyánk/ –vízhiány –pedig ott artézi kút volt.... úgy sajnálom ez a vádirati pontok valahol elkallódtak– talán majd meglesznek egykor––– amikor ezt olvasom majd száz szobatársamnak, csodálkoztak és nagyon sajnáltak, hogy ezért kellett nekem ülni – állást veszíteni, amikor itt hatványozottabb mértékben szenvedünk ezeknek a hiányában... S ekkor a szoba hangja mérsékeltebb lett, sőt nagyon sajnáltak, mert még ilyent nem hallottak és pont engemet kellett megkérdezni ezeknek a belügyi szerveknek. Igen engemet kellett megkérdezni – sokszor a véletlenekben van valami sorsnak kiszámíthatatlan igazsága. Ami aztán következett, mert azonnal fekvőt rendeltek el... majd még néha kiabált hozzám valaki, akkor ne félj ám majd holnap, mutasd be a bírói vádpontokat, és akkor elhiszik, hogy tényleg ezekért vagy te itt leinternálva ... Nem félek én ... De amíg az igazság, igazság lesz, mint Rajknál is, addig selyem nyakkendőt is kaphatok tévedésből– az utólag rendezett dísztemetés, pedig nem támaszt fel, mert nem Jézusok, aki a halott Lázárt is feltámasztotta. Reggel, amikor levegőztünk, mondja valaki nekem a másik szobában lakó, hallottad, hogy a nagy szobában egy honfitárs hogyan beolvasott a belügyi szerveknek.?... Mondom neki: pajtás, aki beolvasott az én voltam, szinte kővé meredt a barátom, hát te voltál?– kérdi... –én–felelem ... na pajtás várhatod a lecsukást, mert ha ez marha dreifusz ezt megtudja, biztosan lecsukat...Renden van, én nem csúfolódtam, ezzel veszem elő a bírói vádpontokat, aminek alapján már 15 hónapja ülök az internálóban, s mutatom neki, majd olvassa .... Hol fehérebbé, hol pirosabbá vált az arca, amikor olvasta az itteni állapotoknak sokkal enyhébb körülményeit.... akkor ne félj pajtás! Biztatott, ha hivatnak az irodába, azonnal vedd elő ezt a bírói vádpontokat és akkor majd elgondolkodnak fölöttem ha téged hasonló vádak miatta zsidók ily gazemberül tönkre tettek, akkor ezeket tíz évre kellene lecsukatni azonnal... gazemberek. Csak a Te hibád volt népbírósági ítélet, ez nem?... amikor megesz bennünket a kosz, nincsen víz, nincsen WC ...egymás bűzét kell szagol ni, mint a heringek szorongunk a szobában .... ne félj akkor... de igen örülünk ennek a véletlennek, mert a sok ezer közül senki merte volna megmondani az igazságot és mily nagyszerűen jött a véletlen ....pont tégedet kérdeztek meg, na elgondolkodhattak rajta a belügyi szemlélők.... Vártam–vártam a nevem kiabálását egész délelőtt –de nem jött a hívás, valószínű ráébredtek embertelenségüknek nagy bűne felett és nem akartak engem még jobban megbüntetni, valószínű tán tudták is az ügyemet, hiszen előttük volt a kimutatás... Szomorú emlékeim maradtak meg Kistarcsáról, tán mivel ekkor már május volt, így a tavasz némileg enyhítette a ridegségnek börtönét, de attól fájóbb volt, hogy a szép kikeletből semmit se láttam. A humor sem maradt el végképpen, a szobámban lakott hozzám képest idősebb úr, akit nem tudtak megtörni az ávók kirobbanó hullámai, egyszer azt kérdezi tőlem a Józsi bácsi: Te Gyulám, mikor szoktál ébredni reggel? –Hát amikor hallom a reggeli üvöltést, a lágy melódiát ...minden ember érzi, hogy szabad,...mert ezzel a hanglemezzel röhögtették ki magukat a tébolyodottak, hogy vagy tizenkét, leinternált magyarnak reggelenként ezt a lemezt tették fel harsona ébresztő gyanánt. Mondom Józsi bácsinak: –Miért? Tudod, én már hajnalban azonnal odamegyek az ablakhoz, majd kikukucskálok rajta és megnézem a nagykaput, hogy van–e ott őrség, mert hátha az éjfolyamán megszöktek, vagy megszöktették őket és én akkor felesleges időt töltenék idebenn... majd jót nevetett Józsi bácsi ....Bár igazad lenne ...feleltem, de úgy vélem mostanában nem következik be ez maratoni futás. /habár 1956–ban az álmok valóra váltak/ Szóval a belügyi szervek nem hiába jöttek ki, mert bizony fokozatosan érezhető volt az emberhez méltóbb környezet kialakítása.... amit én már aztán nem élvezhettem ,mert... 1949. május hónapja, hogyan zajlott le az internálóban Kistarcsán? A második hat hónap is letelt, tehát ismét elő kellett venni az iratokat és tárgyalni a rendőrkapitányságon, na meg a belügyben.... 1949. május 10. levelem Édesanyu, úgy vélem itt járt Pesten–Endre fiammal együtt. Valamire emlékszem is, hogy anyu meglátogathatott Kistartsán, de fiamat nem engedték be hozzám.... Hogy mi vezette a magasabb parancsnokságot, hogy fiamat nem engedték be hozzám, nem tudom, de nagyon fájt, hogy itt van a kapun kívül és nem láthatja az apját, az édesapa nem láthatja édes fiát. Ezt is ki kell bírni, egy lelki aknával több, még mi jöhet utána... De azért a levegőben van a szabadulásomnak az érzete, úgy érzem, hogy hamarosan szabadulók közé fogok sodródni, hiszen a nyolc hónapból lassan már tizenhat hónap lesz... mit akarnak ezek a gazok, meddig húzzák polipos karjaikkal a szabadulásomat?... 1949. május 11. Dr. Gombás ügyvéd levele Szegény, tehetetlen kis pók –igyekszik mindig valamit zengedezni, hogy kiérdemelje a honoráriumot –de semmi többet, most írja, hogy beadta az internálás ellen a fellebbezést. Ezt a pár sort a falu kanásza éppen úgy megírhatta volna, ahogyan azt nem hallgatják meg, úgy a Gombás urat se hallgatják meg, ha a szándék más ...Ha pedig égig érő gazságot nem akarnak elkövetni Hajósék, akkor pedig hivatalból kell az internálást beszüntetni... Szegény gügye írja, hogy a bíróság intézkedett hogy egy új tárgyalást tűzzön ki, Stadler Ferit újból kihallgatják.... Tényleg volt arról szó, hogy egy perorvoslattal éljek, hiszen kézenfekvő volt a hazugságuk a zsidóknak, nem is szólva, mit kellett elviselni Kistarcsán... Hogy aztán miért nem lett a tárgyalásból semmi, azt nem is tudom...már... 1949. május 16. Kistarosa Internálótáborból Úgy vélem fiam, Endre itt maradt Pesten a Pancsi bácsiéknál. Jól is van ez így. Már nagyon érik a szabadulásomnak a gyümölcse, ha ezen a héten nem esem a szabadulók listájára, akkor a jövő héten minden bizonnyal ott leszek már én is ...Mariska is küldött csomagot /Német Mária, aki nálunk volt lány, amíg én nem voltam otthon, jelenben Cellben van, üzletvezető, nagyasszony lett/ | |
