 |
    |
 |
Miért hozták létre az ÁVÓ köteléket? Mindenkor és minden időben az államhatalommal bíró uralkodó párt, vagy rendszer, nagy súlyt helyez a bel és kül fegyelmi, törvényes rendnek a megtartásáért, annak törvényes keretek közt való fennmaradásáért. Szüksége van karhatalmi erőkre, amik arra valók, hogy a hatalmon levő uralkodói politikai irányzat megvalósíthassa a maga által kitűzött irányvonalát, és ha kell elveinek nyomatékosságára felhasználja a maga által felfegyverzett karhatalmi egységeit. Ez volt, van és lesz bármilyen időkben élünk, minden államnak megvannak a maga karhatalmi ütőképes ereje, ha kell bele is lő a tömegbe, ha az ellenszegülni próbál az uralkodói polcon levő politikai szervnek. Erre mostanában nagyon sok példa van, amikor forr a világ, amikor a nézetek váltogatják egymást, uralkodók mennek /ha kell lelövik, kivégzik, börtönbe zárják/ jönnek, minden politikai uralom elsősorban a karhatalmat igyekszik magának megnyerni nézeteinek a támogatására. Ma, főleg a keleti világtájakon, Afrikában játszódnak le különböző pártoknak a feltűnése és eltűnése, amikor vagy jönnek, vagy mennek a vezetői posztról, ha kell, akkor bizony a karhatalomnak a súlyával, gyilkos golyójával igyekeznek rést nyitni, az újnak, és ez nem mindig megy simán. Akiket lederonálnak, azokból egyből ellenség lesz az új felé, az újak pedig eleve ellenségnek tekintik azokat, akiket el kellett távolítani a színről. Ez a kettősségnek az örökös harcában az marad felül, aki szebbet és jobbat tud nyújtani a milliók felé, csak az idevezető út bizony tövissel volt kirakva, nem volt vértől mentes hatalomátvétel... Ha ebből a szemszögből nézem a világfejlődését, akkor sok mindenre megadtam a választ, minden új, eszközökben nem válogatva igyekszik a hatalmi akaratát belesütni az állampolgárokba, ami sokszor bizony majd egy hajszálon függ annak léte, vagy elbukása. Voltak és vannak és lesznek, akik a mindenkori uralkodó rendszerben csak ellenséget, csak kizsákmányolást lát, és ahol lehet azt megtorpedózza, aláássa, ha lehet megbuktatja. A történelemben rengeteg példát találunk, kezdve Szent Istvántól kezdve, a mai napig. Minden új államforma, vagy eszme ideál lehet az bármilyen szép és jó, főleg a tömegekre, mindig lesznek vele szemben ellenszenvesek, mert talán neki nincs meg az az anyagi, hatalmi bázis, amit a halálra ítélt hatalmi rendszerben élvezett. Persze, hogy minden lehetőséget, sajtót, röpcédulát, rádiót, suttogó propagandát megragad a réginek a visszaállítására és kell, hogy ezeket az elferdült eszmei bűzben megfertőződötteket ki kell emelni a közösségből, hogy továbbra ne fertőzze a közszellemet, ne rontsa a békés fejlődést. 1945-ben és attól kezdve, hamarosan kifogták a nagyhalakat, akik a kezdetnek a zavarában még enyelegni kívántak, hamarosan összeállították a listát, akik felelősek a múltnak, a háborúnak véres napjaiért. /Bárdosi-Jány stb./ és még nagyon sokan kit kisebb váddal, kit nagyobb váddal megspékelve vittek az enyészet honába, kit kötéllel, kit golyóval, kit erős kínzásokkal segítettek át a másvilágra. Persze ezt így könnyű megmagyarázni és most békés időkben így polemizálódni a történtek felett, de hol van az igazság? És mennyire szabadult el a pokol a ledugaszlt palackból...???? A történelem az élet legnagyobb tanítómestere, majd száz év elteltével az tesz rá pontot, és vagy vagy magasztalja, vagy akasztja a cselekvőket. Persze úgy vagyunk, hogy amíg az én házam nem ég, addig csak békésen sopánkodom a szomszédok tűzmartalékán, de ha már az én portám is ég, akkor mégis csak másképpen élem át a tűznek pusztító lángjainak a pernyét hagyó pusztítását. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy örültem a kivégzettek felett, kár hogy nem tértek előbb a megigazulásnak az útjára, hogy előbb felismerték volna az előnyösebb, a vértelenebb, az igazabb utat, hogy ők is örülhettek volna az örvendezőkkel... de nem állt meg itt a hurok szorítása, bekerültek a záróvonalba, a körbe olyan személyek is, akik aztán teljesen egyéni bosszúnak a martalékai lettek... akik felett egyedek ítélkeztek, felhasználva a pillanatnyi hatalmi befolyásukat a hatalmat gyakorló szerveknek a bábu vezetőire, akik féltek hatalmuk elveszésén és mindenben kiszolgálták a hatalomra jutottak kívánságait. | |
