 |
    |
 |
Foglár nyilatkozata… Az egyik sarokban állott egy magas főtörzs, nagy bajusszal /Németh nevezetű/ amikor meglátott, látta rajtam hogy új ember vagyok... odaszól hozzám: „Maga miért van itt?...” Ránézek, majd szelíd szívvel csak ennyit mondok, zsidóügy… Még jól hallom, akkor válaszol rá: Úgy kell… na mondom, jó helyre kerültem, úgy vélem itt nagy szimpátiával gyűlölik a zsidóügyből idekerülőket, nem lesz nekem akkor itt valami nyugtom, ha így elmarasztal még maga az őr is... és nagyon bántott a válasza... és közben megy a kör, majd ismét odaérek az én szép szál szikár főtörzshöz, ismét rámnéz és mondja: Ha nem hagyott volna meg egyet sem, akkor most nem volna itt!… Ezzel már el is kerültem, és most végleg megfordult bennem a gondolat, hiszen akkor ez nem gyűlöl engem, nem vet meg, nincs itt semmi baj.... azóta is ha reggelenként találkoztunk, a bajusza alatt mindig eresztett ki egy kis mosolyt, együtt vagyunk, ne félj!... valamiképpen megerősített ebben az elhagyatottságomban… Ja még elfelejtettem mondani, amikor nem talált helyet nekem azon az éjszakán az én kedves vendéglátóm, mondom neki: ne törődjön vele ha nincsen hely, van nekem tisztességes otthonom, hazamegyek és kész... Ho-hó, akit ide behoztak, azt innen kiereszteni nem szabad... itt kell maradni... Na így játszódott le az első fél éjszaka, majd az első séta a börtön udvarán... Különös világ ez, nagyon eltérő a civil élettől, annak napirendjétől, szabadságától, ember-emberhez való viszonyától. Majd következett a reggeli. Szakácsok hozták ajtóról ajtóra a reggelit, valami vizes dolgot kenyérrel. Az életre kevés, de a halálra sok, valamiképpen a hadifogság után tán valamivel jobb volt az ellátás, így hamarosan megint vissza estem annak bölcs központjába, életet kell menteni, megenni mindent, ha csak szaga nincsen. Napközben a szobatársakkal ismerkedtem, ki-ki elmondta a maga balhéját... magam is közbevágtam a magam sorsát, hiszen nem magam voltam egyedül ebben a vádban, sőt voltak akik korábban nagyon súlyos ítéletet tudtak már zsidó bosszulta támadásokból. Hiszen a bíróság is ebben sugallatot kapott, felmentés nincsen, ha egy mód van, akkor csak börtönre lehet beváltani a múltat, így bizony nem volt nagyon biztató a helyzetem... Még nem volt ügyészi kihallgatás, így nem tudta az ügyész elkészíteni a vádpontokat, tehát volt lehetőség annak súlyára és enyhítésére is. Nappal bizony nagyon meglassult az idő múlása, hiszen sem olvasni, sem írni, sem valami klubéletet élni nem lehetett, csak ülni, vagy gondolkodni, gyötrődni az elkövetkezendő rágalmaknak a súlya felett. Csodálatos ennyi év után már nem emlékszem a szobatársak összetételére és nagyon megoszlott a véleményük a büntetés nagyságára vonatkozólag. Édes anyu pedig, már ekkor ügyvédet is fogadott, Dr. Gombás személyében, de ténykedése egyenlő volt a nullával. Gombás ügyvéd, Körmöci Miska százados apósa volt, akivel később ott találkoztam, nagyon érdekes párbeszéd zajlott le köztünk. Az eset hallatára, hogy a zsidók karmai közé vettek, elmondotta, hogy amikor ő is megjött, azonnal feleségestől jelentkeztek a kommunista pártnál, felvetették magukat és azóta szolgálhat is az új hadseregben semmi bántódása nincsen. Nekem is ezt kellene tennem... Igen ám, felém is jöttek a jelzések, lépjek be a pártba és mentenek a következmények súlya alól, igen ám akkor még a nép szennye, a falu erkölcstelen senkije képviselte a párt testét, ki megy a csürhe közé, aki a korpa közé kerül, azt megeszik a disznók, anyu így vélekedett: inkább az akasztófán lásson, mint a pártban... Nem csodálom ezen meggyőződését, mert leprás volt még akkor a párt szervezet, pedig most is azt mondom, ha ekkor is mi vettük volna át a pártszervezetnek a munkáját, mi álltunk volna ki a falu vezetésében, nagyon gyorsabban és egészségesebben fejlődött volna ki a párt mai ideológiája. De még ekkor ez lehetetlen volt annak dacára, hogy mi már akkor is építettük a szocializmust, amikor még az bűn volt. De feltétlenül, ha mi vesszük át a falu pártszervezetének a vezetését, akkor azt a sok részeg és erkölcstelen lumpenprilit kellett volna elsőben kiszorítani ebből a kötelékből. Borzalmasak voltak az esték, amikor beköszöntött az est... Egész napot a cellában kellett tölteni, mosakodásnak, tisztálkodásnak még csak csirája sem volt... a kibli szolgálta a WC- t, ami ott bűzlött, gomolygott abban a pár köbméternyi helyiségben. Ágyak nem voltak, mert a zsúfoltság nem engedett ágyakat beszerezni, csak a padló elhelyezett valami szalmaféleség puhította a fekhelyet. | |
