 |
    |
 |
A palotaőrségről általában. (A hadifogságra való visszaemlékezés bevezetése.) Palotaőrszolgálat /1976. dec. 22-én Szhely/ A palotaőrségről általában. Milyen a helyiség, ahol szolgálok. Miért vállaltam ezt az éjjeli őrséget? 
|
 |
|
Palotaőrség 1976. karácsony estéjén Az első napi szolgálat élménye. Pici a világ így bizony nagyon megörültem a sok ismerősnek és mindjárt már otthonosabb lettem az idegenben.
|
|
|
Orosz hadifogság, Szvendlovszkra való visszaemlékezés 1976. karácsony vasárnapján délelőtt.
|
|
|
Mi volt a különbség orosz és hadifogoly közt ételben? Kőfejtés története Palotaőrség 1976. dec. 30-án.
|
|
|
Arról beszélnek, hogy szállítanak bennünket Szibériába. A fogsáni láger poklok pokla Palotaőrség 1977. jan. l. 18 h.
|
|
|
Fogsáni hadifogolytáborról. A szajrézások módszereiről. Órám elrejtése Palotaőrség 1977. jan. 3.
|
|
|
Szökésről beszélni... Nincs kapcsolat az otthonnal Szóval Romániából való megszökésnek, a realitásának a százaléka igen kicsiny lett, sőt egyenlő volt a nullával. Az első világháborúból maradt egy szökési siker a következőképpen.
|
|
|
Vagonlakó nyomora, embertelensége Hogy miben állott a korpaétkeztetés? Úgy velem a reggelihez kellett kb. fél liter forró víz, ebbe tettek kb. öt deka korpát, talán egy kis sót, na olajat nem merem mondani, mert nem lehetett rajta látni, lett egy leves, vagy talán korpatea.
|
|
|
Csak sűrű legyen az étel, a korpakása Itt már kialakult köztünk a „SŰRŰ” fogalma. Ugyanis ha a korpát nem loptak ki a levesből, akkor sűrű volt az étel, vagy az utolsók közé került osztáskor, akkor a kondér alján már malter sűrűséget is lehetett merni, ám borzalmas nagy főnyeremény volt.
|
|
|
Újabb szajrézás - anyu képe No, hogy ott folytassam az új lágerban történteket, mi is lett itt a sorsunk, sorsom. Úgy emlékszem augusztus volt már akkor a naptárban, tehát a nyár utódja, hiszen itt a nyár májustól szeptember derekáig tart és jön a zord tél. Kellemes napok voltak, élveztük a szabad égaljat, a napot, a levegőt, nem kellett egymás szájából kiszívni a kilehelt bűzét, szóval a vagoni élet után megváltás volt az itteni sorunk. De hol is vagyunk?
|
|
|
Megjelent a hasi sérvem... Magamon is volt már vitaminhiány foltok, éreztem a súlyt a testemen, a lábam nem akart cipelni. Néha sikerült egy-két bogyót elcsellenteni és ez már biztosított egy-két napra.
|
|
|
Téli ruhával láttak el bennünket. Poloskahadjárat... Jött is a téli felruházkodás, ami a következőkből állott. Mindennemű bőrcipő itt mínusz húsz foknál felmondja a szolgálatot, megkeményedik nem tart meleget, a láb elfagy benne.
|
|
|
Miről is szeretnék én még írni?... Most megpróbálom összeírni, csak címszavakban, milyen munkálatokban volt részem hadifogságom alatt, a már említetteken kívül. Csak címszavakban és nem időrendi sorrendben, úgy ahogyan visszaemlékszem a boldogságomra.
|
|
|
Barakklakás leírása. Minket kikapcsoltak az ország vérkeringéséből A magyar nők esedezve kerték Sztálint, engedje haza a magyar hadifoglyokat. Valószínű, volt köztük édesanya, szerető feleség, akik könnyeztek a kérés elhangzásakor. Így válaszolt az orosz újság: A Magyar nők könnye nem hatja meg Moszkvát.
|
|
|
Kenyérgyárba hívnak... Pár hét tellett el ilyen nyomorban és nincsen kiút. De mégis jött a mentőöv, csak elérjem, csak addig tudja menni, hogy elérjem, csak annyi erőm legyen, hogy fel tudjak öltözni, valakit húzni, csak legyen valaki, aki bedob a tehergépkocsi aljába. Csak ennyit, és semmi mást most nem kívánok. Mi is történt?
|
|
|
A nagy valogbarúgás... az őrségen... Késő este érkeztünk meg a láger raktárába, ami kívül volt a lágertől. Kezdtük lerakni a halat a raktárba. Megint csak jött az emberi gyarlóság, jó-jó most jóllaktam hallal, de jó volna holnapra is valamit biztosítani ebből a halhegyből, de hogyan.
|
|
|
45 fok hideg lett... fagyos arcok... Na egy alkalommal itt történt meg velem, amikor már csak fél lábbal voltam ezen a földön és már felig kezdtem kimúlni ebből a siralomvölgyből. Borzalmas hideg volt. Fáztam is, éhes voltam, de főleg álmos. Nagyon tiszta volt a légkör, általában itt nem voltak viharok, nagy szelek, csendes hideg idő uralkodott. Ebbeli állapotban egy kicsit félrehúzódva, hogy ne vegyenek észre, mondván mivel olyan álmos vagyok, lepihenek egy szikladarabra.
|
|
|
A jó meleg munkahely... Harc az életért, hiszen ebben a szibériai hidegben, vagy egy ilyen fűtött helyiségben dolgozhattunk, az nem volt közömbös.
|
|
|
Orosz munkás életszínvonala A nagy nyomornak egyszer tanúja is lehettem. Amint már írtam, nagyszerű fűtőnek bizonyultam, fogyott a kiváló jó nuttos, gyalult hajópadló, adta a jó meleget, száradtak a falak. Velem dolgozgatott egy orosz munkásnő is.
|
|
|
Hihetetlennek találta az orosz, hogy nekem tehenem van.… Amikor megállapítottam, hogy a keresetek itt nagyon kicsi reál ollónyilassal egyenlők, akkor jöttem rá, azért nincsen itt munka nélküli, mert egy normális emberi fizetést, munkásfizetést felosszak három-négyfelé, négy keresi meg azt az összeget, amit egynek kellene kapni, amiből polgári módra lehetne élni.
|
|
|
A regénybeli hadifogoly... Palotaőrség, 1977. jan. 30. ...Pajtás, ezt nem fogadhatom el, volt a válasz, mert akkor te maradsz éhesen.
|
|
|
Szelestén hagytam az ékszereimet... Volt időnk és elbeszélgettünk azon, hogy ki merre járt. Nem emlékszem a lakhelyére, sem a foglalkozására, abban állapodtunk meg, amikor hazamegyünk, hozzánk eljön az én kedves barátom, és akkor megünnepeljük a nemes és becsületes tettet, a gyűrű meglétét.
|
|
|
Eladtam az órámat Csodálatos mekkora érték volt az orosz szemében az óra, de egyben az teljesen ismeretlen szerkentyű is volt a szemében. Magam szemével láttam olyan orosz katonát, akinek a karján, de mindkettő karján 5-6 db óra volt, de volt rajta ébresztő óra is.
|
|
|
Gumigyárban ettük a büdös fagyos krumplit Az álmok vágya: diós bejgli-mákos bejgli. Ha egyszer hazamegyünk a bal hónalj alá diós, a jobb hónalj alá mákos bejglit teszek, és egy harapás balra, egy harapás jobbra. Így lesz, ha egykor hazamegyünk.
|
|
|
Megy a vonat hazafelé, Szelestére... Lassan véget ér a történeti események láncolata, ugyan volna mit írni még, de úgy érzem feljegyeztem az utókorra azokat a fontosabb állomásokat, amik lenni vagy nem lenni élet dilemmájában eltöltöttem.
|
|
