 |
    |
 |
A szombathelyi börtönből írt levelek… 1948-ban A szombathelyi börtönből írt és kapott levelek 1948. jún. havában 1948. jún. 6-án írt levélből... Írom, hogy jól vagyok... Jól!!!???? Beszámolok az első miséről, ahol én harmóniumoztam, és kérek kottás könyveket. Erről is már írtam, felmérhetetlen öröm volt az egész börtön lakóinak.... és ez egyedül Buzogány szds. úrnak az érdeme, aki ezt valóra váltotta. Közben volt ügyvédi beszélgetésem is, ekkor már Gombás ügyvéd bejöhetett hozzám, de most utólag is ezt kell mondanom, egyenlő a tevékenysége a nullával. Egyszóval tehetetlenek voltak ilyen ügyben, nem mertek szólni-kiállni a koholmányok főszereplői ellen. Keresem a jóakarókat, akadt is, de nem vállalkozott védelemre. Nem minden zsidó támadott, de csaholt a Klein és ők hallgattak. Endréről irogatok, nagyon hiányzik a kis fiam. 1848, jún. 10- levél anyutól Apa a fogával kínlódik, látogatni akart, el is jött a vasajtóig, de nem engedték be hozzám, Endre nyilatkozik: Úgy szeretem az aput, mikor a börtönben van... anyu nagyon megmosolyogtat, nem vetett meg ezért. Várjuk a második tárgyalást, vajon mit is hoz majd?... Nagyon bánt, hogy a pillanatnyi vezetők: Rosóci, Réffi ezek valami megyei vezetők voltak ekkor, nagyon hetykén bántak az anyuval-ugyanis az is jó pont egyeseknek, ha kerülték a magamfajtáit-, hiszen még engem is sokáig kikerültek... Kokoliné, ez a vadzivataros fehérnép, zsidó, aki mindenkit fel akart akasztatni, népi ülnök volt, ezt igyekszünk valahogyan megfékezni, utólag hallom most csúnyán fejezte be az életét, talán az a sok átok megfogamzott rajta. Dr. Bence főorvost akartuk a megszelídítésre felhasználni, de nem tett semmit az érdekünkben, ez az orvos valaha Hegyfalun is volt körzeti orvos... Mindenkit keresünk, ki tudna a fuldoklónak egy -egy mentőövet bedobni, de gyáva és jellemtelen mindenki, hiába próbálgatjuk Szabó Imrét a volt rózsafüzér árusítót, a jelenben nagy kommunistát megkérni védelmemre, nem segít itt senki sem, csak a jó Isten... Kérem anyut, hogy tárgyalásra se fiamat, se a nagyapát/Kozák/ ne hozza be őket, miért kell látni engem bilincsben... Nagyon sok a kérésem a levelekben anyu felé-szegény alig győzi őket teljesíteni, magam meg bénán ülök a cellámban... Sokat töprengek a jövő sorsomról, így jutott eszembe Solymár Zajos hegyhátszentjakabi kolléga, aki kegyelmet kapott. Ezt is kérdem anyutól, hogy érdeklődje meg... Mi is lesz a kis jövevény neve?.. kérdem... 1948. jún. 18-levél beszámol Endréről –na meg hiába akarta Sugár fiukat/zsidókat mellém állítani, nem is jöttek el a tárgyalásra, de mellettem se szóltak egy szót sem, Sugár Zászló, jelemben pékség főkönyvelője és Sugár... Másik, aki a futura nagyja volt, a jelenben, nyugdíjban van.. 1979 Alsószeleste, 1948. jún. 28. Ez a levél már közel van a tárgyaláshoz ismét. Úgy vélem ezek szerint, pénteki napon volt a tárgyalás... majd csak kibírjuk valahogyan.... Magam is nagyon várom már a kitűzött napot-bizony nem valami kellemes közérzettel és főleg a következményeknek a súlyosságának a tudata, kirúgnak az állá somból, szakmám nincsen, mit is kezdek, és mit fogok. tenni egykor, ha ismét szabadlábra kerülök... Ólomsúlyként nehezedik minden a lelkemre... várni és törni kell... | |
