Harcálláspont, hallgatom, mint segédtiszt, 1944-ben, okt. elején…

Reggel nem várt fürdő... nem várt zuhany, hamarosan készen állva hallgattam a szds úr eligazítását, mondván--- Előttünk vannak a puskás századok... kb. 500 méterre--- védelemre vannak berendezkedve, beásták magukat már a földbe, lövészárkokban rejtik el magukat... majd van egy géppuskás szakasz is. Csongrádba vezető műutat tarják tűz alatt, ha kell.
Gátér tanya Csongrádtól vagy húsz km-re lehetett, majd Kiskunfélegyházától délkeletre, vagy tizenöt km-re...
Nagyon kedves és színpatikus hdgy is itt volt, aki annak idején az 5/I- zlj-nek a legderekabb leg-je volt, akiért a szombathelyi lányok, na meg a tisztaasszonyok imádva néztek fel rá---Ha Ritok Pista vezette pl. a díszszázadot a nagytemplomba... a jelenlegi Alkotmány utcában, annak idején Szily János utcában, valóságos sorfalat álltak a női nemek, akik nem győztek betelni a férfiszépségben. Remekül bánt Pista a karddal, a fess sportos ruganyos felépítése, görögszoborként hatott a szemlélőre.
Szóval a Pista is itt van, az első század parancsnoka, előttünk van a terepen beásva szintén... hiszen csend honol ezen a tájon.
Német Jancsi a rábakovácsi legényem már kora reggel gondoskodott finom reggeliről, itt a jelenben minden volt. Szabadon futkároztak a malacok, disznók, a tehenek bőgtek az istállóban, a gazda elmenekült... pulykák, tikok ömlesztve az udvaron... igazán bőven volt itt hús... tojás, malachús volt reggelire... pl...Itt bizony nem kell ezer km-ről az utánpótlást szállítani, mint az orosz honban… tele pince, kamara.... helyben van minden.

Kocsis Bandival találkoztam…

Itt látogatott meg Kocsis Bandi, igen kedves barátom, Ivánegerszegen volt az apja kántor, nagyszerű zenész a Bandi is... nehéz géppuskás szakasznál szolgált, a közelben voltak hozzánk... igen megörültünk egymásnak... még magával hozta a parancsnokát... kit is?----nem jut eszembe, pedig még itt Szhelyen ismertem a laktanyából, nagyon jó barát volt-továbbszolgáló tiszt volt... milyen Jóska?...nem tudom, csak később tudtam meg Kocsis Banditól, hogy háború után valamiért az oroszhadbíróság Szibériába internálta volna.... többet haza sem jött ...A banda hadi emlékezésében megtalálható ez a történet, egyébként rólam is ott írt.
Bandi sok-sok hánytatás után, nehezen törődött bele abba, hogy nem kántorizálhat, nem orgonálhat, bizony sokszor titokban kieresztette a hangját a templomba és a jóakaróik hamarosan feljelentették... helyezgették... utoljára igazgató lett Sorkipolányban, de sok-sok nézeteltérés folytán, főleg a Székely Erzsébetnek a gyilkos fullákja miatt, igazgatói állásáról lemondott, ott maradt mint beosztott, kastélyban lakott, tudtommal öt gyereke van, igen hangulatos jó barát volt, de hamarosan megkapta a végleges behívót, szívbajban 56-58 éves korában eltemettük…

Egy két nap békésen telt el itt Gátérban... egyik reggel azt kérdezi a csicskásom: Főhadnagy úr mi legyen az ebéd? ...Hát mi is legyen?... már volt malac, tyúk, disznó... Jancsi legyen ma pulyka sütve, burgonyával...
Ki tudja hány pulyka futkározott az udvaron a réteken, öt-hat kilós súlyban… Jancsi a szds úr csicskásával szövetkezve... mindent elkövettek, hogy délben finom pulykahús legyen... aprólékából leves, a jó melléből pedig sült... Jó lesz Jancsi? kérdeztem... csak bízza rám fdgy úr... még az ujját is megnyalja, olyan finom lesz....
Ki- be járkáltam, egyszer csak érzem ám a finom húsnak az illatát, párolog az egész konyhában... bizony nyálcsordogálásra való ingerlő illat töltötte be a konyha környékét...
Semmi lárma, semmi zaj, csend borult a tájra, beszélgetéssel tellett el a délelőttnek a főrésze... megnézegettem a századok elhelyezését...
Tényleg, amikor már a gyomormirigyek is megindították a jó illatra a nedv kiválasztását, Jancsiék gyönyörűen megterítettek a kis földes szobában... majd az illatos, apró húsdaraboktól telített kanalazáshoz fogtunk... a csicskások élvezettel figyelték az arcunk mimikáját, mit szólunk a szakácsművészetükhöz? Csak dicsérni lehetett Jancsiék remek konyhai tudását... majd végeztem volna a tányér levessel, annak apró húsdarabjainak a temetésével, amikor beront egy futár, összekötő, és pihegve jelenti: Szds. úr alázatosan jelentem a csongrádi úton, kb. 500 méterre, vagy még annyira sem, orosz harckocsik közelednek felénk...
Na ennek fele se bolondság, hirtelen elszűkül a torkom, a leves utolja még a tányérban maradt, kapom a távcsövet és nézegetema terepet... Igen ....de nem harckocsik, hanem teherautók... vagy öt darab... de egyben meg is állottak, és ami legkülönösebb, hogy a lövészárkokból közelednek a katonák a teherautók felé... nagy a sürgés-forgás, sőt még közben lövéseket is hallunk .... Mi a fene lehet ez?...
A szds. úr mondja nekem: nézd meg mi történt ott, mi a fenéért kell lőni, és egyáltalán miért jönnek a lövészárokból a katonák?....

1945. okt. 15-re jelentkezett öt teherautóval orosz…


Amíg ezt a pár száz méter meggyalogolom, látom ám hogy már egy tehergépkocsi vágtat visszafelé, sőt a másik is, de közben ledöglik... a mienkek kilövik a kocsi gumijait... és közben oda is érek.
Akkor látom, hogy egyik törzsőrmesterünk már halott... de van orosz halott is és sebesült is, és akkor kiabálják nekünk az oroszok, hogy " smirna, béke van... ők azért jöttek, okt 15. békét kötöttünk velük, hát azért akarnak tovább menni ... Ami teherkocsi még ott volt, tele volt rakva dunyhával, szőnyegekkel... azon aludtak, s igyekeztek elmenekülni. Nagyon sajnálom a
törzsőrmesterünket... valami oknál fogva összetűztek az oroszokkal... és eldördült a fegyver....
Amikor ezt láttam…

ennek fele se bolondság, itt valami nincs rendjén. A kilőtt teherkocsi ott maradt, megrakva szajréval... majd elmenekültek Csongrád felé.