 |
    |
 |
Kísérnek fel Budadélibe, 1948. ápr. 24-én Valamiképpen megtudtam, hogy az esti vonattal visznek fel Budapestre az internáló táborba ... mi is az az internáló tábor?... Még nem volt egészen sötét... amikor szólítottak és az udvaron kellett várni... többen is voltunk, majd megérkeztek a rendőri kísérők, akik tudtul adták: ne próbáljunk szökni, mert akkor lőnek... mindenben engedelmeskedjünk... a vonatban is WC- re csak rendőri kísérettel mehetünk.... nem beszélgettünk... stb. majd hármasával felálltunk és elől egy rendőr, hátul egy rendőr... indulás. Az utcán a bámulók sokasága meregette ránk a szemüket, senki sem érzett irántunk gyűlöletet, hiszen ez a kép naponta ismétlődött, csak könnyeket csalt ki a nézőkből... Szelestei utcán /Most Lenin út/ hajtottak végig bennünket, láttam síró édesanyát, aki zokogott, amikor meglátott bennünket... láttam, akik köszöntöttek nekünk, üdvözölték bennünk az ismeretlen mártírt, a szenvedőt... Amint hajtottak bennünket, magam is nézegettem akad-e ismerős, legalább tudtul tudjam adni hogy hová visznek... mi lett a sorsom, hiszen az anyu és a fiam engem várnak ma odahaza... Amint így nézegetek, az egyik emeletről látom Dobos Mancit, vasvári ismerőst, Szikrának barátnőjét... neki szólok, menjen el a Szikrához, hozzon valami kis harapni valót, az esti gyorssal visznek Budapestre… Bizony, hamarosan megjelent a Szikra sírva... édes Gyulám mi lesz veled?... a rendőr engedte, hogy a kis csomagot átadja... majd kevés beszélgetés után búcsút vettünk....jöjjön, aminek jönni kell. Nagyon sok embert kísértek ki annak idején a Szelestei utcán keresztül, nagyon sok hullott el ott lépésről-lépésre, azért elhatározták, ha egyszer nevet kell cserélni, akkor KÖNNYEK utca nevet fog kapni... Hamarosan jött a gyors és beszálltunk annak megfelelően... Egy kis fülkében helyezkedtünk el, mindenütt meghökkentő szemek, tekintetek meredtek felénk. Miféle anyagyilkosok ezek? Vagy kit ütöttek agyon... de valahogyan a küllem mást diktált... amiért is a szánalomnak a részvétét tolmácsolták a szemek, borzalmas állapot, fegyencek módjára bántak velünk, de mi a bűnünk, tudott aludni ez gazember Klein és társai, vagy tán ez kellett a szadista állapotának, kínozni, szenvedtetni magyarokat, mit akarsz te nyomorult, kell a hazánk? De akkor kit fog kizsarolni, kit fog becsapni, zsidó-zsidó mellett nem tud megélni... Karperecet ugyan ekkor nem adtak még, tartogatták máskorra. Hogyan lehet egy jogállamban ekkora gazemberség, hogy valakit bírósági ítélet nélkül szabadságában akadályozzák, most hol van Petőnek a gyönyörű verse: A népnek nincsen joga... ki lett a nép? A zsidó, aki egész életét a keresztények kizsákmányolásából tartotta fenn, egy sem volt béres, egy sem aratott, kubikolt, vagy zsákolt, de ahol már kubikoltak, vagy zsákoltak, ott már alapított egy butikot, hogy pálinkájával butítsa a magyart, elkeseredettségében pálinkával adjon vajmi életkedvet... éltette a nyomort, hogy belőle jobban tudjon élni. Valami ilyenformán peregtek gondolataimnak a menete, orsója, hiszen amíg döcögött egyet a vonatkerék, Buda-délre-buda-délre, csattogták a kerekek zörgése... és már annyit tudtam, hogy az internálásnak csak kezdete van, de nincs vége, hiszen minden hat hónap után meghosszabbítható, kénye kedvére gyilkosnak, ha neki úgy tetszik, míg csak élve nem múlik ki a vesztőhelyen... Elmúlt már éjfél is... persze se vacsora se semmi, de ez nem veszélyeztette az életünket, egy itóka sehol... egyet azért meg kell hagyni, hogy a kísérő rendőrök valamiképpen velünk éreztek, nem durváskodtak, valahogyan mégis csak magyarok voltak, és a zsidókat a legtöbbje gyehana tüzére dobta volna. Így velünk való szimpátia nem volt mérges, sőt tán sajnálkoztak is rajtunk, hiszen érezték ennek a kornak a gyilkos rohamát, amikor jog nélkül, szabálytalanul alkotnak maguknak olyan rendelkezést, hogy ezrével tartják fogva a termelő erőket, valami váddal, vagy csak bosszúval... Ebben a szituációban, rendőrkíséret, internálás réme, nem is tud igazán felocsúdni az ember, végeredményben miért kell engem kivonni a forgalomból?... Egy tüzeset, vagy baleset után, amikor már a lángok nem emésztik az éghető anyagot... akkor szállnak ki a helyszínre kárbecslők, okozatok felülvizsgálására és megállapítják a felelősséget, az okozott kárt... stb... Magunk mit is tehettünk volna a letartóztatás ellen, hiszen a fegyver akinek a kezében van, az diktál, parancsol, hát engedelmeskedtem én is a pillanatnyi zsidó bérencnek a hatalmi szavának, aki bitorolta a rendőri kapitányi széket... uralta és félelembe tartotta a békés magyar dolgozókat. Tessék csak elolvasni milyen váddal hurcoltak el az otthonomból?... szökésemtől tartani lehet… hová szökjek? A mi nemzedékünk nem szökésből és menekülésből tartotta fenn magát évezreden keresztül... a zsidónak ott a hazája, ahol megtűrték, vagy letelepedhetett, miért kellett volna nekem megszökni? Hiszen a vádpontok nem merítik ki a büntetésnek a minimumát se, hiszen ez bántotta a Kleint és Hajós lelkivilágát, hogy mindig szabadon vagyok, nem pedig úgy, hogy ahogyan Klein megfogalmazta a maga dühében a feliratot, és azokat sorjában aláíratta a többi vérfajával... minden gátlás és felülvizsgálás nélkül ítélkeznek felettem... mint ahogyan a hírek szerint ítélkeztek is országszerte, de itt Szombathelyen is, sőt jöttek olyan hírek, hogy szabad volt a zsidóknak bejárni az előzetes letartóztatottakhoz, ismétlem nem bírósági letartóztatás, csak ÁVÓ által, zsidók által inspirált letartóztatás, és kezdetben állítólag valahol a belsikátor valamelyik épületét szemelték ki gyűjtőhelynek. Na és reggelenként ide tért be jó hangulatban, cigarettafüst mellett több zsidó, köztük nők is, akik végigszemlélték az áldozatokat és bizony krisztusi kínzásokkal élvezték ki magukat a félholtra vert alanyokon, a nők nem voltak restek meztelenre vetkőztek a férfi páciens előtt, majd nemi ingerlékenységre buzdítva a letartóztatottat, szegény férfi először nem értette a dolgot... de hiába egészséges férfinem akár milyen szorongatott helyzetbe kerül, azért csak megmerevedik a hímvesszője, különösen ha a nő még kézzel is ingerli annak megmerevedését... és ekkor jött a nőstény bosszúja, ceruzát dugott a húgycsőbe, borzalmas fájdalmakat szerzett szegény áldozatnak a nő pedig elélvezett a kínzónak brutális nemi fájdalma mellett... | |
