Sárvárra kísértek: 1947. dec. 19.

Nem váratott magára sokáig a behívómnak a jelzése.
1947. december 19-én reggeli időszakban kopognak az ablakon, vagy az ajtón, közember, rendőr áll az ablak alatt, ahogyan anyu kinézett... majd közli vele, hogy Czeglédy Gyulát kell neki Sárvárra, a rendőrkapitányságra bekísérni, a reggeli vonaton...
Mint akibe a villám csapott bele, megdermedve, és megborzadva halljuk ezt a parancsot, és kérdem – miért? - Ő ne tudja-feleli a rendőr, ezt a parancsot kapta és most teljesíteni kell... Kapom magamat, szegény anyu lázasan készít elő a golgotának első stációjára, de azért biztat, és nem lágyul el, bízik abban is, hogy ezt is ki fogjuk bírni, mint már sok mindent kibírtunk... Elbúcsúztam kisfiamtól, Endrétől, anyutól... majd díszkíséretében indultunk a vasútállomásra...

Bizony szokatlan volt ez a díszkíséret, de szokatlan látvány volt a falubelieknek is, s találgatták is, miféle büntettet követtem el, hogy kiérdemeljem ezt a parádés kíséretet...
Mindegy, jöjjön aminek jönni kell!!! Indultunk az állomásra. A rendőr úr nagyon kedves volt hozzám, nem éreztette velem a letartóztatásnak szigorát, ekkor nem rakott rám bilincset, és kedélyesen elbeszélgetett velem, habár már ekkor nekem a szorongattatásnak minden kínjai kezdek bennem feléledni, hiszen tudtam már ezekről a sorsokról a hírek hallatára...
Többen kérdezték tőlem, hová? És miért...? Magam sem tudom, majd megmondják Sárváron.
Sárváron hamarosan beértünk az akkor rendőrkapitányságra, ami emlékezetem szerint a vasúti utcában volt...
Rendőrkapitány szds. trangban fogad, én ismerősként kezeltem, később tudtam meg, hogy tévedtem…
Kérdem a szds. urat, hogy miért hoztak be, ő sem tudja, feleli a szds., a szombathelyi ÁVÓ parancsára kellett letartóztatni és azonnal indulunk is a Szombathelyre, ugyancsak díszkísérettel...
A sárvári járás rendőrkapitány neve:………………………
Összetévesztettem Csermely barátommal, de tévedtem.
A Csermely fia vette el feleségül Németh Pali lányát, a Klárit.
A közmondás azt tartja, hogy a holdkórosnak nem szabad szólni amikor éjjel egymagában sétálgat a háztetőn, még nézni is borzalom, de nem történik baja, addig amíg fel nem ébresztik, azaz magához nem tér.
Mert ha hirtelen felébresztik, akkor hirtelen felméri a nagy veszedelmet és ekkor leesik és meghal... Valahogyan így voltam én is ezekben a percekben, mint holdkórusként lépegettem a rendőri kíséret oldalán, hol ő szólt, ami ugyan nem szabályos, nekem meg éppen nem volt szabályos beszélgetnem, ez fegyelmileg vétség...