 |
    |
 |
Szelestei Zoli előkerült 1956-ban… Zoli. .. a Zoli megvan... hát hol volt? ...rengeteg kérdés, de egyben elszomorító hír is van vele, nem normális a Zoli, megtébolyodott, idegileg ronccsá lett... Hát mi is történt?... Nem disszidált Zoli, hanem az édesanyja padlásán befalaztatta saját fiát –oly ügyesen hogy senki nem találhatott rá ...ott töltött hat évet, éjjel nappal, saját felesége se tudott az uráról, csak a jó édesanyja lopkodta neki a táplálékot a vizet... Hat évig bújt az üldözött egy befalazott padláson... A padlás tűzfala mellé még egy falat húzatott Zoli édesanyja, nem lehetett észrevenni, hogy az kettősfal, és ekkor fal közti szűk rés volt Zoli hatévi tanyája... Nem is kell mondani, ez magában véve ezerszeres megbűnhődés, ha egyáltalán bűnös, de mivel félt a kegyetlenségnek bosszújától, inkább választotta ezt e keserűséget, magát tette rabbá, idegronccsá, hiszen hat évet letölteni nap nélkül, zárt cellában... padlás résben, ez magában bizonyítja, hogy mennyire szívós húsból faragták Zolit, amikor ekkora megpróbáltatást is túlélt, de csak testileg, mert szellemileg, idegileg beszámíthatatlanná vált. Állítólag jelentkezett is a bíróságon hat év után –mivel az 56–os események zavarossága már kezdett tisztulni, na meg hat év saját börtöni élet egymagában elégtétel, megbűnhődte túlzottan a bűnét, letöltöttnek vélte a bíróság az esetleges volt kiszabott büntetését, nem fogták le, szabadon közlekedhetett... Ennek a hírnek a hallatára magam is kíváncsi voltam az én szolgálattevő őrmesteremre, megtudtam, hogy munkát vállalt a zanati facsemete kertészetben... Favásárlás címén felkerestem, meg is találtam ...néztem a kiaszalt arcát, kidülledt szemeit, állandóan rángatódzó idegességére, mint a fűben búvó nyúl állandóa megriad minden kis neszre, felkapta a fejét... nem csoda, hiszen édesanyja elrejtett egy egészséges ép hazafit, katonát, édes fiát, majd hat évnek gyötrelmes padlás zárkában visszakapott egy lesoványodott, idegroncsot, aki nem hasonlított a régi fiára. Abban a tudatban, hogy fiát egyik nap megtalálják az elfalazott padláson őt is idegesítette, mert akkor mint elbujtatónak kijárt volna érte a kínzó jutalom minden kis zaj a lakásban azonnali félelmet okozott, hiszen a keresők igyekeztek mindent elkövetni, hogy vallja meg a fiának hollétét. Tagadott a végtelenségig, pedig egy hangos tüsszentés, amikor spiclik vadorzók szimatoltak a házban és egy tüsszentés, egy köhögés azonnali nyomra vezette volna az éhes kopókat. Mily szörnyűség, ennyit bűnhődni valakinek, mert elvégezte a hivatását, hiszen nem vert, nem kívánt életet, csak a feszes alapállásban szolgálta le a katonai életét. Szólok Zolinak, amikor közel jutottam hozzá, de borzalmas volt nézni, erősen kapált, de háromszor annyit kapált, mint más, hajtotta magát, gyerünk, dolgozni kell, majd szólok hozzá: Zoli emlékszik Czeglédy fdgy úrra? –felkapta a fejét, majd rám merevíti a savós kialvadó fénytelen rideg szemét... hogyne, hogyne, emlékszem... emlékszem idegkapkodással mondogatta a nevemet, nem ismer meg? –kérdem tőle... nem-nem, aztán mondogatja, minden zsidót ide a földbe kell bekapálni, dögöljenek meg... és még nagyobb idegrohammal kapált majd én végtelen sajnálattal otthagytam, nem kavarom fel benne üldözőinek további szitkát –szenvedett, sokkal többet, mint megérdemelt volna. Később a házunk előtti parkot is ő parkosította be –előttem lévő kettő szép nyárfát Zoli ültette el, ekkor szintén szóltam hozzá –ez a két nyárfa mindig emlékeztet Zolira, megnőttek a nyárfák, Zoli tán már mag is halt –de a nyárfák élnek és nőnek, –Eddig tartott Szeletei Zoltánnak a pályafutása. "Tigris ellen harcoló fáradt báránnyá –idegronccsá tették üldözői" | |
