 |
    |
 |
Várpalota… Nyírád-Újdörögd… ismét zlj. segédtiszt 1944. dec. V Á R P A L 0 T A… Amikor a cecei harcok után és az enyingi és a többi futamok közt ismét megfogyatkozott a harci egység, valamiképpen várpalotára irányították a Székesfehérvár irányából visszavonuló egységeket. Így kerültem én is Várpalotára. Kb. 1944. nov. végefelé... Itt ismét rendezték a legények sorait, megalakult egy új zlj, Fekete szds úr lett a zlj pk. engem ismét segédtisztnek tettek melléje. Az újonnan megalakult zlj-nek az állomás helye pedig: Ú J D Ö R Ö G D lett, amit most tán Taliándörögdnek neveztek el. Ajkától délre található kb. 20 km-re 573 m magas dombhát. Közel van hozzá Nyírád, Halimba... A zlj létszáma kb., ezer fő volt, itt valami katonai alakultok voltak mindig, barakszerű laktanyák... és a terep nagyon alkalmas volt harcászati lövészetekre. Most utólag arra gondolok, minket valami tartaléknak tettek ide, naponta volt katonai gyakorlat... egyébként békés napokkal telt el az idő, még nem zavarta meg a háborúnak a viharos hullámzása. Sokat lovagoltam a környéken, igen kellemes volt a táj, az erdős rész, az álék, ahol kellemes ügetéssel jártam be a környéket. A Fekete szds. soproni származású katona volt, akiben buzgott a katonai vér, hiszen a ludovikán beleplántálták a harcos, fegyelmezettséget. Igen jól kijöttünk egymással, nagyon jól szolgáltam vele együtt. Csak kellemes emlékeim maradtak meg számomra ezekből az időkből. Hogy ő sem látta ennek a harcnak a felesleges vérontását, vagy csak nekem nem mondta, nem tudom... katona volt... a parancsot teljesítette, a politikát bízta a felelős feletteseire... Emlékezetem szerint Gyűrűs nevű csicskásom volt ekkor, nem is tudom hogymi lett a Németh Jancsival... ja igaz, amikor az algyői hidat felrobbantották, ő akkor megfutamodott és otthagyott... Itt vészeltük át a telet is, meleg, barátságos otthonom volt, hiszen külön szobám volt, mint segédtisztnek... Ekkor már a balatoni borokat szívesen dobták a piacra, örültek a borosgazdák, ha a borukat valaki megveszi, előjöttek a több éves igazi badacsonyi borok, mesés ízűek, zamatúak. Küldtem is haza egy-egy hordóval, sőt a legényemnek szereztem egy pár lovat, teljes felszereléssel, szekérrel és azt hazaindította, Répceszentgyörgyre. A legényem meg is érkezett szerencsésen Sz.györgyre, több napi szekerezés után, ekkor küldtem egy szép írógépet is haza. Szóval ekkor már semmi sem volt különös érték... Éppen a borra való tekintettel, volt a zlj-ben egy kádár, hordókészítő. Szabadságot adtam neki, hogy csináljon nekem kb. öt literes díszes hordócskát... Ekkoriban nálunk nagy volt a vendéglátás és fordítva mi is mentünk sok-sok kedves barátokhoz, családokhoz. Nekem minden vendégségben az volt a főszerepem, de rossz szerepem volt, hogy a vendégek poharait állandóan töltve tartsam. Ezt a munkát igyekeztem valahogyan megoldani. Ekkor jött a gondolat, csináltatok kb. öt literes kis hordócskát, amit felfüggesztek a lámpa kampójára, majd egy kis csapot rá, a csapra gumislagot, a gumi olyan hosszú legyen, hogy mindenkihez elérjen, és a csapot a kezébe veheti és akkor ereszt és annyit ereszt a poharába, amennyit akar. Szóval a gondolat nagyszerű volt, a kivitelezés is sikerült. Remek, díszes hordócskával a tért vissza az én kádárom, aki örült a két heti szabadságnak, én pedig örültem a díszes hordócskának. Amikor pedig meglátja a táborban egy festőművész, azonnal engedélyt kért tőlem, had fesse ki a két oldalát valami magyaros motívummal... szőlőfürtök, és egyéb motívumokkal. Remek disz lett a kis hordócskából, haza is küldtem tele borral... anyu is igen örült az ajándéknak, főleg annak remek nedűjének, sokáig meg is volt, de aztán a háborúnak magnetikus ereje következtében valaki magához szippantotta... Ma nagy érték volna, legalább másfélezer forintba kerülne, rézveretes abroncsai voltak... nagyon sajnálom, azóta se látok ilyen szép kis hordókat, habár már kezdik ismét gyártani, de nem az, és nem is olyan mutatós, mint a miénk volt... Ahogyan jött, úgy el is ment, kutyául jött, ebül elment, szokták mondani... A harcok mindjobban teret nyertek hazánk területén. 1945. márc. 4-én nagy bombatámadás érte Szombathelyet is, ekkor dőlt majd romba a székesegyház, a Palac kávéház és sok-sok halottat kért jóvátételként ez a bombatámadás. | |
