Hogyan zajlik le egy börtöni beszélgetés?… Egy cella élete

Minden egyes esetben az ügyészség adja meg az engedélyt a kért beszélgetésre, azt az engedélyt be kell nyújtani a börtön parancsnokságon, ahol vagy elfogadják, vagy nem...
Ha elfogadták, akkor egy szabad fogházőr beszól, a cellába: xy beszélgetésre induljon. A fogházőr kíséretében erre kijelölt helyre kísértek, ez kb. egy szoba... Ahol egy vasrács választotta el a beszélgetőt a hozzátartozóktól. Gyóntatószék...
A fogházőr kioktat a beszélgetésnek szigorú betartására... Pl. semminemű levelet átadni, vagy kapni nem szabad. Hangosan kell beszélni, hogy a foglár is hallhassa. A rács teljesen megakadályozta a levélátcsúszást, hiszen a foglár minden mozdulatot figyelt, hátratett kézzel kellett beszélni.... Tehát minden ellenkező mozgás gyanús volt...
Ilyen körülmények közt való enyelgés és főleg találkozás legtöbbször sírógörccsel végződött... A beszélgetés öt percig tarthatott, tán ha a foglárnak jó szíve volt, engedélyezett több percet is... Majd jött a búcsúvétel, még volna ezer-ezer kérdés és várható válasz... De nincs idő rá... Búcsúzni kell... Irtózatos percek, emberi szabadságnak teljes letiprása... Mit is lehet öt perc alatt kitárgyalni? A búcsú fájdalmas volt, könnyek zápora öntötte el legtöbbször orcám, majd kísérettel indultam a cellámba... Ahol folytatódott a nap...
Reggelinél abbahagytam a napot, majd jött a takarítás... De mi lesz egész nap?... Mit is lehet csinálni reggeltől estig egy zárt cellában...
Valamiképpen rájöttem, hogy mindig az adott helyzetet kell felmérni... És abban a legjobbat csinálni, ami a legjobb lehet...
Egyes cella... története…
Emlékezetem szerint a tárgyalás után hogy-hogyan, magányos cellába zártak be... Jött a szigorú ukász, minden politikai foglyot külön kell zárni... Na még csak ez hiányzott... A börtön általában kettőszáz valahány szállót tudott emberies formában elhelyezni. –1948-ban kb. 800-900 között volt a létszám. Négyszerese. Érthető a borzalmas zsúfoltság, szűk fekvőhely... Ezért kit vádolhatok...?????