Különböző címeken gyűjtötték az embereket az internálóba…

Ez az időszak /1948/... rengeteg kellemetlenséget tudott szerezni nagyon sok becsületes, munkában megkérgesedett dolgozónak, pl. ha falun valakit ki akartak nyírni, a többi között ráállítottak egy brutális rendőrt... aki naponta figyelte a gazda portáját: ühü!!!! Ma nem söpörték el az utcán a járdát, szemetes, ha nincs szemét majd lesz ott... büntetés azonnal száz forint ...ja!!!! Nincs megkötve a kutya, majd leszabott amikor beléptem a kapun... száz forint.... igen?!!! Nincs az asztag mellett pemet, tűzcsapó--szabotálás: ötszáz forint... nincs a tarló felszántva... négyszáz forint... és sorolhatnám tucatját azoknak a büntetéseknek a nemeit, amivel napról-napra kínozták, keresztre feszítették a becsületes parasztot, csak azért mert volt 20-30 hold földje, nem itta el a keresetét, dolgozott napkeltétől napnyugtáig, sokszor holdvilágnál is...
Nagyon sok falusi gazdát begyűjtöttek ezen a címen az internálótáborba. Bírósági ügyet nem lehetett ezekkel a piszlicsári dolgokkal kezdeni, de lehetett belügyi szankciót ellene megindítani, szabotálás, vagy a rendeleteknek kijátszása címén naponta találtak kifogást az ilyen kiszemelt áldozat körül.
Magáról az internálói életről később írok, majd az egy külön fejezet lesz, hogyan is éltünk ebben a gyűjtőhelyben, mit is lehetett csinálni ébresztőtől, takarodóig?...
Kétszer kerültem ide a Károly laktanyába, mint internált, majd a végén Kistarcsán folytattam.
Ebben a táborban csöves nem volt, na gazdasági ügyes, valutasíboló, határ, bokorugró... ilyenek voltak, különben foglalkozásra, rangra, szellemi képzettségre, származásra itt megtalálható volt az országnak a keresztmetszete.

Majd erről később, hiszen most eszembe jutott az egyik ottani megismert barátom, akivel hosszasan elbeszélgettünk ő meséli a következőket. Emlékezetes volt, hogy Titót annak idején „láncos kutyának” neveztük el, még Szombathelyen is a májusi felvonuláson Titót láncos kutyának dekorálva mutatták be, sokan derültek rajta... de még többen megdöbbentve figyelték emberi méltóságában megtépázott politikai nagyságot, de így kívánta a központi elgondolás, hát miért ne szerezzen valaki jó pontot a felettesétől... felöltöztették Titót, úgy hogy kutya maszkban, egy másik pofa láncon vezette, ezzel a felírással: „láncos kutya”…
Na ebben az időben ez az én barátom valahol dicsérőlég nyilatkozott Titóról, másnap már megjelentek a lakásán a pribékek, hiszen boldog volt az, aki a feljelentést, a besúgást elvégezhette, ismét egy jó pont.
Bírósági ügyet ebből ismét nem lehetett koholni, de lehet az illetőt internálni... és bizony már több hónapja gondolkodik az én barátom, vajon mikor kerül le a napirendről?... és mi történt?... évek elteltével Magyarországra jött, mint Jugoszlávia miniszterelnöke, fogadták nagy ovációval, és hova lett a lánc?... nem láncon vezették az országházba... de hová lett az a dekoratőr, aki oly hűen tudott Titóból kutyát varázsolni, de hol van az a gyárigazgató, akinek a brigádjából pattant ki az ötlet, legyen láncos kutya is a felvonuláson...
Már nem érhettem meg azt az időt... valószínű a legelső hat hónapban nem beljebbet kapott az én barátom, hanem siettek az internálói fogságából szabadon engedni... Ezt csak azért írtam le, íme az utókornak legyen min elgondolkodni, még dicsérni sem volt szabad senkit se... mert már gyanússá válhatott... Nem is szólva, ha valaki Szabad Európát hallgatta... uramisten, ez aztán volt ám jó fogás megint... ha a szomszéd esetleg kifülelte a hangokat, Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek... abban az időben, az éter hullámai nem akadtak bele a dróthálónak, vasfüggönynek a fonatába, csak megtudtak neveket, akik idehaza elkötelezte magát a besúgásra, s bizony sokszor meglepően megvetette nyílt hangon ezeket a Szabad Európai rádió... volt is kapkodás, hogyan tudták meg odakünn?... Magam is hallottam több ismerősnek a nevét, akik elszegődtek spiclinek, főleg itt határmentén igyekeztek jó szolgálatukkal kiérdemelni az „spiclik arany fokozatát”... Rengeteg a lehetőség arra, hogy valaki albérlő lehessen az internálótáborban...
Ahány ember, ahány fogoly volt itt összegyűjtve, mindenki valamiért, de azonos módszerekkel lettek begyűjtve, kivonva a napi élet forgatagából.
S ami a legérdekesebb, nagyon sok zsidót is leinternáltatott saját fazadéka, hiszen ebben az időben nem valami jó gazdasági helyzet, s a zsidók igyekeztek ennek dacára jó gazdasági kapcsolatokat kiépíteni a külföldi partnerekkel, valuta és határátszökés címem ide gyűjtötték be őket...
Persze sohasem voltak elkeseredve, mert tele voltak valutával, összeköttetéssel, hiszen a haverok, hitsorstársai ott vannak a magas palotákban...