 |
    |
 |
Ismét tárgyalás, ítélethirdetés… 1948. júl. 2. Ismét a tárgyalás, ítélethirdetés Nem mindennapi tragikomikum egy ilyen bírósági tárgyalás. Valahogyan úgy vagyunk vele, mint a színház nézőivel, nem mindenki egyszerre és ugyanazon nevet, vagy tapsol, vagy sír, ahány a néző, annyi a nézet. Tán egy tárgyalás, ami nyilvános ilyenkor, különböző érzelmi hatásokkal telített hallgatóság találkozik a tárgyaló teremben. Van, aki feltétlen a vádlóval érez, sorstársak, barátok, vagy besenyők... Vannak, akik csak a kíváncsiság hatásának a láncolata tartja itt a tárgyalóteremben, nincs különös megjegyzése –-habár ezek vannak a legkevesebben. Többen vannak, akik a vádlottal együtt éreznek, és ezek vannak túlsúlyban-ez a jó- Na és vannak és lesznek mindenkor kárörvendők - akiknek kell egy kis izgalom. Az én tárgyalásomon hogy hányan voltak azt nem tudom... valamiképpen az ember szeme ilyenkor behomályosodik, mint az ablakszeme a téli időben, néz, és mégsem lát, valami szorongattatásnak a szürke hályogja vonja be az ember szemét, rövidlátóvá válik ember, hiszen még egy kivilágított bálteremben is csak fokozatosan veszi birtokába, a selyembe, bársonyba penderült bálozókat... akkor, hogyan tudná az ember ilyen szorongatott helyzetben szemlélődni, amikor ilyen mulatságban még soha sem volt szerencséltetve. Így bizony még létszámot se tudnék mondani - és érdekes: egyedül Rábakovácsiból Horváth Károly bácsira lettem csak figyelmes, aki, hogy miért jött el erre a tárgyalásra, nem tudom- Nem tudtam megfigyelni a bírói ítélet alatti hallgatók arc mimikájukat, hogyan reagáltak a bírói monológra, amikor tudva és érezve, hogy csak a zsidónak lehet igaza, senki másnak- Ma már ez az ítélet a bírósági krónikákban muzeális értékűvé vált, ahogyan Münchenben láttam a középkori kínzóeszközöknek a garmadáját, amikkel vallatóra kényszeríttették a némákat, a tagadókat, a konokokat, a gyötrőket, és a nézőben valami borzalmas megborsódzásnak ingerei futkároznak szanaszét, mindezeket emberek alkalmazták emberekkel szemben?... Kibírtak egy kerékbetörést? Egy nyújtópriccset, amikor kezénél és lábánál fogva nyújtani kezdték a tagadót, s ha kellett, kiszabták a kezét is, ha szükséges volt, de már ilyenkor alélt volt a vádlott, elkábultságában fájdalmát nem is érezte már. Ha ma paragrafusai közt lapoznánk, nem találnánk paragrafust, aminek alapján ítélni tudna a bíróság. Mekkora bűnök: késezés, gyilkolás, betöréses lopások stb. és mindezért mit kap a vádlott?... Sokszor nevetséges az ítéletnek a hozatala, bizony nem megfélemlítő az ítéletnek a súlya, hát akkor most mit lehetnek ítélni: ezekért a koholt vádakért? Csak el kellene vetni minden hazug sorát... | |
