 |
    |
 |
A zsidók köröznek… volt a fogadtatás… Boldogan ölelgetem édes kis Páromat, és igyekszünk hazafelé... itt-ott boldogan köszöngetnek az ismerősök... csókolnak... megjött, hála Isten... de csak néznek-néznek ...mintha nem is a régi tantójuk volna... hiszen ez most egészen más... Alig teszünk meg pár száz lépést, mint a hidegzuhany úgy jött rám az én Böskémnek a mondata: Kár hogy megjöttél... nagy kimeredt szemekkel nézek az én páromra... hidegzuhanyként jött ez a mondat, de hiszen több mint három éve találkoztunk utoljára, sok minden közbejöhetett ezen idő alatt, fiatal, újra férjhez ment... hiszen nem ő lenne az egyedüli ebben.... de hamarosan válaszol Böske... nem mentem férjhez... de zsidók köröznek, keresnek, valamikor szolgáltál te a zsidóknál Kőszegen.... és azok közül keresnek... Folytatja tovább... valami plakát, vagy hirdetés folytán a zsidók harmincezer forintot tűztek ki jutalmul, ha valaki a szelestei őrmestert kézre keríti, akivel együtt szolgáltam 1942-ben Kőszegen a szidóknál.... Borzalmas káosz van a fejemben, szinte tagadtam is, én sohasem voltam a zsidóknál... teljesen kiment az agyamból ez az időszak, és nagy-nagy erőmben tudtam csak visszagondolni... igen tényleg 1943-ban kettő hétig voltam én a zsidóknál Kőszegen... és Szelestei László őrmesterem volt a szolgálati vezetőm... De hát mit tettem én és mit tett Szelestei őrmester, hogy minket elfogjanak és... nem emlékeztem én semmire sem... katona voltam, nem bántottam senkit sem... stb. Mint katona máskor sem voltam simogató kezű, a fegyelem és a rend mindenkor katonás volt szolgálatom ideje alatt... Ha vétettem, akkor csak mint katonás fellépésemet akarják kikezdeni.... és ezzel le is vettük a napirendről a témát, hát nem történhetik semmi sem... hiszen emlékezetemben nem jön a felszínre valami megtorlás részemről.. Pillanatnyilag csak ennyit elöljáróban... majd úgyis visszatérek ezekre az időkre, akarva nem akarva, mert bizony csak megjáratták és járatják velem azóta is az újabb kálváriás utat, egy-két elvetemült rongy fráter... | |
