 |
    |
 |
Alföldi harcok: GÁTÉR tanya… Sötétség alatt hoztak, sehol egy torkolati tűz, sehol egy ágyúdörej...mi lehet az oka? Tán nem tört ki a béke véglegesen. Sötétben botorkálva vezettek a tisztesek, akik az ezredtől indultak és már párszor voltak Szirmai zlj. pk-nál. Beszélgetésünk folyamán megtudtam, hogy az elsővonal nincs is olyan messze, a távolságot könnyedén átszeli egy ágyúgolyó... Beszéltek az eddigi harcfutásukról, így tudtam meg, hogy bizony az ezred nem érkezett meg sohasem Temesvárra... mi naivak pedig oda szerettünk volna menni, hamarosan Makón kötöttek ki... így nem is találkozhattunk ebben a harci cica-egér harcban. Na mindegy, az a fontos, hogy már nyomon vagyunk, az ezred és a zlj- közt pár kilométer a távolság, úgy hogy R2-es rádióval tehát 5 km-en belül tudunk összeköttetésben lenni... Sötét ég alatt, sötétben, sötét szobába érünk, valami kis tanyasi háznak a portáján át jutunk be egy szobába. Amint mondom, bemutatkozom és jelentkezem a százados úrnál... aki úgy hevenyészve feküdt az ágyon, félig felöltözve, félig levetkőzve, ha kell azonnal menetkészen tudjon lenni… Jelentkezésem után szívélyesen fogad, bemutatkozik és mondja: Na Te leszel a harmadik segédtisztem, mert már kettőt kilőttek mellő1em… Kemény szavak, ki hallgatja... csak ámulok-bámulok, a fene enné meg, engem nem fognak kilőni--- valami susogta belülről... na mindegy... itt egy ágy, úgy hevenyészve feküdj le... majd regge1 aztán elmesélem a hadállási harchelyzetet. Valami kis petróleumos picski égett, boszorkányos félhomállyal... az ablakok teljesen lesötétítve... őrség az udvaron--- majd a távbeszélők pedig rádió és telefon összeköttetésben vannak a századokkal és az ezreddel... Éreztem a tanyasi háznak a jó tömésszagát... földes padozatát... csend honol mindenütt, néha a távbeszélők szórakoznak a drót túlsóvégén álló hallgatóval--- vétel... vettem... vége... szavakat lehet hallani... vagy Halló Róka--- itt Egér... és stb. fedőnevekkel tartották fenn az összeköttetést.... Tán lehetett úgy éjfél után kettő.... hogy aludtam e? Vagy csak ébren voltam e? Már nem tudom, de bizony ez a helyzet nem valami kedves vikkendzés. Állandóan motoszkált a fejemben, már kettő segédtisztet kilőttek... hát itt ennyire célpont egy zászlóaljbeli segédtiszt?... Meghalnom még korai lenne, hiszen most vagyok harmincnégy éves.../1944/-ennyire szükség van a magamfajtájára odafenn az égben? ... Na majd meglátjuk, tán rám nincs szükség még Péter birodalmában, tudnak nélkülözni egy jó ideig... Dr. Bánsági István /vasvári barátom/ indult ki ezzel a zlj-vel, hamarosan bokalövéssel kórházba került... de mondhatnám szerencsés lövés volt, kórház, szabadság, frontmentesítés... mi kell még? Egy jó lövés sokszor főnyeremény a háborúban... | |
