 |
    |
 |
Leinternálnak… 1948. ápr. 24-én Tanítgattam tovább, de mindig várható volt a viharfellegnek az érkezése, a villámcsapás. Nem is váratott sokáig magára, ismét rendőr jelentkezett nálunk, aki tudtul adja, azonnal letartóztat és bevezet a szombathelyi rendőrkapitányságra... de hiszen nincs is ítélet, nincs vége a bírósági tárgyalásnak, milyen címen tartóztatnak le?... Ő nem tud semmit, ez a parancs és indulni kell.... na még csak ez hiányzott a boldogságból... ismét búcsúzás, könnyezés... díszkísérettel irány Szombathely... A Kőszegi utcába levő rendőrkapitányságra kísért a rendőr, majd bevezet egy terembe, ahol századosi rangban fogad egy őslény, a hatalomnak Nérója, Cézárja, aki úgy nézett rám, mintha naponta felfaltam volna legalább öt-hat zsidót... Hiába köszöntöttem illedelmesen, így dukál, de nem tartott érdemesnek, arra hogy visszaköszönjön... helyette hamarosan, mint az állat rámordit, mit képzelek én, még halállal is végződhetnek a vádak utáni bírói ítélet és ezért a várható súlyos büntetéstől félve „szökésemtől kell tartani” ezennel leinternáltat... hát ez meg mi fán terem?... hiszen nem mindenben volt az ember érettségizett. És ordít mind az állat, a jelzőkbe nem válogatott, levert rólam minden emberi zománcot, ott álltam előtte, mint tollától megfosztott liba, ha akartam szólni... ütlegeléssel fenyegetett, majd ő megtanít a becsületre, mit képzelek én?... és mondta a szöveget... Hát szóval internáltat csinált belőlem ez a gazember zsidó, mert az ő keze volt benne, később megtudtam, hogy ezzel a Hajós István rendőr szds. két lábon járó földi szörny, Koltai Lajosnak /Klein Lajosnak/ a legjobb haverja- napi ivócimborája, ezek állandóan a nyomomban voltak, hogy mi is történi velem... így tudták meg azt, hogy Károlyi ügyész a bagatell koholmányok után szabadlábra helyezett a bírósági tárgyalásig, tehát nem lehet súlyos az ítélet, ha egyáltalán lesz ítélet, erre fel ez a gazember rohadék, szemét Koltai rávette Hajós pipogya, gerinctelen Nérót, hogy azonnal internáltasson le... ebben pedig Hajósnak nem lehetett ellentmondása, hiszen éppen itt volt a zsidóknak a borzalmas politikai fogságuk, hogy mindenhová az ő emberüket ültették be a posztokra, ahol ítélkezni kellett. Ők pedig csak a háttérből adták az impulzusokat, de az aláírást nem vállalták, azt vállalja a keresztény, pl. ebben az esetben rőfös segédből átvedlett rendőrkapitány, Németh Sándor barátom jól ismerete ezt a rőfös segédet, aki eladta magát júdás pénzért, hogy jobb hatalmasabb létet biztosítson magának. A jelenben ez a némber, ez a vadállat Győrben él... ott van nyugdíjban... Hát szóval elvesztettem minden emberi tekintélyemet, megszidott, meggyalázott és még engem azzal vádolnak hogy a zsidókat libamájon meghízott lúdtalpasnak mertem mondani? Mi ez akkor egy Hajósnak a kirohanásához...? Ezért nem lehet bíróság elé cipelni és vádolni?... piszkos gerinctelen homok bábuk, meg is buktak, le is csúsztak később, amikor az ilyen jogtiprók már csak bénították a haladás útját... Nem is ismert sohasem ez a szds, tigris bőrbe bujtatott egér... hiszen ha századosi uniformist is öltött magára, még az uniformis alatt egy pipogya gerinctelen seggnyaló lélegzett... Majd intett a rendőrnek, aki nyomban karon fogott és kivezetett a hiénának a körletéből... na és most hogyan tovább?... Szabadlábra való helyezés nincs... a rendőr fogságában vagyok és lépkedünk a Kőszegi utcán végig... de hová? ...Börtönbe? Elérünk a mostani Petőfi Sándor utcába... a jelenlegi Ált iskola szomszédságában, itt egy ajtón belépünk... házszám… majd egy udvar, majd szobák... kapuőrök átvétele, iratok elolvasása... ezzel belöknek egy belső szobába, ahol már tán húszan is voltak.... félhomály a szobában, nehezen nyiladozik ki a pupillám, majd körülnézek... a lakók is néznexk... vegyes volt a bérlőknek az együttese, volt itt bokorugró, határszökő, volt itt gazdasági, valuta sibuló zsidó... szóval vegyes társaság, a szomszédszobában még nők is voltak... Gusztustalan látvány volt nézni egy fiatal lánynak most volt havi tisztulása... de mit tehetett volna, nem segített rajta senki, és bizony a visszataszító vércsomók piroslottak a lábszárán, a rongyos harisnyáján... hol van a gyengélkedő szoba? Koltai, Klein?… ez nem ember?... ez dögölhet meg, mert nem zsidó?... Az udvaron volt egy diófa, élte tavaszi rügyezését, virágzását, azt figyelgettem, amint a hernyóalakú porzók csilingeltek a diófa ágain, jelezték lesz élet, lesz folytatása ennek a rügyező tavasznak... Persze egyik sem mondta hogy ő zsidó, de az egész pónemja, na meg a valuta sibolásához csak ezek értettek, bokor ugrásban ők voltak a találékonyak, hogyan kell a vonat, már a személykocsi alá úgy odabújni, hogy azt ne vegyék észre... stb. s amikor elmesélem az ügyemnek a folyamatát, éber szemekkel figyelte az egyik kampós orrú szobatárs... majd megjegyzi, na én sem fogok tanítani többet, hiszen ez állásvesztéssel jár... és ekkor valami megfordult bennem... szinte minden fejtetőre állott előttem... nagyon igyekeztem magamat erősíteni, és csak annyit mondtam: hát ezért is állásvesztést lehet kapni... Zsidó volt, sokkal kisebb ügyekből lettek állásnélküliek, cellalakók. Ő már ebben rutinos volt... ki tudja, hogy már hánynak volt tanúja, ítélet nyomatékára.... Ettől a perctől kezdve összeroppant bennem minden.... de minden, úgy jártam, mint az akasztófa alatt álló, aki az utolsó pillanatban végig éli életének minden mozzanatát, sőt a hóhér kegyes mozdulatára még el is élvezi magát... így hallottam... Hát én ekkor nem élveztem, sőt verejtékeztem... és akkor mi lesz?... mi lesz a családdal?… ezért tanultam?... hiszen nem sikkasztottam... habár ez mindig bocsánatosabb bűn volt a bíróság előtt, mint a népellenességből rágalmazott bűn... lehet milliókat sikkasztani, de száz forintot lopni az bűn volt... és a gazdasági elitélteknek hamarosan adták az amnesztiát... A törvényesség és az igazságosság összekuszálódott ebben az időszakban, s jaj volt, ha valaki valakinek a kiszemeltje lett, főleg zsidónak, vagy egy lumpenprolinak, mert ezek uralták a napi hatalmat, kezükben volt lenni, nem lenni marsallbotja, és felelőtlenül ítélkeztek ártatlanok felett. Bizony ennek a zsidónak a kijelentése után nem volt maradásom... állandóan zsongott bennem, állásomat vesztem, iskolámat, otthonomat... de miért? Miért? Valamit adtak enni ,... szegény anyu hiába várt ma este haza... nem mehettem a családi körbe... | |
