 |
    |
 |
Győri fogda, majd Buda-déli Közp. Internálótábor… Buda-déli Internálóban ismét –kb. 1948. júl. 12. Kezembe egy elbocsátó levél a börtönből –kezembe egy elfogató parancs, mint szökevény ellen –és kilátásban van sötétzárka kurtavassal. Amikor Szombathelyről mint szökevényt, a bilincset a kísérő rendőrőrmesternek a jóindulata miatt levette a csuklómról (Utazás közben valószínű átszállás miatt Győrben leszálltunk és a rendőr bevitt valahová, tán rendőri fogdába, vagy gyűjtő pihenőbe. Nem tudom, mert sötétség miatt nem tudtam tájékozódni a helyiségben, csak arra emlékszem, hogy sötétzárkába dobtak be, kattant a zár és én meg állok, mint a szamár a hegytetőn, hiába meregetem a szememet nem tudom a sötétség falát átvilágítani, csak merevedek a magányban, na most mi is lesz velem? ... A várakozás percei után fáradtnak éreztem magamat és tartottam a keleti mondást, míg állhatsz ülhetsz is, míg ülhetsz addig fekhetsz is. Én csak az üldögélésig akartam eljutni, mivel se széket, se padot nem tudtam kitapogatni a falak mellett, gondoltam majd akkor letelepedek a padozatra. Annak rendje módja szerint leteszem a tenyeremet, hogy elvégezzem a leülési előkészületeket, valami puhány dolgot tapintok k, na majd odább próbálok mentes helyet keresni a padozaton, de mindenütt olyan kis dombocskákkal találkozik a tapintatom, és elég vastagon megrakodva találtam ezeket a hepehupás kis dombocskákat. Mi lehet ez? ...de ebben a pillanatban valami szar szagot érzek és önkéntelenül a kezemet az orromhoz viszem, hogy esetleg szaglóérzékem, ha még sötét is van, azért az működik, bizony borzalmas bűz terjengett a tenyeremből, na jól nézek ki, csupa szar lettem... Amint lépkedek a falat keresve –további puhány dombocskákat taposgatok el és próbáltam a higiénikus tisztálkodást a falon elvégezni, amennyire lehetett kezemet többször, különböző mozgásokkal a falon végigcsúsztatni, hogy mettől kevesebb szar maradvány legyen a kezemen... persze csak részben sikerült ez a tisztálkodási módszerem, mert a tenyerem bűzlött a szartól. Hogy mi lehetett ez? Utólag jöttem rá, hogy akit ide bezárnak az hiába zörget az ajtón, vécére akarok menni, a válasz: izzadja ki!!!! Ismeretes az a vicc: mi a különbség a hasmenés és halál között? Semmi!!! Bármelyik jelentkezik, menni kell... Amikor hiába zörget a rab az ajtón, s elérte a végzet, amikor már a záróizmok nem zárnak, akkor a fogda vécévé válik, amit soha ki nem takarít senki, így mint a gujána rakódik, rakódik, vastagodik a kultúrember ürüléke a fogdában... Felejthetetlen élményt nyújtott ez a kis kitérés. 1948. júl. 13–án kelt levelezőlapon írom az anyunak... reggel menetünk tovább Győrből és ha nem kapsz tőlem levelet, akkor úgyis tudod hol lakozom... a "sötét zárkában, kurta vasban"... s írom, amitől nagyon félek ....Csomagot se küld, úgy sem kapom meg, nem adják a kezembe. S ebben a levélben szidom Gombás ügyvédet, aki teljesen bábként viselkedett ez ideig, hogy visszakerültem az internálóba, azt is neki köszönhetem... Továbbiakban írom, hogy szeretném a szombathelyi börtönben letölteni a hátra lévő időmet, azért kellett a fellebbezést is visszavonnom, ennek a tudatában, habár az ügyész belenyugodott, így a büntetés nem nőhet... de ugyanekkora míg én a börtön hónapjait töltöm, s mire az letelik, akkorra az ügyvédnek elkellene intézni azt, hogy ha egyszer már a börtönbüntetést letöltöttem a börtönben, szüntesse meg a belügy az internálást is, hiszen miért kell nekem duplán, triplán szenvednem egy koszos zsidó miatt... Persze az ügyvéd szintén félt a zsidóktól, hiszen ebben az időben ilyen ügyet nem is igen mertek vállalni ügyvédek, mert a kezüket teljesen megkötötték a körülálló zsidó belügyi és igazságügyi szervek, akikkel szemben a jelenben meddő harcot lehetett csak folytatni... Mivel fellebbezés alatt volt az ügyem… szabadlábra helyezett ugyan a bíróság, de ugyanakkor már korábban éppen ebből az ügyből kifolyólag a zsidó leinternáltatott, amit csak hathónaponként vizsgálnak felül, így az internálásom nem szűnt meg, hiába helyezett szabadlábra az ügyészség... a belügyi szerveknél én szökevényként lettem elkönyvelve és azért kellett nekem ismét ebbe a nyomortanyába visszakerülni. Egyben ezért kellett sürgetni a fellebbezésem visszavonásának a foganatját, elsőben hogy hozzanak vissza a szombathelyi börtönbe, másodszor legyen a kezembe az a végzés, hogy kitöltöttem nyolc hónapi börtönt, így a belügyi szervek ezt vegyék tudomásul... sajnos nem vették tudomásul, nyolc hónap helyett majd tizenhat hónapot töltöttem el hazai, magyar ávók fogságában. A hatalom jogtalan tiprói, hóhérai minden lelkiismereti furdalás nélkül gyötörték az embert. 1948. júl. 14–én kelt levelemben, örömben írom, hogy nem vittek be a sötétzárkába és nem bilincseltek meg –azaz nem raktak kurtavasba. Csomag jöhet... levél jöhet... Kérem anyut, hogy "szabadlábra való helyezésemet vonja vissza az ügyészség és vitessen vissza a börtönbe. Nem–nem lehetett még ezt sem elérni –nem engedte az ávó –maradnom kellett az ő karmaik közt. Persze élni kell a családnak és írom, hogy amíg a fellebbezés tart, addig a fizetés jár a családnak... 1948. júl. 21–én kelt levelemben, már megemlítem a születendő gyermekünket is, hiszen ekkor édes, már boldog állapotban volt, félek a sok izgalomtól... Pancsikát várom a vasárnap, 3 perces beszélgetésre bejöhet, de hogyan is zajlik le egy ilyen beszélgetés azaz ordítozás... Az abc sorrendben vagyunk beosztva, hogy melyik vasárnap –meddig jöhetnek a beszélgetők. Az internáltak gyülekeznek az udvar megszabott területén a látogatók pedig szintén a beszélgető helyhez közel rendőri felügyelet mellett... | |
