 |
    |
 |
Tömöri szds. Szökésének előkészítése… Mi is történt Tömöri Palival?... Most utólag tudtam aztán meg a következőket... Tömöri nagyon gazdag ember volt, azaz nagyon gazdag külföldi rokonsága volt, akik mindent elkövettek, hogy a börtönből valamiképpen kiszabadítsák Palit, akit szintén, mint háborús bűnöst akartak felelősségre vonni… Harmadik emeletről megszökni... ez nem kis dolog... ha veszem kb. 2o-28 m magasról, rácsok közül kijutni a szabadba?... Igen, Pali valahogyan összeszervezkedett egy foglárral, valószínű külső kapcsolatok is lehettek a fogár körül, mert minden jel arra mutatott, hogy nagyon megszervezett szöktetésről van szó. Palinak valamiképpen a foglár bekészített sok-sok lepedőt... azaz a szélső szobába vitte éjnek idején, ennek a szobának az ablaka már a szomszéd ház udvarára kacsingatott... Annyi lepedőt font össze kötél gyanánt, hogy elég legyen a földig... majd kifeszítette a rácsot... kikötötte a lepedőt és sorba engedte őket le a földig... Nagy siker volt a szökés... nem vette észre senki, az udvari őr sem, pedig csak lehetett valami zaj... Elképzelem Palinak a merszét... Számolt életének feladásával, de inkább választotta ezt a reszkért, mint a kínzó osztagoknak kínvallatását, ha kell, jöjjön előbb halál... de ha sikerül, akkor pedig búcsút int a hazának, idegen lesz neki a hazája, de legalább szabad lesz... Állítólag pontosan volt rögzítve a szökésnek az ideje is, mert a szerencsés földre való ereszkedés után, a szomszédház udvarán kilopódzott az utcára, ott már várta az autó, gázt... és már indultak is határnak, hogy hol kötött ki azt nem tudom, de megszabadult kínzástól, a további gyötrődéstől... Óriási elszántság, de siker koronázta Pali szökését. Igen minden fogolynak egy joga van... ha tud szökjön meg. Ismétlem...ha tud!! Na most erre a nagy izgalomra, másnap óriási felhajtásra, vallatásokra, nyomozásokra, kimondták, hogy azonnal minden politikai foglyot egyes cellába kell terelni... így kerültem én is ebbe az állapotba. A nyomok persze záródtak egy fogházőr körül, aki besegített Tömöri szökésébe. Több évre is elítélték, valószínű borzalmasan megdádázták... hogy mi lett a sorsa nem tudom. Így szót a krónika... ennyit tudok Tömöri szökéséről... Bármely helységből, börtönből, internálóból, hadifogságból való szökés nagy riadóztatással járt, s mindig valami retorzió követte a szökést, valami megvonás, valaminek az élvezetétől való megfosztás... Így jutottam én is magánzárkába. De, a barátságos beszélgetés, másnap megadta a szobatársat, emlékezetem szerint valaki Sárvárról volt Futurás? –vagy ki, lényeg, hogy ember volt, és így volt, akivel a napot igyekeztünk agyoncsapni. Ha most úgy rágondolok, talán a fogságoknak a legnagyobb lelki törése a semmittevés, a tétlenség, a magába való roskadtság... Na ebből igyekeztem mindig szabadulni, valamit kitalálni. Lopva leselkedtem ki az ablakon, figyeltem a rohanókat, a gyerekeket –ha volt fájdalmam, talán ez volt a legnagyobb fájdalmam, amikor gyerekeket láttam. Az ablakról lehetett látni a közeli Petőfi iskola udvarát, ahol a tanulók az udvaron élték a maguk életét, szabadságát. Ezt látni, hogy van ott élet, van csíntalanság, én pedig itt a bűzben, a zárkában keresem a magam iskoláját, tanulóit, ez volt számomra a legborzalmasabb látvány, amit az ablakon át személtem. Sokszor elfutotta a könny a szememet, miért kell nekem itt szenvedni, ez a rohadt zsidó miért uralkodik felettem a sok hazugságával?... | |
