Első élmények az internálóban…

Hogy hányas épület és szoba fogadott be engem, már nem tudom, de arra emlékszem, nagy szobába léptem be, ahol voltak vagy harmincan. A szobaparancsnoknál kellett jelentkeznem, nagy tisztelettel mutatkoztam be, mondom, ha már itt vagyok ennek az úrnak legalább megadom a tiszteletet, ki tudja, hogy milyen szektának a megbízottja...
Bemutatkozás után körülnéz, majd talál a fal mellett egy helyet... odamutat, az lesz az én körletem... körletem? A fal mellett sorakoztak fel a lakóknak, már akiknek volt matracuk... takarójuk, szépen szögletesen összehajtva... ágy nincsen... de se pokrócom se takaróm... de még csak csomagom se volt... hiszen még reggel otthon voltam és nem tudtam erről a luxus kirándulásról, így nem tudtam előre felkészülni... a padlózat adott pihenést... Majd később kellett felvételezni. egy csajka, egy pokróc... semmi más... ennyi volt a teljes szaloni, fogadói, hálói bútorzatom, mily kevés kell egy élethez, a helyem pedig nappal kb. egy négyzetméter, éjjel pedig ennek a duplája.
A nacionálé felvétele után, amit a szobaparancsnok ejtett meg. Kisült később, hogy ő is internált, internált itt mindenki, még azok a rendőrök is, akik vigyáznak ránk, talán még rosszabb a sorsuk, mint a mienkké...
Majd elbeszélgettek velem… honnan?- miért?... na ezt én sem tudtam megmondani, bírósági ítélet nincsen... mindjárt mondták is, ez nagy baj... mert akkor itt csak kezdet van... vég nincsen… mindjárt mutatnak is egy idősebb bácsit, a Károly bácsit, aki már öt éve itt fetreng egy zsidó miatt, mert amikor hathónaponként felülvizsgálják az internálási jogosultságot, akkor az a zsidó, aki ezek felett ítélkezik a belügyben... annak idején a Károly bácsi volt neki a parancsnoka, és egy alkalommal a csomagban cseresznyét kapott a zsidó, de mivel vérhas uralkodott a táborban, Károly bácsi a cseresznyét elkobozta, megsemmisítette, féltve a vérhastól és bizony ezt a cselekedét nem tudja a zsidó megemészteni és már öt évig aszaltatja itt ebben a z internáló táborban. Igen, néz felém a Károly bácsi az idén elmúlt már az ötödik karácsonyom, hogy itt poshadok... bírósági ítélet nincsen, mert vádat se tudnak emelni ilyen piszlicsári ügyből... így, a belügy a mag hatalmánál fogva játszhatik a foglyával, kénye, kedve szerint, mert azt fogadta a zsidó, hogy itt akarja, hogy dögöljön meg Károly bácsi... borzalmas élmény volt ez számomra, tehát ha lehet bírósági ítéletet kell sürgetni... mert akkor sem biztos a szabadulás...

Mi is volt az az internálás?...
A szombathelyi népbíróság ítélete szerint, azaz Dr. Károlyi ügyész kihallgatása után, elkészítette a vádiratot, amelynek alapján alig lehet terhelő elmarasztalást velem gyakorolni, amiért is nem volt olyan sürgős az ügy, azaz a bírói tárgyalás, hiszen túlzsúfoltak ebben az időben /1948-eleje/ a börtönök, amiért is nem kellett félni a bíróságnak, hogy a várható büntetésnek a nagyságának félelmétől esetleg megszököm... Így 1948. febr. öt napig voltam a börtönben, mint előzetes letartóztatott, szintén csak az ÁVÓ sürgetésére, azaz Klein /Koltai/ zsidó sürgetésére, 1948. ápr. 24-től leinternáltak, mondván ha az igazságügyi vonalon nem lehet elérni a börtönt, majd az ÁVÓ útján elérhető lesz a folyamatos fogvatartás...