Versem…

ELVADULT VILÁG!!!!

„Az egyénben él a nemzet, a nemzetben él az
egyén !!!”




„GOLGOTÁM STÁCIÓI…”



„Bosszú hadjáratra indult az ösztön...
Véres könnyet hagyott hegyen völgyön,
Könnyek hirdették az útját,
Csak én tudom, hogy merre járt.
Beteljesedett?- tán így gondolod?
Vagy tán neked nincsen családod?
Csattogtatod méreg fogadat,
De ezzel a harapással csak ölöd magadat.

Ki búzát vet, búzát arat,
Ki konkolyt vet, konkolyt arat,
Gondolod, hogy teljesült
Vicsorító végakarat?

A vas is izzik, pirul, szikrázik,
Amíg gyenge vasból acéllá válik
S ekkor lesz igazán rugalmassá
A tűz kohója tette azzá.

A szenvedések kohójában
Kell, hogy próbát álljon
S ha most azt gondolod, hogy te győztél
Nagyon, nagyon nagyot tévedtél

Tán már szégyenled is magad,
Tán Amerikában a hasad dagad,
Én álltam a vihart,
És győzött az „Erős Akarat”...

Ne félj, hogy bosszút állok rajtad
Tudom, hogy félsz szembe nézni velem,
Nem tekerem ki a nyakad,
Csak arra kérlek, ne találkozzam veled.

„Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél...” mondja, a közmondás…
Szóval az elvetett mag csirába szökött és beérett az aratásra. Amikor anyu azt mondotta az orosz hadifogságból való megérkezésemkor... kár hogy megjöttél, a zsidók keresnek... hát tényleg hiányoztam párnak, s főleg egynek, aki nagyon számon tartotta a megérkezésemet. Nem azonnal fogatott le megérkezésemkor, hiszen ekkor még nem volt annyi erőm, hogy egy újabb megpróbáltatást kibírjak, engedett vad dühének pár hónapot, amikor is kihúzta az üvegből a dugót és kiszabadult a pokol, az egyéni bosszúnak minden tövisével, rágalmával... igazságtalanságával. És most azt a korszakot éljük, amikor az igaság sem lehet igazság, mert azok döntenek a bírói székben és főleg úgy kell mindennek történni, ahogyan a megsebzett vadállat kívánja, mert ellenkező esetben nem tölti be a bíró a hivatottságát és esetleg megköszönik az eddigi munkálkodását, elmehet a kavics bányába érdemeket szerezni.
Nem lehetett más a közvélemény, mint csak amit akkor a zsidók akartak.
S most utólag gondolok arra az esetre, amikor már a felszabadító hadsereg kötelékéhez tartoztunk érdemileg, és Inta-pusztán gyűjtöttek be bennünket, mint ősszel a krumplit... a nagy tömegben megjelent pár „bilgeris” /puhabőrből készült csizma/ honatya, bőrkabátban és névszerint kerestek magyarokat, de ezek is magyarok voltak, utóbb tudtam meg, hogy zsidók, akik ott nyomban ki is fejtették a küldetésüket, mondván ezeket a gazembereknek már elkészítettük a bitófát, mert még golyót sem érdemelnek... majd elsorolták a politikai elpalántázásukat a haza szolgálatában, ki lesz a belügyminiszter, a megyei rendőrkapitány és sorolta mindazokat a posztokat, ahol csak zsidók foglalhatják el a vezetést...
Pillanatnyilag nem értettem mindezt, nem voltam felvértezve ilyen várható eseményekre, hogy már most 1945. ápr. végén, vagy elején már mindenki tudja, hogy milyen politikai magas páholyba kerül... csodáltam... és ezzel napirendre tértem, hogy aztán Inta-pusztán abból a sok ezer magyarból kit fogtak el, kit vittek el nem tudtam meg... hiszen ennyire nem lehetett belelátni a napi förgetegbe, egy volt csak előttünk, haza és hazamenni...
Igen óriási szerepet, főszerepet vállalt a zsidóságnak nagy része a további politikai drámának a lejátszásában, és bizony sokszor szomorú tragikus lett a befejezés.