Hogyan akartak spiclinek beszervezni?…

Hogyan akartak spiclinek beszervezni a faluban? 1949. nyarán jún. 10–én 18 h–kor
Pontosan, ahogyan a megmaradt dokumentum igazolja, 1949. jún. 10–re kértem a rendőrkapitányságtól, engedélyt, hogy ügyeim elintézése végett Szombathelyre utazhassam. Az engedélyt szabályszerűen meg is kaptam, reggel vonattal beutaztam Szombathelyre, magammal vittem az engedélyt, hátha menetközben képesek próbára tenni a kopók, hogy nálam van e az engedély...
Az ügyeimet jól töltöttem, de meg kell jegyezni, hogy saját kartársaim is kerültek, nehogy nekik is kellemetlen legyen a velem való beszélgetés, hiszen ekkor még az is bűn volt, hogy ki–kivel beszélget...
A délutáni vonattal jöttem haza Szelestére. Leszálltam a vonatról.
Az alsószelestei állomáson, egy civil úr fogad, aki az ÁVÓ részéről jelent meg felhajtotta a kabátjának a fazonrészét és alatta az ávó–nak a jelvénye csillogott rám...a majd felszólít, hogy kövessem őtet ..Minden ellenállás, igazoltatás vagy elfogatási parancs nélkül /persze most utólag buta voltam/ tisztelve az államhatalmat képviselő urat, az állomástól kb. 50 méterre tartózkodó autóba, dzsipbe ültetett be engem.
Senkitől üzenetet nem tudtam küldeni a családomnak, hogy ismét hová visznek –de
az illető se mondotta, igaz nem is kérdeztem /ez volt a szamárság tőlem/....
Az autóval Ölbő községben megálltunk. Az ávó megbízottja találkozott ott egy másik úrral /pasassal/ akivel rövid szóváltást ejtett, majd autóval tovább visznek Ölő község határán keresztül, nagy kör után visszatérünk a községbe. Miért kocsikáztatnak engem?– forgolódott bennem a kérdés, csak később ejtenek hozzám pár kérdést... Hány hónapig voltam az internálóban?...mondom 14.Ez nagyon kevés volt. A zsidókat miért kínoztam?... Felelet: ha kínoztam volna őket, akkor nem nyolc hónapot kaptam volna.

Majd tudtomra adja a nyomozó, hogy még ma éjjel az Andrássy út 60–ba leszünk... úgyis régen voltam ott... Továbbá családi állapotomról érdeklődött. Az autóval már Rábasömjénnél járunk.... A község határában volt egy kis erdőség, ott kiszállott az egyik ávós, mogorván szól hozzám, ha szökni próbálok, a sofőr használni fogja a fegyverét /marha, gondoltam magamban kettő egy ellen, két pisztollyal szemben hogy tudnék szökni? Ugyanis volt erre már példa/ állítólag Erős Dezsőt, aki Enzbruder nevet viselt valaha, soproni tanító, aki valahogyan belekeveredett 19–ben a nagy proletár mozgalomba, s majd felelőségre vonták... Szombathelyről kisérték gyalogosan Söpte felé, kb. ahol most áll a volt ávós laktanya, valahogyan, hogy–hogy... futni engedték volna s Enzbrudert, s szökésének vádjával a kísérők agyonlőtték, így hallottam a krónikát.../
Tán ezek is nem bánták volna, hogy próbálkozzam a szökéssel és akkor tudták volna kiszabni életem végét, de én a, kocsiban meg se moccantam csak azon gondolkodtam, hát mit is akarnak ismét velem ezek a bestiák. A kiszállt ávós az erdőbe ment, kezében tartotta csőre töltött fegyverét, mintha valamit keresne, nézegelődött és visszatért a kocsiba.
Ismét fordultak a kocsival, vissza Ölbőre, majd Pósfa irányában hajtottak velem. Ölbőn, többen felismertek az autóban és csóválgatták a fejüket, mire való ez a kocsizgattatás, a dzsip már ismeretes volt a nép előtt, mint ahogyan ismerték a mérges kígyót, úgy ismerték ezeket a fenevadakat, ha megjelentek valahol a láthatáron...
Szegény feleségem, és két kis gyerek, ezek vártak haza a vonattal, a vonat el
Ment, de én sehol se vagyok ...Az egyik embert ugyanazért felmagasztalnak engem pedig megaláznak, akasztanak? ...Pont a demokráciában nem értem, semmiféle nyilas pártnak soha még csak a küszöbét sem léptem át, népből jöttem népért dolgoztam a mai napig, hát mi kell ezeknek az éhes sakáloknak? Tán a Klein zsidó megijedt, hogy megjöttem? –szabadultam? –––– lehetséges.
Üldöztetni akar továbbra is?...
A nap leáldozóban volt, amikor ismét visszaérünk Ölbőr, egyenesen be a község házába. A teremben már ott volt egy szemüveges pasas, szőke volt, összesen voltak hárman és én... A szőke hapsi kérdi tőlem,: hol voltam? ...Mutatom neki az igazolványomat, mondom Szombathelyen....
A szemüveges hapsi kérdi tőlem, tudom–e, hogy a sárvári rendőrség ellen kézzel írt gyalázó röpcédulák jelentek meg? Felelem: nem.
Erre felszólít, hogy írjak valamit az elém tett papírra, írtam... majd meg nézi, nézegeti.
Majd elém tesz egyenként három darab üres ívpapírt és arra szólít fel, hogy
az elsőre, tehát az üres ívpapírra, de annak is az aljára írjam oda a nevemet de aláírás formában úgy, ahogyan szoktam. Aláírtam az első/ minden gyanú nélkül, majd követeli ezek után hogy írjam alá a másik kettőt is–de alul.

Amikor az aláírásokat elvégeztem, elveszi a papírokat és mondja kaján vigyorgással: tudja, hogy mi lesz a következménye ezeknek az aláírásoknak?... Ekkor döbbentem meg egy kicsikét, ezek a gazemberek engem tőrbecsaltak, most azt írnak a nevem elé, amit akarnak, aláírásom valódi, ebből súlyos következmény származhatik ismét rám...
Meg is szólal a szemüveges mókus: na lássa, most a kezünkben van, a mindenkori napi dátum mellett azt írunk a neve elé, amit akarunk, de nekem ebből súlyos hátrányom származik, sőt a napvilágot se látom meg többé, oly súlyos vádat írhatnak a nevem elé.... Ekkor elhűlt bennem e vér–hát ekkora gazemberek gyűrűjébe kerültem ismét, akik a nyakamat akarják törni!!!! de hamarosan szövegelt is a szemüveges, úgy látszik ez volt a főrendező /csak most tudnám meg a nevét ennek a gazembernek/ ....és folytatja a szemüveges, abban az esetben elállunk a gyalázkodó szövegtől, ha.... teljesíteni fogom a feladatomat és azt könyörtelenül végre is hajtom!!! –mondja a szemüveges pacák nagy erővel....
Mit akarnak tőlem ezek a gazemberek?- tépelődöm magamban... de sehogyan se tudok a dolog nyitjára jönni...
Kérdem mi a feladatom?....
Feladatom lenne, mondja a szemüveges pacák.... a falu hangulatát figyelni, esetleges illegális szervezkedést leleplezni, vagy bármi legyen az ami a demokrácia ellen irányulna, egyedek, vagy tömegei ellen... figyelni az emberek napi dolgait, ki kivel beszélget, kivel tart?...szóval minden ami a faluban történik és ki mit csinál?....Ha ezen kötelezettségemnek eleget teszek, akkor elállnak a papírok felhasználásától, de ha nem teszem meg a jelentéseket akkor súlyos váddal fognak felém cselekedni. Nagyon megalázva érezve magamat, dühöngött bennem a személyes szabadságnak a gyalázása, spicli legyek a
falu dolgozóival, saját barátaimmal szemben, aljas gazemberek, mibe akarnak megint belevinni, kémkedésbe?
S majd folytatják a dumát... de a mai napon történteket senkinek, még a feleségemnek se mondhatom el, mert ha megtudják, hogy elmondtam ezen történteket, akkor irány az Andrássy út 60 ....megértette? erre csak bólintottam, úgyis tudtam, hogy el fogom mondani a történteket...
Követelték tőlem, hogy hetenként, csütörtöki napon 19 órakor, az ölbői úton majd észrevétlenül ők jönnek és akkor a heti jelentést várják tőlem írásban... Tehát már a jövő héten csütörtökön várják a megfigyeléseimből fakadó jelentést....
Teljesen felforrósodott az agyam vize, még csak ez van hátra... írásban is szerepeljek, vádoljak...
Majd ismét elismételte a szemüveges a parancsot, feltétlen engedelmességet követel tőlem, titoktartást, és heti jelentést a magadott időben...
Majd ezzel véget ért a találka, tele izgalommal váltunk el egymástól, ha jól emlékszem ismét autóba ültettek és a falu elejéig elvittek, mintha így lett volna...
Már késő estére járt az idő...s ballagok hazafelé, de mint felbőszült vadkan dühöngök és remegek amikor benyitottam a lakásba...

majd úgy estem be az ajtón... édesanyu rám néz... majd a kérdések halmazával járul elém... hol késtél? –lekéstem a vonatot? Már tűkön ül, hogy mi történhetett velem?....
Kapkodok a levegő után... nagyon kikészített ez a sétakocsizás és a gazembereknek aljas szándékuk....
Amikor magamhoz kezdtem térni... figyelmeztettem anyut, aztán amit most mondok el, arról senkinek egy szót sem, magunkra húzzuk a szenvedéseknek a zuhanyát és megint csak nekünk lesz rossz...
Hát beszélj, beszélj, mi történt?... elkezdtem, ahogyan visszanyertem az
erőmet.... anyunak el kellett mondanom, hiszen egy szép nap elrabolnak valahol és köd utánam, köd előttem és mindennek vége, legalább tudjon róla, hogy mily szörnyű bűnre akarnak rávenni.
Édesanyu hallgatta, hallgatta, majd megerősített... ne félj ...majd valamit teszünk... Hát mit is tehettem volna? ...
Jött az első hét csütörtökje, 19 órakor sétálok az ölbői úton, kezembe a levél, hát mit is írhattam volna.... jelentéktelenségeket.... jött a dzsip, pontosan kiugrott belőle a pasas, kezébe vette a borítékot és már el is tűntek.... A másik hét csütörtökén ismétlődött a randi, de ekkor nagyon lebaltáztak, hogy a jelentésem nem magalapozott, többet várnak tőlem, személyekről, a falu hangulatáról.... stb. ...na mondom ezzel aztán: vége ám az én kémkedési spicliségemnek... Mondom anyunak, anyu ez tovább így nem mehet... mekkora szégyen rám nézve, a falu tanítója, akiben mindig bíztak és bizalmasak voltak az emberek én legyek a besúgójuk, az árulójuk, ezt én tovább nem tűröm... több jelentés nem lesz, nem is megyek randira, de a mai nappal feljelentem őket a belügyminisztériumba.... Ez nem lesz jó, megint csak rajtunk állnak bosszút....nem baj, mi történhetik? Állásomtól megfosztottak a gazemberek, kenyeret nem adnak.... Azonnal írtam a belügyi szerveknek, leírtam a történteket, főleg azt, hogy három ív papírra de alul odaíratták velem a nevemet, hogy felhasználhassák ellenem, ezt nem tűröm tovább, kérem a belügyet, hogy ezeket a papírokat juttassa vissza a kezembe, mert nem engedem magamat aljas bitangoknak martalékává tenni.
Közbe azért elmondtam másoknak is, főleg azt hogy feljelentettem a tetteseket, az ávósokat.... sokan elhamarkodott cselekedetnek vélték, ezért nekem ebből igen kellemetlenségeim lehetnek... stb. nem bánom elküldtem a panaszomat, lesz ami lesz.... jöjjön aminek jönni kell, de besúgó, spicli akkor sem leszek...
Nagy bátorság volt ez tőlem... de tenni kellett, hiszen az idegeimmel már hárfázni lehetett, hát nem volt elég?....!!!!
Vártunk, vártunk sokáig, semmi jel– a következő héten nem is
mentem el a randevúra...

Ezen időközben ismét egy nagy jégverés ért bennünket–
Vas vármegye Közigazgatási bizottsága 1222/128/1949 kib. szám alatt kimondta az állásvesztésemet...
Felségem özvegyi nyugdíjat kapott... ezt a határozatot már vártuk, de mégis, amikor írásban kapja meg az ember a kivégzési parancsot, valahogyan akkor mégis lesújtó a valóság, habár tudott, és várt dolog volt, de hátha-hátha,... változik a kígyó mérges fogának a hatóereje…
Na ilyenkor jön az a hátrányos helyzet, amikor szellemi kiképzést kapott csak az ember, nincsen mestersége, lakatos, hegesztő, cipész, asztalos... amikor gyerünk, majd ezúton fogom a kenyeremet megkeresni. Végtelenül fontos volna, a szellemi pályát valami gyakorlati szakképzettséggel egyeztetni, azaz párosítani, ahogyan ma, pl. könyvtári szakot a főiskolán párosítják irodalommal, matekkal... Ez a jó, mert amikor egymagában kapott szakosítást szegény emberpára, az életben nem találta meg a helyét. Na milyen jó lenne, ha most, lenne nekem is valami ipari szakom, nem volna olyan sötét a jelen és a jövő előttem...
Nem tudom, –aki még nem élt át egy földrengést, de legalább 7-es skála erősségűt, amikor már házak dőlnek egymásra, vagy nem élt át egy hajótörést, azt hiszem annak hiába igyekszem az irodalom minden nyelvi színével lefesteni ezen katasztrófáknak a földi poklát, mily borzalmas, amikor megindul a föld, s vele az ember. Nincsen egy tenyérnyi hely, amiben meg tudna kapaszkodni, minden dűl össze körülötte. Van aki pillanapok alatt fekete haját fehérre változtatja a nagy kétségbeesés következtébe, van aki megőrül, s nem is beszélek azokról, akik örökre eltávoztak a siralomvölgyből, vagy bénán maradtak a nagy természeti csapás alatt...
Ha hasonlítani akarnám ezt a „fegyelmi határozatot” hát hasonló természeti csapásként zúdult a fejünkre, s ezt ártatlanul kell elviselni, aljas emberi gonoszság szülte számunkra a kenyérvesztettséget... Talán nem is folytatom tovább ennek a fegyelminek a hatását, egy, ami még nagy-nagy adut volt a kezembe, 39 éves voltam. Habár a fizikai munkát sohasem kedveltem, de ha kell, akkor kell, majd valami csak lesz velünk...
Hivatali állást meg elvből se kaphattam volna, hisz én leprás voltam, megbízhatatlanok névsorába kerültem... Hogyan léphetném át a szoc. valamelyik hivatalát is. Majd a későbbiekben beszámolok a teendőimről.