 |
    |
 |
A börtön kápolnájában lelkes éneklés A szabad ember tán fel sem tudja mérni a börtönben tartott misének a nagy emberformáló és egyben kulturális, emberré való váltásnak igazi nagy értékét. Buzogány Mózes, Erdély szülöttje, aki tele volt ősi rögnek igaz és szent emberi méltóságnak a teljes kikristályosodásának az emberré válásnak való átformálásának a teljes hitével, hogy a rab, aki egyszer megtévedt-elvesztette emberi ítélő-logikus értékfelmérő öntudatát, ha már egyszer idekerült, ne romboljuk továbbra is benne az embert. Ne tegyük továbbra is ki közszemlére-íme, köpjétek szemközt ezt az elátkozott gazembert. Igyekezzünk a fuldoklónak mentőövet a keze közé csúsztatni, aminek a segítségével partot érhet, visszakaphatja a földi életnek a további munkakedvét, ne lökjük vissza a partról, ha már kikötni kíván a parton... Ne törje össze a börtöni élet minden emberi érzését, hogy mint megvadult, vad, embert gyűlölő sátán kerüljön vissza egykor az életbe. Kapjon itt a börtönben emberiességét, emberi szép szót, munkát, életkedvet, vegye észre, hogy az alvilági élet mellett van szebb, boldogabb, igazibb emberi élet. Alapja a munka becsületes polgári élet, szeresse meg a szabad ember felemelő vidámabb életét, ne legyen a társadalomnak kiközösítettje, mint aki öngyilkos volt hajdan, csak a temetőárokban hantolhatták el, minden papi ceremóniát megtiltva tőle. Megvetette a köztudat, hogy elvesztette pillanatnyilag emberi érték feletti tudatát –annál is inkább, hiszen egy hasonló börtön, mint a szombathelyi, akkoriban azt is lehetne mondani, hogy gyűjtőhely volt, hiszen a normális befogadó képességének megfelelően négyszerese volt a lakók száma, akik különböző kategóriába tartoztak, persze volt köztük súlyos elítélt is, aki gyilkolt... vagy rabolt és életet ontott ki... de volt köztük sok ártatlan politikai elítélt, vagy előzetes letartóztatott, aki csak várta a napot, amikor a pillanatnyi helyzet adta bíróság ítéletet kovácsolt a vádlottnak. Tán ma már ez nem is volna, azaz nem is tudna kiváltani bírósági tárgyalást, de ekkor bizony nagyon kevés ok, lehetett az teljes rágalom, koholmány, bosszú, főleg, ha zsidó tette a vádat, akkor mese nem volt, ítélni-büntetni kellett... A társadalom minden rétegét itt meg lehetett találni, akik ma 1979-ben bizony nagyon előkelő állást tölthetnek be, vagy egyéb munkaterületen szolgálja, építi a dolgozók táborát, de ekkor ki kellett neki egyensúlyozni a koholt vádaknak a külön erre az időszakra hozott büntető paragrafusoknak az ítélő határozatát. Hogy az a mackódöntő, vagy csöves, ha kikerül ismét a szabad életbe, mit választ magának további útkeresésben –munkát, de tisztességeset, vagy továbbra mások zsebéből emeli ki a mindennapira valót, vagy az éj leple alatt mászik be egy gazdag otthonába. Ez bizony sokszor nem változtatja meg a magatartását, de egy ügyvéd, vagy tanár, vagy becsületes iparos, munkás, ezek biztos, hogy a bírósági büntetésnek a végével az építők táborában keresi meg a további boldogulását. Az ilyen összetételű börtönlakókkal való bánásmódhoz bizony Buzogány kellett, aki megtalálta a lélek bíztató, emberies bánásmódnak minden módszerét, amit évek elteltével számos levél vagy személyes tisztelet nyugtázta az igazi székely magyarnak eddig még nem látott börtönparancsnoki nagyszerűségét. | |
