 |
    |
 |
Ki a nép?… Csont és bőrré vedlett le a család, sőt még a szomszédokat is fenyegette szaglászó nyomozó –mert nekik is látni és tudni kellene, hol van Zoli? –Rettegésben éltek a szomszédok is, hiszen sokszor a szomszéd portáját jelölték ki ugródeszkának –ha véletlenül Zoli megjönne Feltétlen akasztást akartak kiprovokálni a bíróságtól Zolira ez a pár zsidó "a NÉP" és kezdetben, ahogyan hallom 1945–46 táján ez nem is okozott volna nagy gondot, könnyedén tették a hórhurkot az áldozat nyakába A kezdeti felbőszültségben még jobban kiríttak az áldozatok feletti. nérósdiság hüvelykujj mutatása, bizony hamar mutattak lefelé, nincs kegyelem... Ugyanis ez történeti tény, amikor Néró Rómában, a mai Kolosszeum területén a nyílt párviadalban győztes felnézett Néróra, ekkor Néró hatalmi nagyságánál feljogosítva érezte magát, hogy ítélkezzen a legyőzött felett, életben maradjon, vagy haljon! S Néró csak a hüvelykujj mutatásával fejezete ki ítéletének döntését –ha a hüvelykujját lefelé mutatta, akkor joga volt a győztesnek azon nyomban megölni az áldozatát, ha pedig a hüvelykujját felfelé mutatta a várszomjas Néró, akkor kegyelmet gyakorolt az áldozat felett, életben maradhatott. De hamar fordították a hüvelykujjukat ezekben az időkben lefelé a zsidóknak egy része –akik vagy akasztófát, vagy börtönt, vagy internálást –üldöztetést kívántak kiszolgáltatni áldozatuk felett. Hát szóval teljesen eredménytelen volt a nyomozás –hiába fogták a gyűrűt mind kisebbre –nem került ez ideig hálóba Zoli. Persze ha valaki nagyvadat akar lőni, de minden erő bevetésével se jön puskavégre valami királyi vad, nagy mérgében beéri végül egy kis nyúláldozattal is, hiszen ez a kis ártatlanság is mérsékelte a vadászi szomját... Magam lettem a kis nyúl –de áldozat kellett a pár zsidónak. Hol is lehetne Zoli ekkori nyomozói apparátusnak erőbevetésének negatívumául –csak külföldön. Ott pedig nem lehet utolérni... Át is ment a köztudatba, Zoli külföldön él, a szőlő pedig savanyú, nem lehetett őt utol érni, dühöngött a " Nép pár vérszomjas akrobatája" dühük tehetetlenségének levezetésére jó leszek akkor én is... jöhet a kisnyúl, csak meg kell szerkeszteni a hamis vádaknak a dokumentját és megcímezni a bábuknak, akiket ők helyeztek az elfogatási és kivégző posztokra. Nagyon nagy volt öröm széles berkekben, hogy nem sikerült hurokba fogni a zsidónak Zolit, rendeztek volna pedig egy hatalmas nyílt színpadot, ahol az áldozatot akarták a Nép elé bilincsben vezetni, hogy a zsidó tömegből kiváltsák a már megszokott őrjöngésüknek csatakiáltását: feszítsd meg őt!!!!!! Hiába ácsolták az akasztófát –hiába építették a drámai színpadot –nincs főszereplő –rendezők együtt vannak –de titokzatos helyen tartózkodik a főszereplő, így nincs aki helyettesíteni tudná –a nép vár egykét évig türelmesen, hogy mikor lesz az akasztás –majd ők is megunták a hosszas várakozást, a hóhér leszerelte az akasztófát, a hóhér eltette a bárdját, hiszen évek teltével kezdett egy kicsit tisztulni az elkótyagosodott, eltévedt emberi igazságszolgáltatás, valahogyan az áldozatok vére bosszúért kiáltott bele a "Népbe" hát lehet ezt zokszó nélkül tűrni? Hát nem elég volt már a kivégzőknek sokasága... azért mire rám került a sor, hogy a "Nép????" a pár zsidó óbégatása már nem volt olyan zengzetest olyan dübörgő, mint 1945–ben... Borzalmas látvány, amikor egy nagy fenevad éhségének kielégítésére szemlélődni kezd a terepen, szaglász, nyomoz... merre hová menjen, ahol megtalálja éhségének kielégítésére való áldozatát , s amikor már minden kész, akkor egy gyors iramodással, örül nagy étvággyal, vicsorgató foggal belevág az áldozatásnak nyakszirtjébe, hogy ütőerét elharapja, legyengítse az áldozatát, és tort üljön teteme felett. Marcangolja ki állat bőrét, mielőbb megtalálja a szívét –máját a legjobb belső falatokat, maga a támadó is a vértől piros lesz, de mit sem törődve a vérrel, tovább vájkál az áldozat belsejében. S amikor már végezne a lakomával, már éhesebb sakálok hiénák veszik körül, várják a vadkirályát, amikor hagyja el lakmározó falatját. Így várták Zolit is a csámcsogó hiénák –csak áldozatnak nyoma sincs, és az éhség marad. Évek folytán senki se emlegette már Zolit, kifáradtak a kopók a lesállásban szinte felejtették is, azaz elnapolták sikertelenségüket, a véres drámát nem tudták lejátszani, nincs szerző, aki a főszereplőt beállítaná... Évek teltek, évek múltak, ezeknek a "Nép"-nek nevezett megzabolázhatatlan cselekedeteiknek nyomort és szenvedést, jajt kiváltó korszakának egy szép napon véget ért, amikor ismét a kanálisban kerestek menedéket a patkányok, amikor ismét a felgyülemlett könnyekből megerősödött az elégedetlenség, amikor az igazi "NÉP" igazán szétrepesztette a hordó dongáját, mint a forradó must, elég legyen elég volt... most adjunk is vissza egy kicsit azoknak, aki oly kegyetlenül bántak Petőfi által megénekelt Néppel... nem a pár zsidóval, akiknek kegyetlenségük folytán ismét acéllá erősödött az öklük, s ráütöttek az eddigi piócákra, elég volt a nemzet testén élősködni ezreket börtönbe és internálókban gyötörtetni... ez volt 1956–október derekán, amikor azonnali bíráskodás folytán a Nép igazi fiai megfizettek mindazoknak, akik fonták a keserűségnek halálkötelékeit... persze, egy kocsmai nagy verekedésbe, ha valaki belekerül, mint ártatlan is kaphat pár öklöt tévedésből... Hogy meákulpáztak ekkor a NÉP fiai, és azoknak pribékjei soha többet... élükön Rákosi Mátyással, akit apjukként tisztelt ez a horda... csak egy hét volt tulajdonképpen ez az időszak, amikor sokan visszafizethettek azoknak akiknek tartoztak... sajnos én elkéstem fizetni... Ezekben a napokban felnyitották a börtönök internáltak kapuit, kiengedték a bezártakat, gondolom Klein, be voltál szarva ezekben a napokban, biztosan a kanálisba dugtad rohadó pocakodat, tán féltél a látogatásomtól... Persze az is kikerült ezekben a napokban a börtönökből, akik nem voltak erre méltók, de a tömeggel együtt nem válogatták ki a ráérdemelteket, csőstől jöttek ki a zárkának bűzéből... És most... tessék kapaszkodni Szelestei Zoli is előkerült... ismét felkavarta a nyugalmat, jaj volt a népnek nevezett pár zsidónak, akik elfogatási parancsot adtak ki ellene, aki akasztatni akarták... juj de féltek.... és érdekes, ezekben a felzaklatott kedélyű napokban a NÉP fiai az igazi munkások nem bántottak... szabadon mozoghattam köztük, nem volt bennük bosszú, ez volt a nép nem pedig, az a három zsidó ...akik most ismét a föld alatt kerestek maguknak tanyát ezekben a véres számon kérő napokban, amikor tényleg a nép kereste a maga igazát ... na persze keveredett ebbe a tiszta forrásba is mosladék, akik többet ártottak a haladásnak, mint használtak volna. | |
