Andrássy út 60.

Szóval minden bírósági ítélet nélkül, de még vádpont nélkül is joga volt az ávónak emberek ezreit valahová elinternálni, kivonni a hétköznapi életből... ezen a zárt helyen addig tarthatta fogva, ameddig neki tetszett. Országos rémhírek terjengtek a budapesti Andrássy út 60-ról... magam is kaptam értesüléseket azoktól, akiket előzőleg itt puhítottak meg, kicsit felropogósra elpacskoltak... elképesztő híreket sohasem tudnám bizonyítani, ezért nem is irhatok olyant amiről nincsen közvetlen élményem... de minden képzeletet felülmúló emberi vallatásoknak a kínzó eszközeit itt használatba vették a eredményesség elérésére.
Minden képzeletet felülmúló hírek keringtek erről a helyről, ahol fasérózzák az embereket és egy csatornán a Duna halainak ételül szolgálnak. Ezt csak mint rémhírt hallottam... azért mondták, isteni csoda, ha valaki onnan ismét meglátja a napvilágot...
Erről hallottam mostanában egy igazi jó viccet...
János bácsi, egyszer felkerült Bpestre, és ahogyan kóborog Pest utcáin, azt veszi észre, hogy az Andrássy úton poroszkál. Na, gondolta magában... ha már egyszer erre hozott az utam, annyi rosszat hallottam ebben az utcában az Andrássy út 60-ról, hát meg kellene nézni, milyen is a belseje, igaz-e hogy itt konzerválták az embereket, na meg olyan kis cellák voltak, hogy csak guggolni lehetett benne... na meg a kínzóeszközök,... amint így ballag, felnéz, éppen a 60-as számhoz ér... A kapuban egy rendőr... aki békésen nézeget... Köszönt a János bácsi... Adj Isten...! Mi kellene?- kérdezi a rendőr a János bácsit...? Hát tuggya... annyi rossz hírt hallottam erről helyről, mondom ha már itt járok hát szeretnék belülről is körül nézni, igaz-e az, amit mesének az emberek.... Van belépője?- kérdi a rendőr... Az meg minek?- kérdi János bácsi. Ja tudja papa, ide csak akkor lehet belépni, ha van belépő cédulája, vagy valakit egyszerűen behoznak valami oknál fogva...
Hát miféle okot kell okozni, ha teszem fel engem be akarnának hozni?-Nézze papa... ott a sarkon áll egy rendőr... mondja neki, hogy „jönnek az angolok!!!”... és akkor behoz már?... Na jó... János bácsi elballag a sarkig, csak mustrálgatja a rendőrtizedest... csak bámulja... már a rendőrnek is gyanús volt az incselkedés... egyszer csak rászól a rendőr ...Mit akar?... János bácsi kihúzza magát és odasúgja a fülébe-„Biztos úr... jönnek az angolok…!!! János bácsi várta, hogy azonnal bilincset rak a kezére a rendőr, de nem, hanem visszasúgja a rendőr: Én is azt várom... Ezzel János bácsi visszasétál a 60.sz. alá... na kérdi a rendőr- Mondotta neki ... igen mondtam-feleli János bácsi, de azt mondotta: ő is azokat várja...
Nagyon sajnálom, akkor feleli az őr, nem ereszthetem be...
Ebben a pillanatban érkezi egy szép Volga gépkocsi… mondja a rendőr a János bácsinak, no most sikerülni fog, biztosan letartóztatják ezek... Menjen oda az autóhoz, és amikor kiszállnak belőle az elvtársak, hangosan köszöntse őket: Éljen Szálasi!!! Így is tett a János bácsi, amikor kiszálltak az elvtársak, János bácsi felemelt kézzel hangosan feléjük kiáltotta: Éljen Szálasi!!! Erre a két civil pofa egymásra néznek, majd egymásnak súgták, gyere ám az istenit, nem látod, felismertek bennünket! Ezzel a két civil gyorsan elillant... János bácsinak nem sikerült bejutni az Andrássy út 60-ba.
Igen, összetételében nagyon sok nyilas, elvetemült munkakerülő szolgálta ezt a törvénytelenséget, hiszen Petőfi ismét belekiabálhatná a világba a népnek nincs joga!...
Minden internáltat hathónaponként előveszik, azaz felülvizsgálják az ügyét, és ha úgy tetszik, akkor meghosszabbítják a fogvatartást, és különösen, ha ezt valaki fent számon is tartja, akkor magához veszik az iratokat, és mint szegény Károly bácsi már öt éven át csücsült, mert a patrónusa ott pöffeszkedik a belügyben, és nagyon vigyáz a Károly bácsira, hogy az ne kerüljön hamarosan szabadlábra, minden bírói vádpont nélkül szenvedett. Hathónaponként újítják meg, vagy szüntetik meg az internálást...

Szóval hat hónappal beljebb... volt a közmondása, mikor nem kerülhetett az internált szabadlábra, további hat hónap alatt nyugodtan gondolkodhatott az internáltak gyülekezési helyén...
Nemcsak nálunk volt ilyen szervezet, amely a besúgásra épült és azonnal reagált minden hamis hírre, vagy rosszakaratra… mert hiszen más országokban hallottunk GPU-ról oroszhonban, SS-ről némethonban... akiknek a kezükben több volt a hatalom, mint egy bírónak, vagy egy rendőrnek… saját hatáskörükben úgy rendelkeztek, úgy ítélkezhettek, úgy válogathatták meg a vallatási eszközöket, ahogy az nekik eredményességhez szükséges, hogy aztán hányan nem bírták ki brutális módszerüket, emberkínzásukat, azokról csak a suttogó, elnémított ajkak beszélhettek és beszélnek amíg élnek.
Az ÁVÓ-nak külön parancsnoksága volt itt Szombathelyen és a többi városokban, a főközpont Budapest: Andrássy út 60. épület volt, amiről már sejtettem annak gépezetéről.
Ha most utólag már /1979.május 20-án/ amikor e sorokat szövögetem és úgy visszanézek ezeknek az időknek a vérszagtól párás óráira és napjaira, amikor úgy eltüntettek egy apát, vagy testvért, férjet, hogy hetekig vagy hónapokig egyszerűen nem tudtak a hozzátartozók róla semmit, még nyomozni sem lehetett utána, mindenütt elutasító fenyegető választ kapott. Habár itt is voltak különböző nézetű, jobblelkű egyedek, akik emberi hangot tudtak használni ha a hozzátartozói érdeklődtek a nyomozó szerveknél, de ha úgy kívánta a helyzet, bizony egy két hónap múlva, amikor már a nyomozás vagy pozitív, vagy negatív eredményre jutott, akkor kerülhetett olyan helyre a vádlott, hogy át kellett adni a bíróságra, vagy ha csak egyéni, vagy valami politikai háttér volt a feljelentésben, akkor csak internálhatták pár évre... ekkor már nem volt titok az eltűntnek a holléte, ekkor adhatott hírt magáról.
Találkoztam olyanokkal az internálótáborban, akit ebédezés közben kértek fel, azaz a megjelent úr, a kabátjának a fazonját hanyag mozdulattal felhajtotta, hogy alatt jól láthassa meg a nyomozókat ellátott jelvény, amikor pedig tartozik mindenki követni az ismeretlent, ahová vinni akarja, vagy csak annyit, legyen szíves velünk jönni, egy óra múlva itthon lehet, nem kell magával semmit sem hozni, se ruhát, se pénzt... ennivalót, hiszen csak pár kérdést szeretnénk feltenni önnek és már hozzuk is vissza... majd az ebédjét elfogyaszthatja, ha visszajön...
Ez a pár kérdéses párbeszéd bizony nem egy óráig tartott, nem is egy napig, nem is egy hónapig... az ebéd már régen megromlott, s szegény hozzátartozók csak találgathatják vajon hová vihették az uramat, a fiamat?... s hiába jöttek be ide a Király utcai ÁVÓ-ra, a kapusig mehetett csak a kérdező, aki megnézte a listát, de úgy kellett megnézni, ha parancsot kapott rá, hogy itt nincsen, ide nem hozták az illetőt, de lehetséges is, hogy nem volt a nyilvántartóban felvezetve a neve... Hát akkor hol lehet szegény fiam?- Apám? Testvérem? Zokogott fel a bánkódó érdeklődő... Tán majd hónapok elteltével némileg tisztázódhatott kirándulásainak állomásai, habár a cenzúra az ilyen leveleket sohasem engedte továbbítani.
Ismétlem, hogy a bíróság, az igazságügy és a belügy teljesen két vágányon haladt, mert megtörtént dolog, ha pl. azt az egyént akire az ÁVÓ ismétlem az ÁVÓ alatt sokszor nem egy tömegszervezetre kell gondolni, hanem hogy valakit ki vette a kézbe, azaz ki az, aki valakin ütni akar, vagy esetleg bosszút akar állni, vagy gyötörni szeretné, na ha ilyen került mégis a bíróságra és a vádpontok alapján nem tudott a bíró ítéletet hozni, vagy elejtette a vádat, vagy nem bizonyult be annak terhelése, vagy ellentmondások folytán maguk a vádlók hazudtolták meg egymás vádaskodását, akkor a bíró felmentette az előzetes letartóztatásban lévő gyanúsítottat, és szabadlábra helyezte. Azaz az illető pakolhatott egyesen a bírói szobából haza vagy ha, már letartóztatásban volt összeszedte a cellájában maradt cuccát, megkapta a letétben hagyott értékeit, kezébe nyomták a szabadulásának az okmányát és indulhatott ki a nagyvilágba, haza... igen ám....!!!! ismétlem ha ez a szegény magyar valakinek az áldozata, akkor minden lépését figyelték az illető pribékek, és amint kilépett az utcára a felmentett, nyomban ott termett, mint buzi, rácsapott az áldozatára, „Kövessen!” felszólítással... és már vezette is a megfelelő ÁVO-s helyiségbe, ahol már többen is voltak és megmagyarázták neki, nincs vége az ügynek... mert még minden nem tisztázódott... félve a szökésétől leinternáljuk a mai nappal... és ebben sem a bíróságnak, sem a rendőri szerveknek beleszólásuk nem volt, sőt nem is tudtak róla.
Szóval hiába kapott felmentő ítéletet a vádlott, ha egy valaki is markában tartotta az áldozatát és szoros kapcsolatban volt az ÁVÓ-val, akkor az nem szabadulhatott egy könnyen a karmaikból, megfosztották a törvényes szabadságától, törvénytelenül.