Előszó

„ Philip visszaemlékezett arra a napkeleti királyra, aki meg akarta ismerni az ember tör- ténetét, s egy tudós ekkor ötszáz könyv-kötetet hozott neki."

Irány Alsószeleste (1942. szept.)

Na, nem volt könnyű elhatározás, hiszen Rábakovácsiban leélt tizenkettő évem sok-sok munkájának a szépsége nagy magnetikus erővel vonzott vissza, nem könnyű elhagyni egy megalapozott iskolai, népművelési területnek sok-sok eredményét, amikor a falumnak minden örömében és bánatában osztozkodó főszereplő beosztásban fungáltam.

Első élmények Szelestén (1942)

Tóth Lajos Kollégámhoz mentem elsősorban, amikor elmentem Alsószelestére. Madártávlatból figyeltem a község fekvését, hiszen ebben a faluban még sohasem jártam. Nagyon tetszett a síkságból kiemelkedő, színekben gazdag arborétum, na meg az erdős környék, tehát van domb is fa is, erdő is, távlatilag már tetszett a külső horizont, amit megengedett nézni a falu.

Kóbor plébános kérése, vonjam vissza a pályázatomat (1942)

További agitációmban a faluban meg is próbáltam, mennyire lesz kihatással a falura, ha a plébános úr nem lesz mellettem az agitációs munkában. Megnyugodva nyugtáztam a falunak a véleményét, nem a plébános fog dönteni abban, hogy ki lesz itt a tanító, a falu, az egyházközségi tagok véleménye lesz majd a döntő szerep.

Gróf Mikes püspöknél tisztelgő látogatásom…(1942)

Kész volt az igaz válasz a pap részéről: „Mert mindegyikben az én Uramat, Istenemet szolgálják, imádják!” Erre már nem tudott mit kérdezni a hitbuzgó halandó sem. De, hogy megértették az én gazdáim is a felfogásomat. Nem lehet válaszfal ember és ember között, hogy ki milyen keresztkút alá hajolt, vagy kit metszettek körül, egyben vagyunk csak igazán egyek a magyarságunkban, tehát ebben a faluban sem lesz soha, amíg én itt leszek, válaszfal a vallás.

Végleges búcsú Rábakovácsitól… (1942. szept.)

Az egyik lábam még Rábakovácsiban, a mások már Alsószelestén volt, de tán majd mindkét lábbal már ott voltunk. Anyu is igen örült a sikernek, hiszen az új helyen úgy érezte magát, mintha már otthon lenne, hiszen majd szomszédos falu a szülőhelyével.

Alsószelestén vagyunk… (1942. szept.)

A vármegye északi részen, alacsony dombvidékén, a szombathely-csornai vasútvonala mentén fekvő kis magyar község. Régi lakóhely.

Újszülött várakozása…

Kellő türelemmel és szeretettel viselte az édesanya a vele járó fáradalmakat, még ha ilyenkor néha sírásig terjedő fáj dalnak, görcsök váltogatják egymást, de ez a fájdalom ilyenkor oly édes, mert az anya érzi, hogy a fekete felhőfalon már hasadozik a az arany rés, ahol ki fog megint sütni a nap, gyermeke képében, hozza a sok örömet, vagy gomoly felhőket, ki tudja?

Fegyenc század pk. (1942. nov. elmeséli a fegyencek élményeiket)

Ilyen esetre volt több példa, heccelődő tisztek is akadtak, akik éjnek idején, különösen lőszerraktárnál tartott szolgálatban levő őrséget akarta megszemlélni, nem alszik e? Vagy éber-e? Kellőképpen az őrszem… a vizsgálódó tiszt mindenképpen igyekezett úgy rejtőzve megközelíteni az őrszemet, hogy magát észrevétlenné tegye, és ha az utolsó pillanatban...

Pénzcsináló története

Ekkor írtak kb. 1936-ot amikor a zsemlye még négy Fillér volt, amikor azt énekelték: kettőszáz fixel az ember könnyen viccel... ez akkoriban nagy pénz volt. Mivel is kezdjem a pénzcsinálást?

Egymásközti tekintély, elszigetelődés…

Amikor már letérképeztem tudtuk nélkül az egész századnak az összetételét, felismertem a szakosodásnak csoportosulását, kik az igazi, maguk által kiválasztott brigádvezetők, kikre hallgatnak. Most léptem én akcióba, most nekem kellett valamiképpen megnyernem ezeket a vezetőket, de nem az aranycsillagom által diktált hivatalos katonai rangommal, mert az itt nem volt igazi mérvadó, az csak külszín, nem hatott le mélyig, főleg akkorra nem , amikor nem voltak a szemem előtt. El kellett érnem, hogy akkor is minden rendben van, ha nincsenek közvetlen a látóhatárban.

Arcok jelleme

Azt szokták mondani, hogy a szem, az arc a lélek tükre... Amint megfigyeltem az én katonáimnak az arcát, ahogyan vannak mongol, néger, stb. arcvonások, habár ezek a katonák mind magyarok voltak, tehát nem színesek, mégis az arcok valamiképpen, főleg annak a karaktere valamiképpen elütött egymástól.

Szívesen mentek zsidó nők, keresztény férfiakhoz /Hitler szele/ 1940

Habár egész emberekké már többet sohasem tudtak lenni, hiszen amit a rabi bácsi levágott belőlük születésük után pár napra, azt visszaragasztani sohasem tudták.

Az Ügyvéd előrelátása, pontos tervkészítés a pénzig

De most jön a poén...ismeretes volt, hogy abban az időben az a falu, postáját a bíróhoz vitték el, ott lett szortérozva, és azután kellett szét hordani a helybeli postásnak. Na, most pedig arra kérte a bíró urat Elek barátom, ha érkezne esetleg "Horváth Károly névre, /nem is volt ilyen nevezetű a faluban/...levél, akkor nyugodtan bontsa fel, és utána ezt a levelet, ami már megírva vagyon, a megcímzett boríték, persze falusias, volt bírói vonásokkal, ne pedig valami tanult emberi kézírás legyen, s erre fel Elek egy százast nyomott a markába a munkától repedezett tenyerébe, majd földre ült a bíró ekkora borravaló láttán, elfogadta a kérést, majd minden rendben, Elek, aki jól végezte a dolgát, indult Bpestre.

Nagypénteki gyász szerelemben



Megjött az édesapa, Szálika apja, jövendőbeli apósom…

Jézus Mária.... kopogás hallatszik az ajtómon, szabad...kiáltottam félhangon, és Uramisten kit látok?... az én szeretett jószívű jövendőbeli drága apósomat, aki a hóna alatt bizony elég degeszre púposodott aktatáskát szorongat.

Karcsiék a „Markóban” kaptak szállást, öt évre

Négyen ültünk erős masszeri felügyelet alatt a vádlottak padján, amikor is a bíró az elhangzott vádak alapján a szokott kérdést tette fel. Bűnösnek érezzük-e magunkat. Erre mit is lehetne felelni? Bűnös az, aki másokat megcsal, becsap, hiszen ez a nagy vagyon felhalmozása közepette csak ilyen módszerrel tornyosodhatott fel oly magasra…

Repülni vágyók a szombathelyi reptéren....(1942. nov.)

Nagyon változatos volt a napi életünk, mindig akadt valami intézkedni való, pl. az egyik délelőtt, Szombathelyi repülőtér pk-ja mondván a telefonba, küldjek járőrt azonnal a repülőtérre, mert az én századomból négyen megszöktek és a repülőtéren veszteglő repülőt akarták szökésükre birtokba venni, de nem sikerült a szándékuk, a fogdában várják a fogadtatást. Na, még csak ez hiányzott a boldogságomból, mindjárt egy tizedes pk-val hat főt vezényeltem és indíts a legelső vonattal a repülőtérre...

Vagonérozás /1942. nov. végefelé/

Az előkészítő és felkészítő kiképzésnek lassan vége lett, jött a hír, hogy e hét folyamán indulás, bevagénorozás, kezdődik a kéjutazás.

A szerelvény felkészült a robbantásra

Amennyit a sötétség engedett a láthatárból kivenni, tény, majd a vasút közvetlen közelében sűrű erdő húzódik, de már korábban a sínektől kb. pár méterre a fákat kiirtották, tán jobban lehessen látni az esetleges cselvetéseket.

Első lövést kaptam a tiszti kocsiban

Váratlan pillanatban az ülésem melletti ablaküveg hirtelen nagyot koppant, és követte egy nagy ütésforma és már jött a másik is, vagy három lyuk támadt az ablaküvegén, valami térképszerű repedésekkel. Nekem se kellett ám több...

A partizánok díszlövéssel üdvözölnek bennünket

... de hiszen süvítést is hallottunk, a vagon oldalán lyuk támadt... de nem is egy... több, elkiáltja magát az egyik katonám, lőnek bennünket... s a vagon oldalán mind több és több golyólövés helyét lehetett látni.

Vajda tizedest a németek agyon akartak lőni

Leszálltam ezen a nagy pályaudvaron, talán akkora lehetett mint a szombathelyi, ha nem nagyobb... amint az éjszakai fények megengedték, hogy megszemléljem... ez lehetett Kursz? Lehet.

Idegesítő hírek a frontról

Közben találkoztam magyar katonákkal is, sőt közvetlen a frontról érkező tüzér hadnaggyal, akiben még frissen éltek a doni kitelepülésének minden élménye, közben tőle tudtam meg a következőket.

Turizmus a teli hómezőkön, vagy 300 km /1942 dec./

Hát bizony az időjárás nem volt behizelgő egy cseppet sem, hogy hány fok volt mínuszban nem tudom... de bizony széllel vegyesen nagyon fáztam... Fáztam azért is, hiszen odahaza sem gondoltam át teljesen, hogy mit is kell nekem itt csinálni?

Találkozás Kondor Karcsival, vasvári barátommal - G H főnök

Ha jól emlékszem Arhangeleszkiban voltunk, ide értünk be még időben, semmi baj, semmi vész...

Megérkeztünk a hadosztályhoz

Magam is nagyon fáztam, hiszen egyszerű katonai köpenyben voltam, arra emlékszem valami sállal vettem körül a nyakrészt –egyébként a csizmám nem az orosz télnek készült.

Vezérkari ezredes embersége

Amikor elmenetek útjukra a katonáim, mit is tehettem volna felmentem a hadosztályra, ahol az én fenevadam, –Zetalakim– már bárány bőrben fogadott, tea, sütemény,...majd hamarosan ismét találkozom a vezérezredessel, aki a következő paranccsal áll elém.

Indulás vissza a Dontól-kb. 1942. dec.20. táján...

A búcsúest, amit még a hadosztályon töltöttem, nagyon kellemes volt, hiszen a meleg irodák a külső mínuszt nagyon ellensúlyozták, na meg aztán nem hiányzott a bárszekrény sem, hiszen ki tudná józanul elviselni „a siralomháznak titokzatos éjszakáját”, mert hiszen valami van, valamit mindenki sejt, csak az időpont még ismeretlen...

Csak megérkeztem 1942. karácsony estére...

Szóval 1942 karácsony estén biz csak hazatértem, hittem abban, hogy a nehézségeket, a hideget, a gyaloglást, kibírom, marad erőm a visszatérésre.

Ismét otthon Szelestén 1943. tavaszán...

Szóval 1943-ban, márciusban már ismét az otthonomban, iskolámban, falumban, templomomban töltöttem az időmet.

Leventemozgalom ...1943...

„Akié az ifjúság, azé a jelen és a jövő!” mondja a közmondás.

Dredák István sárvári járás párttitkára hív igazgatónak Szelestére… 1954.

Nagyon szerettem az ifjúságot és szeretem a mai napig is, habár a múlthoz viszonyítva sok mindenben megváltozott az ifjúságnak a szemlélete, nagyon sok kiváló ifink van, akik bizonyítanak az élet, munka színpadán és ezekre büszkék is vagyunk.

Rátaláltunk az igazi zászló anyára...1943. máj-jún.

Nagyon eltértem más vágányra, azonnal vissza kell kanyarodnom, a zászlóanyai kiválasztásra, hiszen az idő sürget. Nekem az a szokásom, amint az elvetett mag is pár napi pihenő után jut csak sírba, úgy nálam is van egy bizonyos lappangási, várakozási időszak, amikor várom a tisztább látásnak, szinte vallási szempontból, kinyilatkozatásnak szent zsikráját, amikor a gondolatok és nézetek dzsungeljában megtalálom a kivezető utat, napokon keresztül mérlegeltem a helyzetet, na mi lesz?

Színdarabok a faluban...

Főleg a téli időkben színdaraboztunk sokat. Meg kell jegyeznem, akkoriban nem kapott a kultúrintézmény, sem annak a vezetője, egy fillért sem, ez mind társadalmi munkában ment el, lett elszámolva, tehát nem volt központból, megyétől, járástól dotálva, bútor, berendezés, rádió, stb. Ezt mind maga az egyesület saját erejéből szerezte meg, senki sem adott nekem egy fillért, hogy hónapokig színdarabpróbákat rendeztem... Előadást tartottam.

Jutasi emlékeim 1943. július 14- aug. 9.

A visszaemlékezés most ismét csak 1943-ra esik. A háború lármája ugyan még nem hallatszott ide Szelestére, de napról napra közeledett a front...

Szelestei arborétum szépségei

„Arborétum a latin arbor (fa) szóból eredő képzett szó, az élő fák céltudatosan létesített gyűjteményszerű telepének a megjelölésére.”

Vizit: Bajch bárónál kb. 1943...

Az etikett szabálya szerint csak vizit időben szabad vizitelni, ami vagy délelőtt 11-után, vagy délután l7-után lehetséges. A vizit nem tart hat tovább csak öt percig... így van megírva a nagykönyben.

Jusuf herceg

Talán egy kicsit most mégis menjünk napsütöttéb helyre, hiszen ekkor írtak 1943-at, lezajlott a szép leventezászló szentelés, na aztán; jött a Jutas, a magasabb fokú, egyetemi módszertani kiképzésével, így aztán közben csak civil is voltam.

Három inas örökölte a Jusf kastélyt...

A három inas gazdagon örökölt, a csodálatos ágyneműk, teveszőrtakarók, puskák... és még leírhatatlan értékeknek lett az új gazdáik... A kastélyt pedig, Kondor Ferenc vette meg a vejének, Asbóth Lászlónak, aki Szelestén tanított, majd iskolai igazgató volt... A kastély a jelenben is áll, lakásként szolgálja Laciékat.

Sopronból hívnak S A S behívóval...1944. aug...

Onnan indultam el, hogy kb. 1944. aug. körül Sopronban vagyok ugyancsak tiszti fejtágító, főtiszti tanfolyamon. Tartalékos tisztekből jött össze egy századnyi erő és velünk ismét tanfolyamszerűen, de teljes katonai fegyelemmel oktattak tanítottak.

Robog a vonat Szeged felé – kirakodás /kb. 1944.aug.../

Nagyalföld kiterítve feküdt előttünk, „Szép vagy Alföld... jutott eszembe, s következtek a falvak egymás után.

Hadnagyból gulyás lesz... Jancsi elmesélése alapján...

A pap se, meg én sem kívántam az ebédet, hiszen még volt bőséges hazai torta, húskonzerv...pálinkám...

Megmenekültek a Jancsiék, a pap is Kómár József

A szénaboglyából kibújva, megráztuk magunkat, hát itt vagytok? És ahogyan mondom, hát most hogyan tovább...?

Kavarodás a sándor palotában... okt. 15. Proklamáció...

Indulás a zászlóalj megkeresésére... kb. 1944. okt. eleje...

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

6fS5naAx

1

6fS5naAx

1

6fS5naAx

1

6fS5naAx

1

1*1*1*1

1

1*1*1*1

1

1*1*1*1

1

1*1*1*1

1

1*1*1*1

1

1*1*1*1

1

1*1*1*1

1

1*1*1*1

1

1*1*1*1

1

1*1*1*1

1

1*1*1*1

1

1*1*1*1

1

1*1*1*1

1

1*1*1*1

1

1*1*1*1

1

1*1*1*1