 |
    |
 |
Hogyan adta el a Rába homokját cukorként?… Közben akad egy-egy jó pofa, aki krimi formájában elmeséli a maga lebukásának a történetét, és így örömmel hallgatja az ember, hiszen ekkor a percek szárnyat kapnak, nem veszzük észre a lassú óráknak múlását. Igen, itt aztán mindenkinek akad mesélni valója, ki erről, ki arról, ha egyáltalán megnyilatkozik. Az egyik cella lakó a következőket mesélte el –miért is bukott le. Nem volt több a tettes kb. 35 évnél, aki a pillanatnyi nyomort igyekezett kamatostul megnyergelni, kihasználni a "nincset", és mi is volt ekkor a legjobb üzlet? –amikor általában "melaszt" használtak az asszonyok tésztasütéshez, azaz cukorrépaszirupot, ami oly édeskés, feketés volt. Na ez a fiatalember tudatára ébredt annak, hogy valuta a cukor, ebből lehet aranyat csinálni... Csak tudni kell a jelszót "Szezám nyílj ki" mint a mesében, –és akkor nagy összeg ütheti a marhát. Szóval cukrot kell szerezni... Összeköttetést keresett a cukorgyárral, ez mindig sikerül, és vagy ötven darab megcímzett 50 kg-os megcímzett cukorzsákot szerzett, azaz lopatott ki a gyárból... Ez kb. 1948-ban volt... Az üres cukros zsákok megvannak, de hol lesz bele cukor, hiszen 25Q cukorról van szó... Az ötlet hamar születik, nincsen baj, csak egy zsák, vagy kettő zsák cukrot kell valahogyan kicsempészni a gyárból, a többi már meglesz, a Rába partján, a Rába maga is termeli a cukrot... gondolta magában... Meg is lett a kettő zsák cukor... és ekkor szerzett vevőt, mégpedig egy jómódú zsidót, aki vállalkozott a 25Q cukornak az átvételére, mert ő meg Ausztriába akarja kicsempészni... Megkötötték az üzletet... megállapodtak időben, átvételi helyben... stb. Az okos János, amikor már minden üzleti külső formát elrendezett, akkor kiment a Rába partjára, és vagy 48 db. Cukros zsákot megtöltött finom Rábai homokkal, kb. majd ötven kilót is tett ki. Igyekezett hamis ólomzárlatot is készíteni, leplombálta a homokos zsákokat, majd megrendelte a teherautót, de úgy hogy a kettő zsák –valódit– ami igazi kristálycukrot tartalmazott, azt is a többi közé rakta, persze úgy kamukérozott az okos Jancsi a teherautó sofőrjének, hogy itt eltört a szekér tengelye, sajnos itt kellett lerakni az árut, amit el kellene azonnal szállítani a közeli határ menti faluba, mert ott kell neki átadni... A sofőr mit sem törődött az áruval... megkapta a fuvardíjat bőséggel... elérkeztek a kijelölt határ menti faluba, ahol majd a zsidó éjjel ismét tovább viszi az árut, át a határon... Jó üzletnek nézett ki a gondolat... A faluban talált is az okos János egy házat, ahol volt egy üres pajta, megbeszélte a gazdával az üzleti ügyet, hadd rakja le a pajtába a cukrot, majd a tárolás díját bőségesen megfizeti, ha elszállítják a cukrot... A gazda se gördített akadályt a pénznek, rendben van. Okos János lerakta az ötven darab zsákot, figyelmesen annak értékes tartalmára, mégis hogy-hogyan nem éppen a cukorral telt zsák egy kicsit megrepedt, amiből kristálycukor pergett le a földre, tehát ez a kis szakadás Fémjelez te a zsákok igazi tartalmát, senki se kételkedhetik annak cukortartalmában... még a gazda figyelmét is felhívta a szakadt zsákra, ha esetleg éjjel a rakodásnál segítene, vigyázni kell rá, hogy tovább ne szakadjon. (persze ez a valódi zsák kirepesztése ez erőszakos cselekedet volt, ez volt az alibi a többi zsák tartalmára...) Amikor minden zsák a pajtában volt már... okos János is elment, hogy majd ha jön a zsidó, aki már tud erről a rakományról, csak engedje be az udvarra és rakja fel a rakományt... Amikor a gazda lefeküdt... gondolkodott... éjjel jönnek, hamar rakodnak... tán még nem is fizetnek, meglógnak... Ekkor jött a gondolat a gazda agyában, te gyerek, szólt a fiának, jó volna egy zsák cukrot behozni a pajtából, biztosíték fejében, hátha meglógnak a fizetséggel, és akkor már üthetjük a nyomukat. A fiú nem sokat tétovázott... megértette apja aggodalmát, az éj leple alatt kiment a pajtába és a legközeliebbi zsákot felkapta, majd a vállán lopakodva vitte be a kamrába, azaz csak vitte volna, mert a nagy ijedelem mellett, gondolta hátha lesi valahol a "tulaj" és megbotlott a kamra küszöbében, ebben a pillanatban megbotlott. A zsák bukfencezett le a földre, fizikai törvény folytán kiszakadt a zsák oldala, és kifolyt annak a tartalma... Na nem baj gondolta a gyerek, hamarosan hozott egy lapátot meg egy seprűt és már takarította is a drága árut egy külön lévő edénybe... amint rakosgatta a cukrot... feltűnt neki, hiszen ez nem is fehér... olyan barnás cukor lehet? Ízlelgetni kezdte... ez nem is édes... miféle cukor lehet?.... Ekkor hozott ki gyufát, a gyufa fényénél rökönyödött meg, hogy a zsák homokot tartalmaz, nem cukrot... Szólt a fiú az apjának, homok ez édesapám, nem cukor... tehát; hiába akartuk biztosítani a tárolási pénzünket... Az apa nem volt rest, azonnal pantallót húzott, el a rendőrségre... és a többi már ismeretes... na most okos Jancsi is elmélkedhet azon, mi lesz a következő csalafintasága a továbbiakban. Szóval itt van idő minden múltnak a kitárgyalására, akad bőbeszédű, fukar szavú. Persze ezek a gazdasági lebukottak előnyben vannak a politikai elítéltekkel szemben –nem olyan súlyosak a bíróság előtt, a közvélemény szemében, mint akire valami politikai fátyolt tudnak ráhúzni. | |
