Miért kezdtem bele az életrajzom megírásába?

„Kinek nincs messze az élet határa Nem előre szeret nézni, hanem hátra” /Petőfi/

Merre? – Hol laktunk? – Hol születtem?

A legelső lakóhely, amihez már kötődik az emlékezetem, az Nagykanizsa. Hogyan is kerültem én N.kanizsára kb. 1911-1912-13? Apám vasútnál volt munkás, akkor úgy mondták, hogy raktáros, majd később váltókezelői minőségben.

A játék öröme

Annyival is inkább alátámasztotta ebbeli emlékezetemet, mert anyám, aki jóval műveltebb volt a Jakab néninél – anyám jó főző, sütő, nagyszerű kézimunkázó volt, és ebbeli hiányosságukat anyámtól kikért tanácsaikkal egészítették ki.

Kukoricasütés – őrzés - őszi örömek a határban

Ifjú gyermekkoromra nagyon szívesen emlékszem vissza, szinte rajzik a gondolatomnak a menete, alig bírom egyiket a másiktól visszatartani.

Hogyan készültem a búcsúra?

A hegedű mindennapi pajtásommá vált, vittem magammal, amerre mentem. Amikor hajtottam a marhákat, nótaszóval kísértem őket Zsidóföldi utcán végig. Már tudták, hogy ez csak a Gyuszi lehet, mert csak az tud hegedülni, másnak nincs is hegedűje.

A Déli vasúti élet – amikor a sorompó feltekert

Amennyire terhes volt néha a tehénpásztorkodás, de egyben hasznos is volt, hiszen a természetnek a sok sok megnyilvánulásait közvetlen szemlélhettem. Sok élményt adott a természet, a növények élete, a hangyák szorgalma, a sármány kopácsolása, az akácvirágzás, méztermelés.

1919. május elseje

A nagy felvonulás után a volt Béla kertben a főtérnek egyik fás részében /a jelenben már csak az egyik sarka van meg, jó anyám is ide építkezett, ebbe a hegyoldalba/ állították a bográcságyukat, délben mindenki ehetett nyakig gulást, buktát, kiflit.

Kik tanítottak elemiben?

Hogy haladó gondolkodású volt Barabás István, bizonyítja a helytállása. Arra emlékszem, mint kb. negyedikes lehettem, hogy az a hír járta be az iskolát és az utcát, hogy a kommun bukásával Barabás István is lebukott.

A vasvári búcsú

Vasvár évente kétszer főleg nagyon hangos faluvá vált, azaz községgé. Nagy napok voltak a búcsúk napjai, Mária nevenapkor és kisasszonykor. Hogy mi is volt az a búcsú? Erről hamarosan az utókornak sejtelme sem lesz, mert a mai kornak felvilágosult, ateista pora, lassan rárakódik, csak az idősebb korosztály maradványainak emlékeiben élnek és maradnak meg egy darabig.

Méhészkedés

Megjelent előttem a kertünkben akkoriban nagyon is kedves hely, a méhes. Nagy meggyfa tövében húzódott meg összeeszkábált méhes, tetővel, polcok, a polcokon kasok.

Mint kisemmizett testvér

Amikor ismételten teleszívtam magam a Búcsúnak hangulatával, végigsétáltam a holtak múzeumát, városát, a temetőt, elbeszélgettem a fejfákon olvasott nevekkel, tudva azt, hogy magam sem kerülöm el sorsomat, kocsiba ültünk anyuval, és jöttünk a szhelyi fészkünkbe, megpihenni, emészteni az emlékeket.

Az eldugott gesztenye-püré - Gyermekkori visszaemlékezések



Eckstein zsidónál szolgáltam

Nem tudom mit kellet fizetni a polgáriban, de a szüleim teljes egészében elláttak, amire csak szükségem volt.

Hogyan kerültem Pápára a tanítóképzőbe?

Mielőtt elindulnék Pápára, öt évre a tanítóképzőbe, még maradok egy kicsit Vasvárott. Talán a megnevezett őrház volt az igazi szabad gyermek korszaka, amikor is környező szabad rét, legelő, grundok egész sokasága adta a lehetőséget a gyermek játékos kedvének.

Mi a supi? Anyám építkezik Vasvárott

Itt jut eszembe a hálószoba. Igen egy szobában feküdt le az egész család, tehát anyám, apám, három testvérem. Nagyszerű megoldás volt a „supi” ami ma már ismeretlen fogalom.

Diákévek Pápán

Pontosan ötven évvel ezelőtti diákéletemnek a legszomorúbb korszakára, irányítom az életem sorsának az iránytűjét, ami nagyon szomorú helyre vitte sorsom hajóját.

Édesanyám halála

Nagy volt az én örömöm-de már késő volt a törekvés, mert jó anyám akkor már csak a felhők mögül nézhette árva fiát-de én, tudtam, hogy engem Ő ott is hallhat és én ígértem neki, igen játszani fogok az orgonán egykor a szép vasvári orgonán.

Apám újra nősül

Kérdésünkre a következőt válaszolta apánk: elvoltam „anyát” keresni. Na, nem kellet nekünk több…bőgtünk, nekünk nem kell semmiféle anya, anya csak egy volt, azt meg eltemettük, nekünk nem kell senki ... és csak bőgtünk, ordítottunk sírtunk. Hogyan lehet anyát keresni. Apám akkor volt ötvenkettő éves vagy hatvankettő? Nem is tudom igazán.

Az első orgonálásom a vasvári templomban

Bizony a harmadik év végére úgy megtanultam már arra orgonálni is, hogy fel mertem ülni a templom nagy, három manuálos, három játszó asztalú orgonájára, amit már jó anyám csak az égből hallhatta, de akkor is sírt örömében-árva gyermekének zenéje hallattjára.

Vasvári életből

A leckék tanulását, mire jött a szilencium, a csendes foglalkozás, arra teljes egészében legtöbbször befejeztem és most jött az írásbeliknek a kidolgozása.

Képesítés története

Nagyollóval az igazgató úr felbonja, átadta a szaktanárnak, a jelenben Juhász számtan tanárnak, aki felírja az öt példát a táblára. Már írásközben, amint olvastam a példák szövegeit, éreztem melyiket tudom könnyebben megoldani, vagy melyik okoz nehézséget. A példa felírás után a tanári kar kivonult a teremből a tornateremből, ahol helyet foglaltak a kis asztalok, sem látó, sem súgó lehetőség nem lehetett.

Pályázat jelent meg Rábakovácsiban

Apám nem igen mutatta ki az örömét, nem emlékszem semmire sem.

Az első bemutatkozás a papnál

Feri bácsi maga is aki állomásfőnök volt, bizony ragaszkodott a főnök úr megszólításhoz, ami dukál az kijár, mondván.

Választási hírek

A választásnak két oldala van, sőt három is lehet. Nehéz helyzetben van a választó, de még nehezebb a választott, mert hiszen egy ember mellé kiállni, és arra adni a kézjegyét, arra tenni fel a falunak, az iskolának a sorsát ki tudja kiben, mi lakik, az egész egy zsákbamacska vásár. A külső nem minden még, a belső az más megint.

Pályázók özöne

Van nekem is értékem, a kiállásom állítólag, jó képű ifjú voltam, jól tudtam bánni az emberekkel, na meg a Feri bácsi az maga egy nagy tőke a szimpátiának az elnyerésére, de pénzem, nagy áldomás, erre nem vagyok képes, apám nem ad egy garast sem, ha kell s ismételten csak a Feri bácsi lesz a gavallér velem szemben.

Közeledik szeptember egy. Hitelbe való vásárlás

Lőwinger Márton rőfös kereskedő mindennel ellátott, gyönyörű felső huzattal, damaszt volt magában mintás, gyönyörű és szép volt, kettő huzat mindenből, törülközők, zsebkendők, szőnyeg és szobába… ismét csak hitelbe, majd ha tudom, akkor havonta pár pengővel törlesszem az adósságomat.

Az első percek – órák a kistanítói szobámban

Hogy mikorra tértem magamhoz, mennyi idő telt el azóta, nem mértem az idő rohanását, tovafolyását, de emlékszem arra, hogy csak magamhoz tértem és körül néztem a kistanítói szobámban.

Sógorommal – Főző Józseffel való bevásárlás

Na, ez készen van. Mi van tovább? Nem sok minden, nem kellett sokat keresgélni, jött a fehérnemű kirakás. Na ez aztán ugyancsak kapott egy igazi szekrényt, ami tudj Isten hány életet ért meg már, de hogy öreg volt, azt mutatta az ajtaja, mert bizony nem csukódott az pormentesen, nagy rést hagyott maga után is, akárhogyan igyekeztem azt becsukni.

Polgárékkal való találkozás

Polgár Jenő a maga korában, és a maga idejében kiemelkedő pedagógus volt, akinek mindig volt mondanivalója, nézete (habár ez színek szerint változott többször). De egész pónemje, öltözködése, személyi szuggeszciója, a nők szemében férfiszépség, olvasott, iskolában nagyszerű pedagógus képét kölcsönözte pillanatnyilag, a megismerkedés idejében.

Szeptemberi napok az iskolában

Másnap kezdtem ismerkedni a munkahelyemmel, az iskolával, azzal a tanteremmel, ahol lámpásként gyújtom a kis koponyákban a tudás világát. Maga a tanterem, falusi viszonylatban tágas, világos, négy ablakkal (esetleg hárommal).

Találkozás a faluval

Egy sétát csináltam a faluban, hogy most már véglegesen megismerjem a saját falumat, munkaterületemet. Sok-sok kíváncsi fej dugiszálta ki fejét rejtve a pallang nyílása mellől az ablakok zsalui előtt, itt megy a kistanító úr, a gyerekek is nagyon kíváncsi szemmel figyeltek, jé...Mindenkinek köszöntöttem, akivel csak találkoztam nem nézve nemét, korát, hiszen én jöttem ide, befogadtak, nekem kell a fészkemet puhára csinálni.

Kutyabőr története



Pintér József plébánosról

Mégis csak akkor lesz ildomos és időrendi sorrendben való, ha magáról a Főtisztelendő Nagyságos Pintér József plébános úrról írogatok pár sort. Mivel ő volt az iskola igazgatója, na meg a falunak a hangadója, hiszen még ebben az időben teljes klerikális hatalommal rendelkeztek a papok, főleg az ilyen papok, mint Pintér József.

A püspök fogadtatása



A mai mikesek – grófok

Sajnálatos kép fogad ma is, amikor egy üzemi vezérigazgatóhoz akar a munkás bemenni, titkárnők, párnázott dupla ajtók, pazar irodai berendezés, luxus kivitelben, bárszekrények, príma fekvőhelyek?

A klerikál hatalma

Mégis a tizenkettő évi ittlétemnek csak voltak érdekesebb állomásai, ami vagy sebzéssel, vagy vérzéssel, vagy örömmel, vagy behegedt sebbel végződtek. Igen, sok harcot kellett megvívnom az akkor erkölcsi-klerikális szemellenzős papi uralommal, de csak személyében.

Regruta lettem

A nagy dáridózásból csak kis százalékban vettem ki a részemet, nem szerettem a nagy ricsajt, de az összhang kedvéért, egy darabig együtt vigadoztunk, majd visszatértem a legényotthonomba, ahol már Polgár Jenőék vártak és nagy szeretettel gratuláltak. Tudtommal Jenő nem volt sem regruta, sem katona.

Leszereltem

Így bizony az én Bagoly Kálmán barátomnak nem tetszett ez a katonai élet, mindent elkövetett azért, hogy mielőbb leszerelhessen. Erősfokú idegbajt szimulálva járt az orvoshoz –és bizony panaszkodott fűnek-fának a kemény– rossz sors miatt.

Az első búcsú a faluban

Megtanítottam a gyerekeket hogyan kell járni, beszélni, ajtót betenni, óra előtt és alatt viselkedni, és főleg hogy kell köszönteni stb. Emlékszem az első búcsú alkalmával nagyon felkészítettem a tanítványaimat, hogyan kell a vásári sátrak előtt viselkedni, hogyan kell kérni.

Nagy változások

Horváth Elekné nagyszerű falusi néni volt, aki engem nagyon gondozott. Ő mesélte el, hogy több alkalommal dolgoztak együtt az urával a Coma-ház határban és úgy estefelé eszébe jutott, hogy otthon nincsen kenyér.

Esperesi kerületi tanítói gyűlés

Na öcsém !– te kertütél Rábakovácsiba?– hát igazán nagy szerencséd volt, hogy elnyerted ezt az állást! Ki volt az igazi patronálód? – de magad is jó képű ember vagy. Innen is onnan is megszólitottak, nekem ismeretlen volt az egész gyülekezet, de nagyon nagy tisztelettel néztem fel mindenkire, hiszen a bölcsességhez kor is kell –fiatalnak meg tisztelni kell az öregeket.

Mi a politika?

Már említettem, hogy Huszár Mihály volt az elődje a Pintérnek. Huszár Miska Falusi, szegény gyermek volt –állítólag édesanyámmal –porpáci gyerek– egykorúak voltak, jól ismerte Miska bácsi édesanyámat.

Vadászkaland

A rumi papnál csak a helybeli grófnál kezdődött az ember –senkivel mással nem tárgyalt, senkit ma fogadott, ha pedig mégis akadt volna földi vándor-paraszt akinek kellett menni parókia szobájába, amikor elment, már a házvezetőnő hozta a tüzes lapáton a tömjént, mielőbb eltűnjön a parasztnak a szaga.

Pintér Józsefből kanonok lesz

Bevonult Pintér Szombathelyre a kanonok utcába –a kastélyába– Szily János utcába (most alkotmány utca) itt minden kanonoknak egy külön emeletes rezidencia állott rendelkezésére –Ady erről is írhatott volna egy cikket. Sohasem látogattam meg –de a búcsúzása azaz elbúcsúzása is teljesen sima volt –sivár, fukar– még csak egy búcsúpohár sem csengett össze.

Süket fülekre találtam Kiss kanonoknál

Az Imre kikérte magának, hogy ne lökködje –és egy nagy pofonnal válaszolt a kanonok úrnak– aki ordítani kezdett –fegyverét kereste– de Imre mint aki jól megfizetett a kanonoknak, elhagyta a püspökvárat.

Aladdin lámpám csodája

Az első katonai évek eltelte után ténylegesen otthont igyekeztem kialakítani a magam kis portáján. Villany ebben az időben teljesen ismeretlen fogalom volt, habár Ikervár tőlünk hat km-re volt– de ez a hat km legalább több ezret jelentett, hiszen a villany elhozatala legalább fejenként egy- egy tehén árát jelentené –mert azért érdeklődtünk e lehetőségekről.

Tanulmányi utam Ausztriában. 1933

A német nyelvet szerettem volna erősebben megtanulni, hiszen iskolában ez nagyon gyöngém volt. Meghozattam a „Lingafhone” német lemezeket –kipróbálásra– drága volt, de kettő hét után visszaküldtem, mert majd egy havi fizetés kellett volna az árához. Így magánúton próbáltam tanulgatni.

Olaszországba utaztam – 1935

Nagyon készültem erre az utazásra, éppen a húsvéti ünnepekre volt az út beütemezve, tehát Rómában már áprilisban május van –legszebb ünnepkör köszönt rám majd az örök városban. Nagyon soknak merész kívánságuk volt, hozzak ezüst rózsafüzért, pápai áldással ellátott szentképet, stb. Magam sem tudtam, hogy majd mire lesz lehetőségem, hiszen utazási pénzen kívül nem igen akadt más pénz is.

Találkozás Szerb Antallal – irod. tört. 1935

Nagyon gavallér volt az én barátom, most már el kell árulnom a nevét is, amit akkoriban még nem is ismeretem –hogyan is ismerhettem volna meg– pedig már üstökösként ragyogott az irodalom egén, de én még nem találkoztam a nevével, amit utólag is nagyon szégyellek. SZERB ANTAL irodalomtörténész, korának legnagyobb irodalmi nagysága volt.

Találkozás XI: Pius pápával 1935

Maga Szt. Péter templomának méretei pontosan megtalálhatók az útikalauzban –de mégis ahogyan méreteihez képest, úgy szoktam jellemezni, hogy a szenteltvíztartója nyugodtan szogálhatna fürdőkádhoz– bámulatos méreteknek a remek harmóniája egyesül itt egyben.

Katakombák

Via Appia- a monda szerint amikor Szt. Péter a börtönből valahogyan kiszabadult-az uton találkozott az Úrral. Péter, amikor felismerte az Urat, kérdezte- hová Domine? Qo vadis Domine?- Megyek vissza Rómába, hogy ismét felfeszíttesem magamat. Péter nagyon megrezzent a válaszra –megértette, hogy nem tetszik Péter gyávasága- Péter szónélkül megfordult és visszament a börtönbe.

Mussolini a fantáziált ifjúság

Ekkor hallottam, hogy Mussolini valóságos népművelői kurzusokat rendeztetett, ahol az írástudatlanokat tanították -akkor tanítatta a népet a kenyérsütésre-a házi kultúráltságot népművelés módjára szervezte.

Találkozás az első fekete emberrel 1935. Róma

Ahogyan rohantunk érkezéskor az ablakhoz, hogy megpillantsuk a Szt. Péter kupoláját, úgy ismételten megsimogattuk szeműnkkel a mind-mind messzebbkerülő örök város képét, bízva abban a mondában -ha valaki a Treve kútjába pénzt dob az még egyszer visszakerül Rómába -már pedig én is dobtam a kútba pénzt -hogy visszakerülök e vagy sem- ez már bizonytalan.

Újra itthon

Én is részesültem fogadtatásban, habár díszkapu nem volt, de a gyermekek mosolya, igaz örömteljes viszontlátás boldogsága minden külsőt pótolt.

Esperes úr története

a gyerekek fel voltak ajzva a fogadásra és amint belépett az osztályba az esperes úr, plebános úr kíséretében, gyönyörűen, fegyelmezetten elhangzott a fogadtatás édes mondata. Meglepődött az esperes úr, arcának mosolyából lehetett látni hiúságát jól tudták hájjal kenegetni, a tanító néni is nyugtázta lelkében a sikert és alig várta, hogy a magas rangú vendég hittant is kérdezzen…