Alföldi harcok: GÁTÉR tanya…

Sötétség alatt hoztak, sehol egy torkolati tűz, sehol egy ágyúdörej...mi lehet az oka? Tán nem tört ki a béke véglegesen. Sötétben botorkálva vezettek a tisztesek, akik az ezredtől indultak és már párszor voltak Szirmai zlj. pk-nál. Beszélgetésünk folyamán megtudtam, hogy az elsővonal nincs is olyan messze, a távolságot könnyedén átszeli egy ágyúgolyó... Beszéltek az eddigi harcfutásukról, így tudtam meg, hogy bizony az ezred nem érkezett meg sohasem Temesvárra... mi naivak pedig oda szerettünk volna menni, hamarosan Makón kötöttek ki... így nem is találkozhattunk ebben a harci cica-egér harcban.

Harcálláspont, hallgatom, mint segédtiszt, 1944-ben, okt. elején…

Nagyon kedves és színpatikus hdgy is itt volt, aki annak idején az 5/I- zlj-nek a legderekabb leg-je volt, akiért a szombathelyi lányok, na meg a tisztaasszonyok imádva néztek fel rá---Ha Ritok Pista vezette pl. a díszszázadot a nagytemplomba... a jelenlegi Alkotmány utcában, annak idején Szily János utcában, valóságos sorfalat álltak a női nemek, akik nem győztek betelni a férfiszépségben. Remekül bánt Pista a karddal, a fess sportos ruganyos felépítése, görögszoborként hatott a szemlélőre.

Menekülés Gátérből, Kiskunfélegyháza felé – pokoli tűz…

A történtek után visszasietek a zlj. pk-ra és jelentem Szirmai szds.-nak a látottakat, de egyben egy orosz törzstisztet bekísértek a katonák is a parancsnokságra. Ezzel meg is csináljunk? Amint így töprengünk, bizony nem volt sok idő a találgatásra, mert Gátértól délre bizony nagy orosz megmozdulást tapasztalunk, de nemcsak mozgást, hanem tűz alá veszik a zlj parancsnokságot...

Kiskunfélegyházi, majd a kecskeméti harcok… kb. 1944. okt…

Most pedig kihozódtunk Kiskunfélegyháza északi kijáratához, bizony nem vallottuk Petőfi gondolatát: „Ott essem én el a harcmezején...”

Lajosmizsei borospince…

A zlj. többi százada is igyekezett lépést tartani a zlj törzzsel, majd elhallgatott minden fegyver, valóban csendben folytathattuk menekülésünknek hátralévő szakaszait, egészen Lajosmizséig.

Anyunak mesélik idehaza: a fdgy urat szájon lőtték az oroszok (1944)

Vele voltak ebben haláltáncban ölbői, volt leventéim is, akik szintén végigtáncolták a kecskeméti ropogósnak ütemezett dallamát.

Dunabogdány…

Fót után Dunabogdány volt a következő állomásunk... közvetlen a Duna mellett feküdt ez a kisfalucska. Ki is használtuk a Dunának az éléstárát, mert bizony halat fogtak a katonák bőven, de barbármódra, egy-egy gránát bedobásával, és bizony ilyenkor kis hal, nagy hal egymás után jöttek elő a Duna vizéből... Háború van... a katonának halra fájt a foga…

Sárbogárd-Cece… 1944. nov. hava…

És ami a legérdekesebb, ekkor már nem Szirmai volt a zlj pk. hanem valaki más, de a nevét nem tudom...

Lajoskomárom - Csoknyai ezredessel való találkozás…

Mezőkomárom-Lajoskomárom volt a következő állomáshely, de közben elérkeztünk Simontornyára, ez egy dombos helyen fekvő falu volt, a templom a dombtetőn, majd alatta messze elnyúló síkság...

Ozora-Sió csatornai harcok…

Itt ismét csak éppen hogy megszálltunk, mert bizony állandóan nyomon követett az előrenyomuló orosz egységeknek felderítő osztagai.

Halálhozó akna… Lajoskomárom határában… 1944. okt…

Parancs szerint kb.60-70 gyalogossal elmentem a parancs végrehajtására, ahogyan tudtam, és tehettem, megszemléltem a terepet, csúnya, esős, őszi, hideg fújdogált, ez volt talán a legnagyobb ellenség, hiszen még nem volt meleg öltözetünk...

Visszavonulás iránya: Enying… Nádasladány…

Már különösen nem emlékszem a részletekre, de azt tudom, hogy állandó mozgásban volt a zlj, bizony ha kiterveztük a hajnali visszavonulást, bizony volt rá eset, mikor már éjfél utánra kellett a sátorfánkat venni és menekülni.

Várpalota… Nyírád-Újdörögd… ismét zlj. segédtiszt 1944. dec.

Amikor a cecei harcok után és az enyingi és a többi futamok közt ismét megfogyatkozott a harci egység, valamiképpen várpalotára irányították a Székesfehérvár irányából visszavonuló egységeket. Így kerültem én is Várpalotára. Kb. 1944. nov. végefelé...

Anyu meglátogat Újdörögdön… 1945. márc…

A legényemnek volt egy sógora Ajkán, kocsmáros, azokhoz mentünk el hintón, azzal a hintóval, amit Dunabogdány körül kaptunk egy uraságtól. Az egyik ló már egy kicsit sántított. Remek borokat ittunk, ezek is pókhálósak voltak, amit mi ne ittunk meg, azokat hamarosan megitta a harcsor alakulatainak szomjas katonái. Ez volt az utolsó emlékem erről az állomáshelyről.

Találkozás Jány Gusztávval…

Beszólok Fekete szds. úrnak... valami nagyfejű tábornok tart az irodánk fele... mint a nyúl, ugrik is már a szds úr, amint rátekint, felkiált, hiszen ez: JÁNY altábornagy úr.... de már tisztelgünk is a tábornok úrnak, bemutatkozunk... pár szót még ejt felénk, de állandóan az összeláncolt, tehetetlen német harckocsik mozdulatlanságát figyeli, s ekkor egy tekintettel, majd kézlegyintéssel tán ki is tette a pontot az „i”-re, tán teljes egészében látta a végítéletét-„beteljesedett” csak késik a golyó, ami az életét kiontja.... de jön...

A történelmi múlt…

„Minden népnek megvan a maga múltja, amelyet az utókor serényen tanulmányoz” írja Zahari Sztojanov, aki 800 oldalon emlékszik vissza a félezredes ozmán igára.

MAGYARORSZÁGI HARCOK FŐBB UTJAI IRÁNYAI

1944. aug- 1945. márc. vége felé orosz hadifogságba való jutásig

Előérzések hadifogságra…

Most jut eszembe, amit kihagytam az Újdörögdi tartózkodásom alatt való érzéseimről... ugyanis engem már ott foglalkoztatott az a gondolat, mi lesz ha hadifogságba kerülök, Szibériába visznek...

Háború utáni ítélőszékek…

Nem vagyok hivatott arra, hogy történeti konfliktusba keveredjem, hogy a háborúnak a ravatala felett gyászbeszédet tartsak, s ahogyan szokás ilyenkor, a végső búcsúban illik minden pozitívumot, vagy negatívumot elmondani, vagy ha nem is mondhatjuk el, legalább odagondoljuk...

Mindenki egyszerre nagyon okos lett…

Általában azt kell mondani, hogy az egyének, az emberek, pár ritkaságtól eltérve, nem hősök, nem nagy lángelmék abban, hogy merre és hogyan tovább, mint ahogyan az őszi levélhulláskor sem tudja a leesett falevél pontosan magát szabályozni az őszi szélben, viharban, hogy hová essen, ki szárazra, ki mocsárba, ki az úttestre esik, akit mindenki tipor, zúz...

Mi lett volna, ha??

Most utólag már több minden világosabban áll előttünk, mint a vérzivataros órákban... de mindesetre a propagandának borzalmas ereje, romboló, vagy úgy is mondhatnám építő ereje is van... mert bizony jöttek a hírek a magyarok kitelepítése csak vagonkérdés...

Elmélkedéseim a történtekről…

Arra kell törekedni, hogy a mai ember reálisan, átfogóan tanulja meg a történelmet, merítsen sokat a múltból, mindenkor mérje le annak valódiságát, igazságosságát.

Nemesmedvesen megszólal a kis harang…

Ezzel a háborús időszaknak drámája befejeződött 1945. ápr. 4-én. Közel Nemesmedveshez, ahol volt az utolsó lövés ápr. 4-én megszólalt a kis harang, hirdetve a békét, azóta is minden évben elzarándokolnak az élők, „hogy emlékezzenek és emlékeztessenek”.

Hadifogság után jövök Szelestére… 1947. júl.

Na szóval itthon vagyok Magyarországon, magyar szót hallok, magyar gyerekeket látok, magyar kenyeret ehetek...találkozhatok azokkal, akikkel már szinte megszűnt minden földi kapcsolatom… feleségemmel, fiammal…

A zsidók köröznek… volt a fogadtatás…

Boldogan ölelgetem édes kis Páromat, és igyekszünk hazafelé... itt-ott boldogan köszöngetnek az ismerősök... csókolnak... megjött, hála Isten... de csak néznek-néznek ...mintha nem is a régi tantójuk volna... hiszen ez most egészen más...

Az otthon öröme…

Minden lépésem, amit tettem az otthonig, valóságos ünnepi körmenet volt, teljes egészében beléptem az otthonnak szent otthonába... Amint körül néztem a lakásban, bizony több mindent nem találtam meg a régi helyén…

Meghagytak a tanítói állásomban…

Hadifogság ideje alatt, amint a melléket okmányok is igazolják, rendezték a sorokat idehaza, sokat bélistára tettek, elbocsátottak, de engem a 3313-1946. tanf. a vallás és közoktatásügyi miniszter úr 118.303/1946.IV. a.ü.o. számú közlése folytán állásomban meghagytak, amiről a szombathelyi püspökség is értesítette Kóbor plébánost. 177/1947. sz. tanf. sz. alatt...

Kóbor plébános támadásai ellenem…

Nem értette meg a két műszakos tanításnak a hátrányos voltát... nem érzett még néppel, a régnek minden csökevénye visszahúzta a fejlődéstől,, a haladástól, nem tudta megemészteni az idők változását.

Új tanterem körüli viták…

Mekkora lármát csapott a pap, hogy egy új tantermet rendeztem be a báró kastélyában, amit már rég nem használ, azaz elvették tőle és ott állott egymagában, kihasználatlanul.

Elvi harcok Kóbor és köztem…

Hogy egy ilyen áldatlan állapot létrejöhessen, kell egy magamfajta sürgető, fejlődő, a haladó eszméken vibráló akaratnak...

Nem szabad katolikus templom harangjával, más vallású halottat kiharangozni…

Na ez is egy igen eklatáns példa volt arra, hogy mennyire téves vágányon haladtak a papok, amikor pedig már jó lett volna felébredni, hiszen új eszmék döngették az országot...

Szár Bözsi esküvőjének harca…

Az összekerülendő jegyeseket esketés előtt pár héttel be kellett jelenteni a plébániára és akkor a plébános egymás után három vasárnap kihirdette a szószékről kik a jegyesek, ki kit akar elvenni feleségül... és ha valaki köztük valami bontó okot tud, jelentse be a plébániára...

Éjféli misék, húsvéti misék története…

Ismét beleütköztem a plébánosi tekintélyének a csorbításába és nagyon megsértettem ismét az évtizedes tradíciót, áthágtam a „Kanonika viztitációnak” szigorú rendjét… Miről is van szó?…

A katolikus iskolákból állami iskolák lettek 1948…

Volt olyan község is, ahol a két felekezet mellett még volt állami iskola is, ami a kettő fölé vetette az árnyékát, hatalmát.

Versem…

Ki búzát vet, búzát arat, Ki konkolyt vet, konkolyt arat, Gondolod, hogy teljesült Vicsorító végakarat?

A zsidóság bosszúja…

Amikor már pár hónapot eltöltöttem idehaza... munkálkodtam is, már magam is hallottam a szomorú híreket, hogy bizony nagyon sok magyar volt munkaszolgálatos és sok munkaszolgálatos magyart megkínoztak, bebörtönöztek, vagy leinternáltak, átképzésre kivonták a napi forgalomból...

Sárvárra kísértek: 1947. dec. 19.

1947. december 19-én reggeli időszakban kopognak az ablakon, vagy az ajtón, közember, rendőr áll az ablak alatt, ahogyan anyu kinézett... majd közli vele, hogy Czeglédy Gyulát kell neki Sárvárra, a rendőrkapitányságra bekísérni, a reggeli vonaton...

Király utcai ÁVÓ

Szombathelyen a volt Király utcában /a jelenben Bajcsy Zsilinszky utca 14./ állott egy két emeletes ház, amely a szombathelyi ÁVÓS-oknak volt a SASS fészke. Kívülről nem volt különösebb eltérő a többi házaktól, utcára hat-hat ablak kíváncsiskodott a járókelők felé, majd középen volt a bejárati kapu, fellette egy balkon. („Muskátlis ház”)

Vallatás…

Órák teltek már el... semmi, de semmi velem, senki se szól hozzám mennek el, jönnek ismét, egy kis forgalom, hol civilek /ávósok/ hol egyenruhás rendőrök/... majd nyílik az ajtó és nevemen szólítanak…

A zsidók bosszújának átka…

Ma már lehet belekiáltani a világba, hát egyedül a zsidók szenvedtek ebben az országba, egyedül ők véreztek igazságtalanul, egyedül ők áldoztak legtöbbet ebben az országban... Ma már elég legyen ebből az álhitből, mások is szenvedtek, éheztek, haltak, hősi halottak lettek, kínoztattak, de ezekről nem szabad beszélni... csak ők lettek a vesztettek?...

1948. febr. letartóztatásomnak öt napja…

Ebben az ÁVÓ purgatóriumban állandóan volt jövés menés... ki rám nézett, ki ártatlan tekintettel ment el mellettem, ki valami gyűlöletet szított a tekintetén keresztül, tán kivallató?

Megtelt a börtön… nem találnak helyet a számomra…

Valami törzsőrmesteri rangban volt az én vendégfogadóm, de nagyon törte a fejét, hogy hová fektessen le?...

A kibli gyönyöre…

Nem voltam én álmos... valami csendes homály volt a szobában, mert úgy emlékszem valami rejtett fény mintha megszüntette volna a vaksötétséget...

Reggeli séta a börtön udvarán, ima…

Hamarosan reggeli sétára kellett sorakozni, persze előbb szobarendet kellett csinálni, de mit is lehetett itt csinálni, menkű nehéz, piszkos pokrócok, lehetett vagy tíz kiló, tele porral, piszokkal, furunkulusos volt, azóta utálom a vattás, furunkulusos takarókat… majd indultunk sétára le az udvarra...

Foglár nyilatkozata…

Az egyik sarokban állott egy magas főtörzs, nagy bajusszal /Németh nevezetű/ amikor meglátott, látta rajtam hogy új ember vagyok... odaszól hozzám: „Maga miért van itt?...”

Ügyészi kihallgatás…

Másod vagy harmadnap már késő este ismét nyiluk a cella ajtaja, bekiált a foglár, névszerint... azonnal készüljek ügyészi kihallgatásra... ilyenen sem vettek még részt... ezt is ki kell próbálni, hiszen a játékhoz ez is hozzáillő, a drámának egy betétje, epizódja, amely kihatással van a szabadulásra, vagy a huzamos főbérleti börtönlakásra...

Ismét szabadlábra helyeztek, 1948. febr.

Károlyi ügyészt utólag is nagyrabecsülöm, mert érezni kellett Koltai zsidónak a groteszk bosszúját, mert később kiderült, maga stencilez tette le a maga hazugságát és azokat csak aláíratta a többivel így bizony nem adtak teljes hitelt a vádpontjaik...

Leinternálnak… 1948. ápr. 24-én

Tanítgattam tovább, de mindig várható volt a viharfellegnek az érkezése, a villámcsapás. Nem is váratott sokáig magára, ismét rendőr jelentkezett nálunk, aki tudtul adja, azonnal letartóztat és bevezet a szombathelyi rendőrkapitányságra...

Kísérnek fel Budadélibe, 1948. ápr. 24-én

Valamiképpen megtudtam, hogy az esti vonattal visznek fel Budapestre az internáló táborba ... mi is az az internáló tábor?...

Jobb, ha nem találtak rám egyszerre 1945-ben…

Mily kéjelgéssel csapkodta volna a talpamat, meztelen testemet, ahogyan Jézust megfosztották ruhájától és úgy verték véresre...

Érkezés Budadéli Károly laktanyába…

De csak döcög a vonat... már meg is virradt... beérünk Budaörsre…

Első élmények az internálóban…

Bemutatkozás után körülnéz, majd talál a fal mellett egy helyet... odamutat, az lesz az én körletem... körletem?

Az ÁVÓ szerepe e korban…

Hát mi is az ÁVÓ? Ebben az időben /1948-ban előzőleg és még több éven át kb. 1956-ban/ a nagy ellenforradalomnak a hatása alatt kellett, hogy ezt a sokak által meggyűlölt szervezetet fel kell számolni az országban...

Andrássy út 60.

Szóval minden bírósági ítélet nélkül, de még vádpont nélkül is joga volt az ávónak emberek ezreit valahová elinternálni, kivonni a hétköznapi életből...

Miért hozták létre az ÁVÓ köteléket?

Mindenkor és minden időben az államhatalommal bíró uralkodó párt, vagy rendszer, nagy súlyt helyez a bel és kül fegyelmi, törvényes rendnek a megtartásáért, annak törvényes keretek közt való fennmaradásáért.

Mégis kikből regrudálódott az internáltaknak a dandára?...

Talán azt kell mondanom, hogy három kategóriát lehetett felállítani az internálótáborban. Elsőben azok tartoztak, akiket főleg politikai okoknál fogva vontak felelőségre.

Mesterségesen növelték a spiclik táborát…

Hát igen ilyen időszakok is voltak, amikor a szomszédtól is nagyon kellett félni, nem lehetett tudni ki a beépített, ki a besúgó, hiszen sokan vállalkoztak erre a jellemtelen munkára, hogy a saját ügyüket elbénítsák.

Különböző címeken gyűjtötték az embereket az internálóba…

Magáról az internálói életről később írok, majd az egy külön fejezet lesz, hogyan is éltünk ebben a gyűjtőhelyben, mit is lehetett csinálni ébresztőtől, takarodóig?...

Időrendbeli sorrend a letartóztatásoknak időpontjairól…

Másodszor ismét jött a rendőr bácsi, igazolva magát, mutatja a behívót, ami már egyenesen a szombathelyi ávótól volt irányítva 1948 febr.13-körül... Ennek a behívónak a hatása alatt, már vagy öt napot voltam távol a családtól, mert öt napra előzetes letartóztatásba helyeztek Szombathelyen a Szily János utca börtönének harmadik emeletén, a 113-as cellában.

Elmélkedés Klein Lajos felett…

Nem különbözik az ember sokszor a vadállatnak az ösztönétől... Nézd, hogy szimatol, hogy kutat, keresgél a tigris, amíg fel nem leli a kis őzikét, vagy nyulacskát, addig megy hajszolja magát a vadállat, amíg éltető állatot nem tudta a gyomrába eltemetni, a másik kis állatnak a halála az ő életét jelenti, a másik jelenléte kell ahhoz, hogy a tigrisoroszlán életüket fenn tudják tartani.

l948. május 29.

Azt már írtam, hogy az éhes sakálnak koncként kellettem, mivel a bíróságnál nem tudták a szabadságomat egyenlőre elvonni, rács mögé ültetni, hát leinternáltattak az elvetemült hiénák, Budadéli Károly laktanya Internáló tábor…

Találkozás Szabó Jenővel… karpereccel kísérnek…

Kísér a rendőr, a kezem előre hajolt, lógott, mintha már elfáradt volna, úgy hanyag eleganciával lógattam a kezemet, de a sajátos magatartás, amit a bilincs okoz, sőt néha a nikkelezett fémnek a csillogása is előugrik, ad egy szokatlan magatartást... mert ebben a pózban nem szokott az ember sétálgatni és főleg nem kér rendőrt, hogy sétáltassa meg az utcán...

Szikrával találkoztam… élmények a börtönben…

A Szikráék ablakai nyitva voltak utcára... hiszen meleg volt... majd halkan mondom: Szikra!!!!! nyomban megjelenik a nővérem az ablak előtt, de amikor meglátja a rendőri díszkíséretet, nyomban rosszul lett, alig tudott magához térni, nem tudta az ajtót a nagy izgalmában kinyitni…

A börtön napirendje… kibliürítés ERHÁK-

A szokásos sorrend: reggel kivittük a kiblit a WC-re, ami bizony egész nap ott bűzölög a cella sarkában, egy jókora nagy csöbör, amibe aztán belefér nyolc-tíz embernek az egésznapi anyagcseréje.

Ima a börtön udvarán…

Csakhamar ismét nyikorgott a cellaajtó... hangzott a parancs... Reggeli sétához sorakozó !!!!! Ekkor rendben, libasorban, kellő távolságot betartva indultunk le az udvarra, ez volt a tüdőnek a levegőztetése. Majd sorba álltunk: Ima!… s ekkor kezdtük: Miatyánk ki vagy a mennyekben... Szenteltessék meg a Te neved…

Séta börtön udvarán… reggeli…

A séta, lassú menetben történhetett, nagy némaságban, kb. két méterre egymástól... jobban csak a földet lestük, vagy becsukott szemekkel néztünk fel a nap felé, hogy napi ultraviola sugarakból raktározzunk el valamit a sötét zárkák életére…

Dr. Stadler Ferenc koronatanút nem engedték el a tárgyalásra - Vádpontok

Mielőtt folytatnám a cellai életemet itt kell elmondani, hogy itt volt valamelyik nap az első tárgyalásom....

Tárgyalás menete… becsületes zsidók…

Nyílik az ajtó, mindenki feláll, valaki bekiált, a bíróság... és ilyenkor a bíróságnak kijáró állva való fogadtatására mindenki tartozik a törvény hivatalos földi képviselőjét kellő tiszteletben tartani... Majd leültünk... és kezdődött minden a maga rendjében...

Dr. Gombás ügyvéd – Körmöci Mihály alkuszik…

Jöttek a böjti napok... A cella életének keserves napjai.

Az első tárgyalás… 1948. jún. elején…

Na, most egy kicsit megint eltértem a sorsom vonalvezetésétől, de itt kellett elmondanom a történteket… szóval a tárgyalás első alkalommal nem záródott le---ítélet nem hangzott el, mivel tanú-kiegészítésre utalta a bíróság…

Hogyan zajlik le egy börtöni beszélgetés?… Egy cella élete

Minden egyes esetben az ügyészség adja meg az engedélyt a kért beszélgetésre, azt az engedélyt be kell nyújtani a börtön parancsnokságon, ahol vagy elfogadják, vagy nem...

Egy nap a börtöni órákból…

Na aztán itt az egyesben, a magányban igazán remete lettem... Mit is csinálok egész nap?... Valamit csak kell csinálni, nem nézhetem a puszta falakat, hiszen megírt történet, hogy a fehér falak állandó szemlélete vaksághoz vezet, azóta már nem, is meszelik fehérre a börtön falakat...

Emberek közöny – Édesanyu, nagypapa, Endre a börtön falánál néztek…

De mégis-mégis csak elküldte a legnemesebbet, a legszebbet a találkahelyre... uram-jézus amint kitekinték egyszer... Kit látok a börtönbástya mellett… az én édes feleségemet, na meg a ragyogó kis fiamat, Endrét... akik eljöttek lopva ide a börtönbástya mellé, hogy hátha…

Mivel töltsem el a percek nyomorát?…Buzogány Mózes, a börtönparancsnok hivat magához

Na végre megtudtam, miért kellett egyes zárkába tenni?

Tömöri Pál szds. Megszökök a börtönből – 1948. május végén… Buzogány szds. Rabtestbe

Amikor az ÁVÓ kint ütött vert mindenkit, kínzott, akkor egy börtönparancsnok aziránt érdeklődik egy rabtól... hogyan érzi magát?... Mi a kívánsága? Elég e a koszt?… Ízletes-e?... Ez nem is ember; földi angyal, akit szoborba kell önteni és a késő nemzedéknek példaképpen mutogatni kellene, íme egy ember, aki a börtön lakóból, börtön virágait szeretné kialakítani...

Beszélgetés a börtön parancsnokával…

Na jó ideig elbeszélgettünk a szds. úr szobájában...

Tömöri szds. Szökésének előkészítése…

Mi is történt Tömöri Palival?... Most utólag tudtam aztán meg a következőket...

Ebéd… kapcsolat a külvilággal…

Az ebédidő pontosan délben volt, amikor is ajtóról-ajtóra hozták az ebédet és ott hamarosan elfogyasztottuk...

Első szt. mise a börtönben, amikor én harmóniumoztam, Oszkár ferences rendű atya mis

Hamarosan jelentkezem –kérdi: tudok? –mi vagyok civilben? … Kántor ... Nagyszerű, felei Buzogány Mózes szds. úr, akkor vasárnap mise lesz a börtön kápolnájában, van ott egy harmónium, azon kell játszanom...

Bemeszelték a kápolnát, ma raktár, vagy cella van helyette… Keresik hol volt a kápol

Ma úgy hallom, hogy a volt börtön életében ezt a momentumot akarják feldolgozni...

A börtön kápolnájában lelkes éneklés

szabad ember tán fel sem tudja mérni a börtönben tartott misének a nagy emberformáló és egyben kulturális, emberré való váltásnak igazi nagy értékét.

Az első mise történetét beírták a börtön történetébe

Oszkár atya, mindig nagy alázattal jött a börtönbe, hogy megvigasztalja a bezárt raboknak szabad lelkét, és mindenkor hozott magával nekem egy kis cukorkát –lopva– a csuklyájába rejtette el a kis ajándékot.

Egy nap a cellában…

Egy nap, amikor kezd pirkadni a szabad ég alján, a cella is veszti a maga félelmetes homályát, kirajzolódnak a raboknak küllemei, ki ébren van már, les egy pontot, van, aki sírdogál, van, aki tán imádkozik...

Hogyan adta el a Rába homokját cukorként?…

Közben akad egy-egy jó pofa, aki krimi formájában elmeséli a maga lebukásának a történetét, és így örömmel hallgatja az ember, hiszen ekkor a percek szárnyat kapnak, nem veszzük észre a lassú óráknak múlását. Igen, itt aztán mindenkinek akad mesélni valója, ki erről, ki arról, ha egyáltalán megnyilatkozik.

Börtön és sír párhuzama…

Sokszor elmélkedtem ennek a mondatnak az analízisén, hogy tényleg melyik lehet rosszabb, a börtön, vagy a halál. Mindig párhuzamba vontam a kettőnek a valódiságát, mikor szenved többet a lélek és a test, ha a test él, de a lélek rab, vagy a lélek rab és a test szabad? Vagy ha se a test se a lélek nem él, azaz megszűnt élőnek lenni.

Ocsmány Klein besenyő…

Magam is, aki egy zsidónak lettem az áldozata, mert nem tudtam a házi kényelmet, nem tudtam a szabályzatot órákon belül megmásítani, mert igényét nem volt módomban teljesíteni ...

A szombathelyi börtönből írt levelek… 1948-ban

A szombathelyi börtönből írt és kapott levelek 1948. jún. havában 1948. jún. 6-án írt levélből... Írom, hogy jól vagyok... Jól!!!????

1948. júl. 2. Népbírósági tárgyalás

Nem éltem át a siralomháznak nyomasztó, sivár egyhangúságát de azért kicsiben mégis csak hasonlít az érc sorsom is, aki tudva már előre ezt a napot és összeül a bíróságnak nevezett állami ítélkező apparátusa, aki némileg irányításra, némileg a pillanatnyi helyzetben uralkodó szemléletre és főleg nagy zsidó befolyásra úgy kell cselgáncsoskodni a paragrafusokra, ha már egyszer zsidó a vádló.

Szelestei őrmester elleni vádak…

Erős csuklót tartott Szelestei őrmester, vádolták és ezzel vádoltak engem is miért nem akadályoztam meg ezt a kegyetlenséget.

Egy zsidó miatt a büntetések láncolata…

Csak tessék egy kicsit idefigyelni, egy zsidó miatt nem egy büntetést, hanem büntetéseknek az egész láncolatát kellett elviselnem a családommal együtt, és ezt nem lehet elfelejteni soha...

A bíróság is teljesen a zsidók hatalmában…

Amikor visszavonult ítélethozatalra a bíróság, kikből is állott a bíróság?

Ismét tárgyalás, ítélethirdetés… 1948. júl. 2.

Nem mindennapi tragikomikum egy ilyen bírósági tárgyalás. Valahogyan úgy vagyunk vele, mint a színház nézőivel, nem mindenki egyszerre és ugyanazon nevet, vagy tapsol, vagy sír, ahány a néző, annyi a nézet.

Megtelt börtönök…

Ha egyszer meg tudnának jelenni azok, akik a mélyen süllyesztett pincék szűk cellájuknak a falárra kaparták rá nevüket, akik csak guggolva tudták napjaikat eltölteni, ha a börtönök és internálók ezrei felsorakozhatnának, akik értetlenül szenvedtek...

Ismét rab lettem…

Mily hosszú volt az út a bírósági épületből a börtöncelláig, pedig ha csak méterekben gondolkodom, akkor kb. nem lehet több mint egyszáz méter, azaz tán még annyit sem tesz ki, mégis minden métere egy óriási mérföld, minden centije pedig oly nagy fájdalmaknak tüskéi, amik borzalmas fájdalmakat tudnak a lélek mélyén felkavarni.

Szabadlábra helyeztek… szabadultam a börtönből…

Valahogyan hasonló volt az én pillanatnyi létem, éltem, de nem éreztem, s amint így telhettek a percek tán még egy-két óra is... nyílik a cella ajtaja... nevemet hallom... majd szólnak hozzám... pakoljon össze, azonnal és jöjjön velem... szabadul, elmehet...

Félelem az ÁVÓ-soktól…

Kidugom a fejem az utcai láthatárra, gyanús senki, dzsip sehol, irány, megyek az állomásra, gyerünk mihamarabb vonattal haza...

"HOMO HOMINIS LUPUS"

Ahogy mondtam, szabaduló, elbocsátó levél a zsebemben és mégis fogolynak éreztem magam, nem tudtam a szabadság örömével élni, valahogyan éreztem, hogy dűlőben van a ház, csak azt nem tudom mikor fog rám dőlni a téglazuzadék.

Mint szökevényt köröznek, keresnek…

Hamarosan elaludtunk, amikor mély álmunkból felriadunk, mert valaki veri a lakásunk utcai ablakát...

Buzogány Mózes, igazi lélekember…

A börtön nekem nem volt az-az igazi börtön, mert már írtam annak kiváló parancsnokáról, aki "börtön testben is ép lelket látott" aki igazi emberi felemelésnek volt a nagyszerű pedagógusa...

Feladom magam… jelentkeztem a rendőrségen…

Ahogy kijövök ismét a szabadulásnak útján, udvarán, az utcán eszembe jutott, hogy hoppá, van nekem egy ügyvédem, aki szart se ért, csak a pénzem kellett neki.

Újból megnéztem a Petőfi u. 8. sz. alatti rendőri gyűjtőhelyet…

Már kopogott is az írógép, mely szerint még ma az esti vonattal megbilincselve vigyenek vissza Buda–déli internálótáborba...

Könnyek utcája…

Naponta tízesével hajtották itt az ártatlanokat, kisérték az állomásra...

Vártam Dreifus bosszúját…

Most, hogy megkezdtem ismét a Buda-déli internálóba való jutásomnak a történetét leírni, ott hagytam abba, mint szökevényt köröztek és tartottak nyilván, amiért sötét zárka és kurtavas jár. Azaz a kezet a lábhoz láncolják, de oly rövid a lánc, hogy felállni nem tud az ember, és a zsibbadás különböző fázisai -kínjai verejtékeznek ki a homlokán a szenvedőnek és ez rettenetes fájdalomnak a fokozásával gyötrelmes időszak, amíg a kurtavasban kell lenni az illetőnek.

Szelestei Zoltánról, amit tudok… elfalaztatta magát 11 évre…

Szóval Klein Lajos, amikor hazajött, lestencileztetett egy hosszú vádlistát, azt körbe hordozta a zsidók között, mint valamikor a véres kardot hordozták körül az országban, és aki élt, azokkal, mind aláíratta, hogy mit írnak alá és miért nem sokat törődtek vele, tehát hamis tanúként léptek fel ellenem.

Ki a nép?…

Csont és bőrré vedlett le a család, sőt még a szomszédokat is fenyegette szaglászó nyomozó –mert nekik is látni és tudni kellene, hol van Zoli?

Szelestei Zoli előkerült 1956-ban…

Zoli. .. a Zoli megvan... hát hol volt? ...rengeteg kérdés, de egyben elszomorító hír is van vele, nem normális a Zoli, megtébolyodott, idegileg ronccsá lett... Hát mi is történt?...

Győri fogda, majd Buda-déli Közp. Internálótábor…

Buda-déli Internálóban ismét –kb. 1948. júl. 12. Kezembe egy elbocsátó levél a börtönből –kezembe egy elfogató parancs, mint szökevény ellen –és kilátásban van sötétzárka kurtavassal.

Hogyan zajlott le egy beszélgetés az internáló táborban?…

Hogy zajlik le a találka. Adva van egy tágas terem, amit kettéválaszt egy vastag drót háló ide kb. befér egyszerre vagy 100 beszélő és száz látogató, tehát majd kettőszáz a létszám...

Hol volt az internáló tábor?

Magáról az internálási módszerről már írtam, mennyire igaztalansággal párosult ekkoriban (1945–56) a belügyi fő hadviselteknek a magatartása maga az ÁVÓ –államvédelmi hatóság, aki magyar bőrbe bújtatott "SS" –német védelmi csoport, vagy az orosz GPU...

Mivel telt egy nap az internáló táborban?…

Az ébresztő vagy hat órakor volt, amikor a szokáshoz híven következett a vacok –a fekhely elrendezése. Na ez nem okozott nagy gondot, hiszen egy pokrócnak az összehajtogatása nem okozott nagy gondot.

Szokoli pappal való összetűzésem…

Amint már jeleztem, az internáló tábornak összetétele nagyon vegyes volt –zsidótól– papig –tábornokig –minisztertől –csövesig mindenki képviseltetve volt. Nagyon meg növekedett a zsidók száma is, akik vagy valuta, vagy bokorugrás miatt kerültek ebbe az intézetbe.

Internáló tábor miséi…

A buda-déli körzetben laktak milyen szerzetesek? Kék volt a cingulusuk, na minden vasárnap délután kettő órakor két szerzetes fiatal pap jött be az internáló táborba, hogy misét mondjanak.

A nyomorban is heccelődtünk… kihallgatás…

Látszott a jövevényeken, megint baj lesz, rosszat csináltak, szinte féltek hát most meg hová jutottak? –olvastam le az arcukról... Na meg aztán "Úr" honnan veszik ezt a kispolgári csökevénynek számított megszólítást, az úr szót már eltehettük, nincsenek többé urak, csak elvtársak, polgártársak... oktatólag mondtam a megjegyzéseimet.

Levelek az internáló táborból…

Aug. 11. levelem, amelyikben írom, hogy örvendek a kis a jövevénynek, Attilának. Fekete hajjal született... A táviratot nem kézbesítette a tábor, embertelenség volt tőlük... Állandóan fáj a fejem... ahogyan írom a levélben... aug. 18–1948.

Hajós István ismét leinternáltat, azaz meghosszabbítja az internálásomat…

Ugyan belém nem döftek tőrt, még csak az akasztófát se ácsolták, nem kellett a saját véremmel oltani a szomjamat, ereimből kifolyó vérrel a cella falára felírni: itt szenvedett és múlt ki, de mégis vannak vicsorító fogak, körmök, tőrök más formában, Amikor Szombathely, 1948. nov. 2. dátummal Hajós István, a volt rendőrkapitányság vezetője, rendőr százados alá tudta írni "VÉGHATÁROZAT" 1938/ 7/1948. sz. alatt, hogy nem szünteti meg az internálásomat, mert…

Levelek több helyről, ügyvédektől félni kell…

Hogy, hogyan keveredtem én, azaz mi Porzsolzsolt kezeibe már nem emlékszem, tán a Jani, vagy más valaki ajánlotta ezt a pesti ügyvédet, aki eredményesebben tudná az ügyintézést folytatni, szóval valaki, valahonnan előkerítette ezt az ügyvédet, mint ahogyan az est előkeresi a holdat, hogy beragyogja a sötét eget.

Jönnek az 1949. évnek eseményei…

Elmúlt a karácsonyi ünnepkör, elmúlt a szilveszteri est, ránk köszöntött az 1949. év első napja, na mit rejteget a zsákjában ez az új esztendő?...

Kistarcsára telepítettek át bennünket… 1949. ápr. végén…

Hogy hogyan is költöztünk el a Buda–déli internáló táborból, már nem is emlékszem pontosan, de minden valószínűséggel autóbusszal mentünk az új állomás helyünkre, hiszen több mind tízezer embert nem hajthattak gyalogsorban, ez borzalmas ellenszenvet váltott volna ki a lakosság részéről, na meg roppant nagz, megerősített őrséget kellett volna kivezényelni az elítélteknek biztonságosságára. Vonattal?

Kistarcsai internáló tábor embertelensége, nyomora, zsidók lázadása…

Most jön a java, már nagyon sok helyen szartam, szartam szalmakazal mellé, falun, szartam rétre, szartam istállóban, reterátban... klozetban, latrinában egyszerre százan...

Belügyi szervek szemléje a nyomor felett…

Ahogyan ilyenkor szokott lenni .... egy belügyi szervnek a szemléje mindig hozott valami pluszt, valami változtatást.

Az internálást megszűntették 1949. május 4-én

B E L Ü G Y M I N I S Z T É R I U M Szám 595.297/ 1949 .IV. 4. az államrendőrség 1949. május 4–én az internálást megszüntette ....... tehát szabadulhattam

Ismét idehaza, Szelestén…

A végtelen nagy öröm mellett ott sündörgött egy romba dőlt életnek felépítménye, felfüggesztve vagyok, nem taníthatok...senki lettem én a proli gyerek, ebben az országban. Most kell erősnek lelni, nercszabad a megtépett vitorlák láttán, viharvertnek lenni, mit lehet kezdeni? –újra kell kezdeni az életet, harminckilenc évvel –kettő édes poronttyal és egy aranyos feleséggel.

REF alá helyeztek…

Hogy még se legyen teljes a nyugalmam, és főleg ne hogy kiessek az ávósok karmaiból –még mindig van egy utolsó tüske a magyar állampolgárok idegesítésére, zaklatására: Rendőrhatósági felügyelet

Hogyan akartak spiclinek beszervezni?…

Az ügyeimet jól töltöttem, de meg kell jegyezni, hogy saját kartársaim is kerültek, nehogy nekik is kellemetlen legyen a velem való beszélgetés, hiszen ekkor még az is bűn volt, hogy ki–kivel beszélget...

Varga Ferenc

Annyit mégis előre, hogy a báró kastélyban volt Varga Ferenc nevű műbútorasztalos mester, aki egyben a nagy kastélynak a gondnoka is volt...

Feljelentettem a gazokat a belügyminisztériumban… újra a Király utcába idéznek…

Hogy folytassam az ávóval kapcsolatos további dolgaimat... Szóval a piszkos cselekedeteiket elítélve, feljelentettem ezeket a pribékeket, akik ismét azzal fenyegettek, hogy visszavisznek az internálóba... Na meg ami a legaljasabb kényszerítés volt a részükről, hogy be akartak szervezni besúgónak és hetenként kellett egy részletes jelentést tenni feléjük...

Elmozdítottak az állomásomból…

Kovács József, nagy nyilas testvér te is elvesztetted a fejed, már meghalt… Ennyire útban voltam, kilakoltatási eljárást indítanak ellenem, kitesznek az utcára...