 |
    |
 |
KERESZTÉNY IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Emlékezzünk Werner Alajosra! Werner Alajosra, mint karmesterre, a „Schola Cantorum Sabariensis” alapítójára, meggyőződésétől, hitétől függetlenül mindenki elismeréssel emlékezhet. A Vas Népe nemrégiben mutatta be őt a Németh János kanonok úr által évtizedek óta gyűjtött és kiállított anyag alapján. Az újság nagy tisztelettel és elismeréssel írt róla, mondanivalóját képekkel illusztrálva. Gyermekkorom óta sokszor és sokat hallottam Werner Alajosról. Ha az utcán megláttam törékeny, magas alakját, akkoriban szokatlanul hosszú hajával, tisztelettel néztem rá. Tudtam, hogy kiváló muzsikus, városunk közismert, híres karmestere, a Schola alapítója. Láttam és hallottam a piros ruhás fiúkat, a Schola tagjait és sajnáltam, hogy én leány vagyok. A személyes élményt, a feledhetetlent 1978-ban kaptam tőle. Életének utolsó tavaszán még lelkigyakorlatokat vezetett, többek között Szombathelyen, a Kálvária templomban. A hangszalag megőrizte szavait, amelyek ugyanúgy a lélek legmélyére hatoltak, mint a zene, kórusának produkciói. Ez azonban még több volt: egy szenvedéstől szentté érett lélek érintése, varázsa! A lelkigyakorlat mottója: „Hiszem az örök életet!” Bár úgy tudnánk hinni és várni mi is a másik világot, mint ő! Elmélkedéseiből rendkívüli műveltség, sok személyes élmény és az életszentség magasára érkezett ember hite, reménye, könnyes szeretete sugárzott. Gyakran idézte a szentatyákat, főleg Szent Ágostont, úgy, ahogyan intelmeiket ma kell értelmezni és megélni. A hit elleni 3 nagy kísértőnek az erőszakot, az Egyház belső bajait és a jólétet nevezte meg. A kiváló muzsikus saját életében megvalósította azt a tanítást, amelyet a Schola 10 éves jubileumán dalosainak ajánlott: „Énekünk legyen Jákob-lajtorja, melyen a földi, verejtékes, könnyes, véres siralomvölgyből a szép, tiszta magasokba jutunk.” Így emlékezzünk rá! Werner Alajos 1905. július 14-én született Ujkécskén. A teológiát a szombathelyi főiskolán kezdte, majd Budapesten folytatta. 1928-ban szentelték pappá. 1930-ban a teológia, majd 1931-ben a gregorián zene doktorává avatják Rómában. Zenei tanulmányait 1933-ban a „Maestro di musica Sacra”, a legmagasabb cím elnyerésével fejezte be. Anyanyelvén kívül négy nyelven tanult meg beszélni. Ilyen felkészültséggel, ilyen tömött tarisznyával kezdte meg Szombathelyen a székesegyház kórusának megszervezését. A kórus művészi teljesítményét, sikereit nem célom felsorolni. Ehelyett inkább Werner Alajosnak a szent zenéről vallott felfogását szeretném felidézni. Az 1936-ban Szombathelyen kiadott „Éneklő Egyház” című könyvében írja: „Nagy különbség van az egyházi és a világi zene között. Mind a kettő zeneművészet, és így mindkettőre ugyanazok a technikai szabályok érvényesek; de az egyházi zenénél ehhez hozzájárul egy új karakter, egy új követelmény: a szentség. Az egyházi zenének is meg kell felelnie a zeneművészet szabályainak, de ezenkívül szentnek is kell lennie.” A technikai szabályok megvalósítása érdekében nagy gondot fordított a hangképzésre, és a legkisebbeket is megtanította a kottaolvasásra. Atyai szeretettel, nagy türelemmel. A kórus 10 éves jubileumi hangversenyén már utóda, Radványi Mihály vezényelt az új, szőllősi Jézus Szíve templomban. A Vasvármegye 1944. május 7-i száma megörökítette a kórushoz intézett búcsúszavait. Ádám jövőbe látó, gyötrelmes álmára hivatkozott. Ő is érezte a reá váró megpróbáltatásokat. „A pislogó szent lángot semmi áron és semmikor se engedjétek kialudni.” Az egyházak ellen indított hajsza idején a legkiválóbb pásztorokat célozták meg, hogy a nyáj szétszaladjon. A pokol bugyrait megtört egészséggel, de töretlen lélekkel járta végig. Amit az első századok keresztény mártírjainak lelkületéről írt, hogy „...himnuszokat és zsoltárokat énekelve mentek a vadállatok elé” – feltehetően ő is átélte. Azt hiszem, nem emlékezhetünk rá méltóbban, mint ha idézzük leírt gondolatait! ,,A zeneművészet és minden más művészet nem öncél. Az egyházi művészetek sincsenek önmagukért, hanem természetfeletti célt szolgálnak, célirányos művészetek. Az egyházi zenének is kettős célja van: Isten dicsősége és a lelkek üdvössége.” „Az első hat században az egyházi ének termett, mint a vadrózsa a természet ölén, s magába szívta az őskereszténység fiatalos tüzét, illatos áhítatát, kemény ellenálló erejét.” „A századok folyamán, valahányszor szüksége volt az egyháznak evangéliumi emberekre, akik az evangéliumot ismét mosolygósan tudják hirdetni és megszerettetni, akkor az Úr mindig énekes szenteket támasztott, mint Assisi Szent Ferenc, Néri Szent Fülöp, Don Bosco.” „Ahol a Szentírás a mennyei dicsőségbe és boldogságba enged bepillantani, ott mindig ének és zene hangja üti meg fülünket. Az összes művészetek között az éneknek van biztosítva szerep az örökkévalóságban, míg a többi művészetek a földi élettel befejezik feladatukat.” Wagner Richardnak a művészetek egységéről szóló elméletével kapcsolatban ezt írja: „Mégis egyetlen egy valóságos, hatalmas „Gesamt-Kunstwerk” létezik: az emberi élet, ha az egész teljességében, minden történésével, viszonylatával és mozzanatával be van állítva egy végső és vezérlő gondolatra: az örök életre.” Reméljük, hogy ezt az örök életet Isten kegyelméből el is nyerte: 1978. november 8-án bekövetkezett halálakor. A halála után írt egyházmegyei nekrológban az alábbiakat olvashatjuk róla: „Werner Alajos nemcsak nagy zenész, hanem buzgó pap és kiváló lelkipásztor is volt. A gyóntatástól soha nem sajnálta idejét, lelkigyakorlatok tartására mindig szívesen vállalkozott. Kiváló volt a jótékonykodásban is. Énekesei beloptak olykor fehérneműt a szekrényébe. De ez csak addig maradt ott, amíg nem találkozott olyannal, aki arra jobban rászorult. Nagy lélekkel viselte szenvedésének, megaláztatásainak keresztjét is. Aranymiséje alkalmával ez a vallomás buzgott elő lelkéből: „Ötévi szenvedésemet nem adnám oda ötévi római tartózkodásomért.” Bármennyire szerény volt is, nagy lelke messzire kisugárzott. Innen volt az, hogy a bíboros érsek végezte a gyászszertartást, hat püspök, több száz pap, több ezer hívő jelent meg temetésén a Farkasréti temetőben, s a sírásó másnap azt vallotta, hogy ilyen temetést még nem látott: gyászolók tömege maradt a sírnál este 8 óráig, énekeltek, gyertyákat gyújtottak, imádkoztak érte. Lángoló tüzes szelleme, megragadó személyiségének varázsa halála után is él tanítványai, barátai, lelki gyermekei, tisztelői szívében. Simonné Pável Judit Zarándokaink egészségügyi ellátása A Szentatya 1991. augusztus 19-én 9 órától 16 óráig Szombathely vendége lesz. Vas megye lakosai, hivők és nem hívők egyaránt nagy szeretettel várják a Szentatyát, és mindent megtesznek azért, hogy a látogatás zavartalan élményt, maradandó emléket jelentsen. Nagyon sokan vesznek részt a pápalátogatás előkészítésében, ajánlják fel segítségüket, munkájukat. Ezek közé tartoznak az egészségügyben dolgozók, akik a pápalátogatás egészségügyi biztosítását végzik majd el. Szolgálatukat a Vöröskereszt hívó szavára önkéntesen vállalják. A látogatásra várhatóan 100 000 zarándok érkezik. Ezeknek egy része idős, megromlott egészségi állapotú, nemegyszer beteg ember. Sokan korán kelnek, a fél éjszakát végigutazzák, elcsigázottan, fáradtan érkeznek a szentmisére. Augusztus nyári meleggel, tűző napsütéssel jár együtt. A repülőtéren nincs árnyék. Mindezeket figyelembe vettük, amikor a szentmise egészségügyi biztosítását megterveztük. A hívők előre kijelölt szektorokban kapnak helyet, ahol vöröskeresztes munkatársak fogadják őket. Ezeket arról ismerhetik meg, hogy vöröskeresztes jelvénnyel, sapkával és inggel vannak ellátva, egészségügyi táskával rendelkeznek, benne elsősegélynyújtó felszereléssel, gyakran használt gyógyszerekkel. Párosan járják az egyes szektorokat, ahol kell, segítenek. Vizes edényt, kulacsot is visznek és kérésre megitatják a szomjasakat. A hívők is hozzanak műanyag poharat magukkal, így egyszerűbb a folyadék pótlása. Szektoronként, a szektor végén egy-egy egészségügyi segélyhelyet találnak, itt sátorban 6 ágyas fektető van és orvos teljesít szolgálatot 2 asszisztenssel. Ezzel a segélyhellyel tartanak kapcsolatot az egészségügyi járőrök. 3-3 szektort 1-1 esetkocsi fog össze és ez összeköttetést tart a szakorvossal rendelkező rohamkocsival és az ehhez kapcsolódó orvosi segélyhely sátorrendszerével. A depóban 12 mentőkocsi tartózkodik és rádióriasztással a szektorok között is közlekedve szállítási feladatot lát el. Azoknak, akiknél huzamosabb megfigyelés vagy intenzív orvosi kezelés válik szükségessé, a Szombathelyi Markusovszky Kórházban biztosítanak helyet (150 készenléti ágy). A megerősített ügyeleteket készenléti szolgálattal is kiegészítik. Az előbb részletezett ellátási rendszer egymásra épült szolgálatokból áll, melynek fő szempontja, hogy a legnagyobb egészségügyi biztonságot nyújtsa. Ehhez a biztonsághoz ki-ki hozzájárulhat azzal, hogy lehetőségéhez képest pihenten vesz részt a szentmisén (kb. 5-6 órás program), hoz magával folyadékot (műanyag flakonban vagy papírcsomagolásban) műanyag poharat és némi nem romló élelmiszert. Kérünk mindenkit, aki orvosi kezelés alatt áll, rendszeres gyógyszerfogyasztó vagy „rosszullétei” vannak, kérjen körzeti orvosától néhány soros feljegyzést betegségéről, amivel az ellátó orvosoknak nagy segítséget nyújt. Jelezzék azt is, ha cukorbetegségük, eszméletvesztéses rosszulléteik vannak, s azt is, ha súlyos betegségen estek át (pl. szívinfarktus). Ajánlatos napsütés ellen kalappal vagy könnyű sapkával védekezni (esernyőt nem hozhatnak magukkal). Célszerű kissé megnedvesített törülközőt hozni, ami sportszatyorban elhelyezhető. Aki kipróbálta, az tudja, hogy milyen kellemes arctörlést és hűsítő lemosást lehet vele csinálni. A frissítést, hűsítést szolgálják a különböző higi-kendők. Aki rendszeresen használja, az hozhat magával. Figyelmeztetni szeretnék azonban arra, hogy gyakran csak az első használat után derül ki, hogy nem vagyunk-e allergiásak. Ezért, aki eddig nem használta, ne tegye a pápai misén se. A Székesegyház és a Püspöki Palota körül nagy tömeg várható, aki pápai áldásra vár. Ezzel egyidejűleg megnő azoknak a száma, akik Szombathely belterületén tartózkodnak. Ezek egészségügyi ellátására a Wesselényi úti ügyeleten kívül még két körzeti rendelőben lesz orvosi ügyelet. A megyei Rendelőintézetben sebészeti és belgyógyászati szakrendelés működik laboratóriumi és röntgen készenléttel. Két gyógyszertár rendkívüli ügyeletet tart. Fel szeretnénk hívni szíves figyelmüket, hogy az elterelt forgalom miatt is a főközlekedési utakon sok jármű fog közlekedni, ezzel fokozódik a baleseti veszély. Ezért a forgalmas útkereszteződésekben mentő gépkocsikat és vöröskeresztes segélynyújtókat helyezünk el. Ilyen szolgálat lesz Rábafüzesnél, Körmenden, Vasváron, Hegyfalun, Jánosházán és Kőszegen. A mellékelt vázlatos térképen jeleztük azokat a helyeket, ahol az utasok orvosi segítséget kaphatnak. A megye 21 pontján a Polgári Védelem hírláncot alkot és műszaki mentést szervez. A térképen jelzett helyeken természetesen lesz műszaki mentés is. Kérjük a kedves híveket, hogy, ne vállalkozzanak felesleges kalandos utakra, ne közlekedjenek zsúfolt személygépkocsikkal, éjszaka pihenjenek és óvatosan közelítsék meg úticéljukat. Várjuk szeretettel azoknak az érkezését, akik rokkant kocsihoz kötöttek, akik látásgyengék. Külön szektorban, a Szentatyához közel biztosítottunk számukra helyet. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat vállalta ellátásukat, biztosítja utaztatásukat, kényelmüket. Legyünk fegyelmezettek, akarjunk segíteni, hogy maradandó élmény, szép emlék és lelki gazdagodás kísérje a Pápa őszentségének szombathelyi látogatását. dr. Birosz Béla ország területén valaha élt népek története érdekel. A csontokról körülbelül kétszáz adatot veszünk fel, majd a különféle területekről és korokból származó csontok adatait matematikai módszerekkel összehasonlítjuk. Ezután tudunk véleményt alkotni – embertani alapon – a történelmi folyamatokról: a népek mozgásáról, egybeolvadásáról vagy éppen szétválásáról. – Te elsősorban avar csontleletekkel foglalkozol. Milyenek lehettek az avarok? – Szeretném előrebocsátani, hogy erre a kérdésre egyetlen csontváz vizsgálata alapján nem lehet felelni. Csak aszerint tehetünk különbséget, hogy a leírható típusok milyen arányban fordulnak elő. Az avarokról szólva, beszéljünk inkább avar kultúrájú népről, hiszen az avarok, akik a Karpát-medencébe 567 táján érkeztek – nem avar eredetű népeket is magukkal sodortak. Ezenkívül itt is találtak más népességet, s ennek tagjai természetszerűleg biológiai habitusukban is különböztek tőlük. Ugyanakkor a kora avar korra jellemző díszítési módok, eszközök stb. nagyon gyorsan elterjedtek az egész Közép-Duna-medencében. Tehát azt mondhatjuk, hogy itt avar kori népek éltek, de hogy eredetileg milyen etnikumból származtak, azt nem tudjuk megmondani, mivel az avar kultúra elfedte az egész területet. És ezen a ponton tudja kisegíteni a régészetet az antropológia, mert a régészetileg teljesen egységes kultúrán belül embertani alapon tehető különbség. A csontok paramétereinek különbözőségéből sejthetjük, hogy az avar nép több különböző népcsoportból állt össze. Negyvenhét avar kori temetőt vizsgáltam statisztikailag – vagyis igen sok fizikai mutatót vettem föl, s azután azt láttam, hogy az egész adathalmazon belül vannak egymásra jobban hasonlító népességek, s vannak olyanok, amelyek nagyon eltérnek egymástól. Az is érdekelt, hogy az esetleges különbségek regionálisak-e, bizonyos területekhez köthetők-e. A vizsgálatok bebizonyították, hogy ezek az eltérések földrajzilag elkülöníthetők. Vagyis határozottan más népesség élt például a Duna Tisza-közén, s megint más a Dunántúlon. – Milyenek? – A Dunántúlon magasabb, vékonyabb testalkatúak; a koponyájuk hosszú és keskeny, így az arcuk is keskenyebb volt. Ezzel teljesen ellentétben a Duna Tisza közi avar népesség tagjai alacsonyabbak, zömökebbek voltak, koponyájuk rövid, széles és az arcuk is szélesebb volt. Egy másik csoportot is találtam a mai Szlovákia területén húzódó keskeny sávban. Ezek az északabbra élők szintén, hosszú fejűek, keskeny arcúak voltak, de bizonyos mutatóikban eltértek a dunántúliaktól. Ezek a különbségek eltérő eredetre utalnak. Régészetileg – mint említettem – ez nem mutatható ki. A régész számára egy ebből a korból származó dunántúli lelet ugyanúgy avar kori az eszközök, a díszítés stb. alapján, mint egy Duna Tisza közi. Az eltérő eredetre itt az antropológia hívja fel a figyelmet. De hogy az eltérések milyen más tájakra és népekre utalnak, azt már a nyelveszekkel, a régészekkel és a történészekkel együtt kell tovább kutatni. – A csontleletekből tud-e az antropológus az évezredekkel ezelőtti életmódra következtetni? – Hogyne, noha bizonyos szempontból nem vagyunk szerencsés helyzetben, hiszen a csont az, amelyen az egyén egészségi állapota a legkevésbé tükröződik. A betegségek általában a csonton alig hagynak nyomot – leszámítva bizonyos különleges bajokat. De olyan korok kutatása során, amelyekről alig vannak információink, a legkisebb jelnek is nagy fontossága van. Tehát vizsgálhatjuk az izületeket, amelyeken bizonyos betegségek nyomot hagynak. Például a gyakori izületi gyulladásra utaló jelekből nem túlságosan egészséges életkörülményekre következtethetünk. Az izületi kopások alapján a munkavégzésről kaphatunk adatokat. Sokat megtudhatunk elődeinkről fogaik állapotából is. A fogszuvasodás nem egyformán mutatkozik meg a különböző népességek között. Megfigyeltük, hogy a nomád életmódú népességek fogazata jóval erősebb felépítésű, mint a letelepült életmódot folytatóké. – Gondolom, a táplálkozással függ össze a különbség... – Igen. A nomád életmódúak sokkal több húst, proteintartalmú élelmet esznek. A protein lebomlása során a szájban lúgos kémhatású nyál keletkezik, s ez nem kedvez a szuvasodást okozó baktériumoknak. Ellenben a letelepült életmódot folytató közösségekben elkezdődik a növénytermesztés, már gabonamagvakból készítenek táplálékot. Ezek lebomlásakor pedig savasabb kémhatású nyál keletkezik, s ez kedvez a szuvasodást okozó kariogén baktériumok megtelepedésének. Ennek a megállapításnak azért van nagy fontossága, mert a fogszuvasodás a megváltozott életformát követően nagyon gyorsan kialakul. Vagyis: ha egy földrajzi területen nem megy végbe népességváltás és megváltozik az ott élt népesség fogának az állapota, az életformaváltásra utal, és mivel a fog gyorsan reagál erre a változásra, az embertan segítségével pontosabban meghatározhatjuk az életformaváltás idejét. – Hány év volt az avarok átlagos életkora? Erre is tudtatok következtetni a meglevő anyagból? – Igen. Számításaink szerint 32-34 év. Ez az alacsony szám a feltűnően nagy csecsemő- és gyermekhalandóságból származik. Nagyon sok pici koponyánk van. – Az Embertani Tár készülő adatbankja mit foglal majd magában? – Az adatbank nem jelent egyszerű számítógépes leltározást. Itt összegyűjtjük a csontleletek összes mutatóját. Fölvesszük az egyéni abszolút méreteket (koponya- és hosszúcsont-méretet), az alaktani (morfológiai), nem mérhető jellegeket, az epigenetikus jellegeket és a különféle szériákra vonatkozó egyéb információkat (a lelőhely megjelölését, a régészeti datálást, a bibliográfiai hivatkozásokat stb.). Így azután könnyen lehet azokat mindenfele szempontból összehasonlítani, különbségeket és azonosságokat megállapítani. Vagyis az adatbankot éppen a tudományos hozzáférhetősége miatt tartjuk fontosnak létrehozni. A mi adatbankunk annyiban különbözik majd az említett mainzitól és a genfitől, hogy egy-egy csontleletről sokkal több tudományos információt tartalmaz majd. – Kik fogják használni? – Elsősorban az Embertani Tár antropológusai és más kutatók, de örömünkre szolgálna, ha minél több máshol dolgozó kutató is használná a mi adatbankunkat. Az elől sem zárkózhatunk el, hogy az általunk kifejlesztett programot más gyűjtemények kezelői is átvegyék, s rávigyék saját gyűjteményük anyagát. Szeretnénk, ha minél tágabb körű együttműködés alakulna ki köztünk és más gyűjtemények között. – Milyen a kapcsolatotok a környező országokbeli intézetekkel? – Gyűjteményünket nagyon sok kutató keresi fel a legkülönbözőbb országokból, Amerikából, Izraelből, Svájcból stb. A környező országok kutatóival is igen jó és rendszeres a kapcsolatunk. Embertani adatbank az említett két várost kivéve meg sehol sincs. Abban bízom, hogy a mi adatbankunkba sikerül majd összegyűjteni az egész Kárpát-medence területéről a történeti antropológiai adatokat, s a határok a tudományos kutatás számára valóban nem jelentenek majd akadályokat. Juhari Zsuzsanna A vonat ablakából, visszaemlékezés ... ha rágondolok... Ha rágondolok, hogy itt dolgoztam egykor, Amikor a hírhedt hóhér hadának Végsőt ütött a pióca bakója. Mint elvadult táj betyárja Vár, vár mi jut még számára Elbukott a jövőnek minden reménye, Lett, mint éretlen férges gyümölcse Valamit tenni kell az élet folytatására, Csak azt tudnám mit és hova? Leprásnak bélyegzett Lucifer fattyúja, Munkát, kenyeret követel a nép tanítója! Napsugaras nyáron mentem Sárvárra, Magtisztító üzemnek udvarára. Hogy fogadják majd itt az üldözöttet? Emberben találok-e emberi emberséget? Biz ez nem az én asztalom, Nem az iskola tantermei, Gépzakatolás, por, füst-rucski csikorgás, Tölti be az udvar minden zugát. Kivel találkozom elsőben? Aki belelát a bensőmben, Ki csak mosolyogva lépked felém (Filó) Emberként néz elém. Nyájas szóval megtisztelém, Majd kedvesen köszöntém, Munkát keresnék jó ember, Ha ilyen magamfajta elfér. Kérésemet furcsállta, mustrálta, Hisz a külsőm nem vall fizikai munkára. Hát mivel is töltötte eddig idejét? Miért kellet változtatni világnézetét? Katedrám volt valaha, Amíg meg nem harapott a kígyó foga, Jézust is keresztre feszítették, Mert a gyűlölők népellenségnek festették. Erőmből jutott a szépre és jóra, Az emberiség boldogulására. Tizenkilenc évgyűrű övezi pedagógiai fámat, Koholt vádak ásták meg síromat. Nincs semmi baj, szólt az idegen, Aki ebben a pillanatban együtt rezonált velem, Van itt munka bőven elég, Csak az iskola után furcsa lesz először még. Jöhetek is már holnap délután, Keddi napnak második műszakján, Szeretettel várjuk üzemünkben Éppen ilyenre van szükségünk a műhelyünkben. Meleg kézszorítással pecsételtük meg a szerződést, Mosolyogva búcsút vettünk, Holnap már együtt leszünk, És mély tisztelettel elköszöntünk. Nagy kíváncsisággal fogadott az Anyu, Na mi újság van hazánk fia? Lesz holnap már üzemi munka, Sárvári aprómag-tisztítóba. Hogy nem volt allelujás nagy öröm Tán ez érthető is volt, Hisz nem erre a vonatra váltottunk jegyet, Amikor felvettük a házassági szentséget. Szombathely, 1978, amikor Sárváron átutaztam és a vonatablakból visszagondoltam... Czeglédy Gyula Amikor rendezem az elmúlt több mint nyolc évtizednek az eseményeit, akkor ez a jelenet, örökre emlékezetes marad számomra, 1993. augusztus 19. Hol élhet Filó József, aki oly nagy szeretettel karolt fel, az üzem vezetőjével egyetemben Nagy Dénessel. Csak nagy hálával tudok rájuk emlékezni. | |
