 |
    |
 |
Egy állam – sok etnikum Szerbek A 6. században betelepült szláv lakosság először bizánci uralom alá került, ekkor vették fel a kereszténységet. Önálló szerb állam a 12. században Nemanja István, majd a 13. században Dusan és fia vezetésével jött létre. Szerbia a 15. századtól török fennhatóság alá kerül, ennek következtében megindult a szerb lakosság elvándorlása. A 16. századtól jelentős a szerbek bevándorlása Magyarországra és a horvát határőrvidékre. A legnagyobb számú szerb letelepedés a Vajdaság területén a 17. században ment végbe. A betelepülő szerbeknek a Diploma Leopoldium számos jogot adott: vallásuk és egyházi önkormányzatuk megőrzését biztosította. A független Szerbia megteremtésére a 19. században került sor, felkelések és háborúk előzték meg. Szerbia mindig egyik fő céljának tekintette az összes délszlávok által lakott területek egyesítését. Szerbek Szlovénia kivételével valamennyi köztársaságban élnek. Az 1981-es népszámlálás szerint 8 140 000 szerb élt Jugoszláviában. Szerbián kívül a szerbek alkotják Bosznia-Hercegovina lakosságának 32%-át, Horvátország lakosságának kb. 15%-át és Crna Gora lakosságának többségét is szerb nemzetiségűnek lehet tekinteni. Szlovákok A szlovákok a török kiűzése utáni 18. századi betelepítési akciók keretében kerültek a Vajdaság és a Szerémség területére. Az 1921-es népszámlálás során a csehekkel egy kategóriába sorolták őket, számuk 115 ezer volt. A szlovákok létszáma a második világháború után 80-85 ezer körül mozgott, de az utóbbi időkben csökkenés indult meg. Macedonok A macedónok jelenleg három országban élnek: Bulgáriában, Görögországban és Jugoszláviában. A macedón nép származásáról két ellentétes nézet van. Jugoszláviában azt tartják, hogy a macedónok mindig önálló népet alkottak, amely a kora középkori Balkán-félszigetre való szláv betelepülés után alakult ki. A bolgárok azt tartják, hogy a macedónok bolgárok, a bolgár nyelv egyik dialektusát beszélik. A 19-20. században kialakult a macedón irodalmi nyelv. A két világháború közötti időszakban a macedónokat a népszámlálások során a szerbek és horvátok közé sorolták, nem ismerték el önálló nemzeti létüket. A második világháború során macedón tagköztársaságot hoztak létre, az alkotmány szerint a macedón az államalkotó népek egyike. Szlovének A 6. században érkeztek szlávok azokra a területekre ahol ma szlovének élnek. Ezek a szlávok, akikből alakult a szlovén nép – tekintve egy rövid középkori független államiságtól mindig valamilyen nagyhatalom államában éltek. Frank, Német Birodalom majd Ausztria, ill. a Vas Zala megyei szlovének Magyarország fennhatósága alatt. A Szlovén Nemzeti Tanács 1918 őszén dönt közös délszláv államhoz csatlakozásról. A szlovén lakosság többsége (kb. ezer) ma Szlovéniában szlovén kisebbség található Ausztriában, Olaszországban és Magyarországon Törökök A törökök a 15. századi oszmán hódítás után érkeztek ezekre a területekre. Több nagyobb város lakosságának többségét törökök alkották pl. Szarajevo, Mosztár, Szkopje. A betelepülő lakosság nemcsak katonákból, hanem kézművesekből is állt. A törökellenes felszabadító harcok után megkezdődött a törökök elvándorlása. A legnagyobb mértékű vándorlásra a Balkán-háborúk után került sor. A két világháború közt a törökök semmilyen kisebbségi joggal nem rendelkeztek. Az 1921-es népszámlálás 260 ezer törököt mutat ki, de számuk ma már 100 alatt van. Kivándorlásuk folyamatos. Németek A középkortól majdnem mindegyik délszláv területen folyamatosan éltek németek. Szlovéniában és Horvátországban a városok lakosságának jelentős részét németek tették ki. A Vajdaságba, az akkori Magyarország déli területeire a 18. században, a török kiűzése után telepítette őket. A második világháború idején a németek nagy része a visszavonuló német csapatokkal elmenekült, a többieket egyszerűen leöldösték a partizánok, illetve táborokba hurcolták. (A németek száma ma már 10 ezer alatt van Jugoszláviában.) Horvátok A szlávok a 6. században telepedtek meg a mai Horvátország területén. A rövid, 9-10. századi önálló állami lét után 1102-ben Kálmán magyar királyt koronázták meg, ezzel létrejött a több évszázados, államjogi kapcsolat Horvát- és Magyarország között. A horvátok mindig nagyfokú autonómiát élveztek. Horvátországon kívül közel 100 ezer horvát él a Vajdaságban, és a horvátok alkotják Bosznia lakosságának 18%-át, ez az 1981-es népszámlálási adatok szerint 758 ezer főt jelent. Mikor és hol készült a szent korona? A Magyar Televízió Panoráma című műsorában Csomor Lajos ötvös bejelentette: a magyar Szent Koronát egy kaukázusi ötvösműhelyben készítették, valamikor a 303 és 795 közötti időszakban. Állítása bizonyítására művészettörténeti párhuzamokat vont a Tbilisziben lévő khakhuli triptichont és a mi koronánkat díszítő zománclemezek között. Dr. Kádár Zoltán bizantinológus professzort koronánk készítéséről kérdeztük. (- A szerk.) Közismert tény, hogy a Szent Korona felső részen latin, alsó részen pedig görög nyelvű feliratok vannak. A görög nyelvű Bizánci Birodalommal kulturális kapcsolatban lévő kaukázusi országokban, így Georgiában – Grúziában – is előkerültek görög feliratos zománclemezek. Ám Grúziában a XI-XII. században helyi keresztény ötvösség is kialakult, a fél évezredes bizánci ikonográfiai hagyományoknak és az ottani technikának a felhasználásával. Ezeken a helyben készült, keresztény tárgyú zománclemezeken részben görög, részben grúz írással van megjelölve az ábrázolt szent személy. A grúziai anyagban a görög feliratos – például a khakhuli triptichon Mária-képe – és a grúz írással megjelölt emlékek egyaránt ugyanazoknak a szenteknek a kepeit mutatják, mint akik a bizánci birodalom emlékein vagy a Bizáncból Nyugatra, főként Itáliába került zománcképeken is láthatok. Tehát ezeknek a szenteknek bizánci stílusú ábrázolásai az ötvösművészet alkotásain széltében elterjedtek voltak a Földközi-tenger vidékén és a kulturálisan és gazdaságilag hozzájuk kapcsolódó területeken. Például a bizánci zománcképeken nagyon népszerű Szent György és Szent Demeter ábrázolásokról figyelemreméltó anyagot mutatott be Deér József professzor Die heilige Krone Ungarns című nagyszabású könyvében. Mindezek világosan bizonyítják, hogy olyan bizánci szentábrázolások, mint amilyenek a XII. századi – bár korábbi zománcképeket is megőrző – khakhuli triptichonon is megjelennek, igen gyakoriak a bizánci kultúrkörhöz tartozó emlékek anyagában. A magyar Szent Korona görög feliratos részéről már Weszprémi István is megállapította a XVIII. század második felében, hogy ezt Dukasz Mihály görög császár - aki a XI. század hetvenes éveinek első felében uralkodott - adományozta annak az I. Géza (1074-1077) magyar királynak, akinek a felesége görög uralkodó családból származott. Weszprémi megállapításainak helyességét hangsúlyozta Moravcsik Gyula bizantinológus professzor is, a Szent Korona görög feliratairól szóló akadémiai székfoglalójában. Ha ötvöstechnikailag bizonyítható, hogy az uralkodókat ábrázoló lemezek a többivel nem egy időben kerültek a korona alsó részére, ennek lehet az a magyarázata, hogy azokat az uralkodó személyes kívánságára egy már meglévő koronába később illesztették bele, miután eltávolították az ott lévő – valószínűleg ugyancsak uralkodókat ábrázoló – lemezeket. Némileg hasonló változtatást a bizánci Hagia Sophia egyik mozaikján is megállapíthatunk, ott a korábbi császár képmását később felcserélték az utódjáéval. Figyelembe véve azonban a görög koronán lévő szentképek és uralkodóábrázolások stílusát és technikáját, készítési idejük között legfeljebb csak néhány évtized különbség képzelhető el. Mindent összevéve: az úgynevezett corona graeca kétségtelenül konstantinápolyi – császári – ötvösműhely alkotása a XI. századból. A Szent Korona felső keresztpántjain lévő apostolképek latin felirata világosan bizonyítja, hogy ez a rész nem készülhetett Bizáncban, illetve Kelet-Európában, hanem csakis a középkori világ latin kultúrájú területén. Az ábrázolások stílustörténeti összehasonlító vizsgálata azt is tanúsítja, hogy a felső rész sem lehet XI. századinál korábbi eredetű (a népvándorlás kori koronákon – például az úgynevezett Receswinthus koronán – nincsenek alakos díszek, csupán ékkövek). Bizánc: görög település, amelyet a megaraiak alapítottak a Kr. e. VII. században. Kitűnő földrajzi fekvésénél fogva hamar fontos kereskedelmi központtá vált. Később római kézre került, s 330-tól a Romai Birodalom fővárosa lett Konstantinápoly néven. 1453-ban a törökök elfoglalták, azóta Isztambulként ismerjük. Georgia-Grúzia: a Kr. e. utolsó századokban alakult ki az Ibériai Birodalom (Grúzia keleti része). Ez Kr. e. 65-ben római fennhatóság alá került, de továbbra is a görög nyelv maradt az írásbeliség nyelve. A IV-VII. század között Bizánc hatókörébe került. Átmeneti arab uralom után a X-XI. században született újjá a Bagratida-dinasztia alatt. I. Sándor orosz cár 1802-ben orosz tartománnyá tette. A Szovjetunió összeomlása után újra függetlenné vált. Dr. Kádár Zoltán A Szent Korona zománcképei Nyáry Éva kiállítása Amióta Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere ünnepélyes külsőségek közepette a Parlamentben 1978-ban átadta a magyar Szent Koronát az Országgyűlés elnökének, új lendületet vett a koronakutatás. A különböző szempontú, szakirányú – szerfölött szerteágazó vizsgálatok számos korábbi, főleg kulcspozícióban ülő művészettörténészek részéről makacsul képviselt nézetet döntöttek meg. Így például azt hogy ez a korona nem azonos azzal a koronával, melyet állítólag a pápa küldött Szent Istvánnak, hanem különböző helyen és időben szakszerűtlenül, összetákolt pótlék. (Nekünk, magyaroknak már akkor is csak ilyenre tellett, ez járt. Hm!) Holott – mint azt például Csomor Lajos aranyműves szaktársaival végzett rendkívül alapos vizsgálatokkal, mérésekkel kiderítette - a korona egységesen tervezett és egyetlen mértékegységgel kivitelezett, eleve ilyennek elgondolt, páratlan művészi értékű ötvös remekmű. (Technológiai előzményei-párhuzamai az avar kori ötvösségben lelhetők föl.) Ha úgy tetszik, szakrális, tér-idő csomópontrendszer, meditációs, tájékozódási világmodell. Olyan konstrukciós zsenialitás, amely – a hozzá kapcsolódó szertartással – mély nyomot hagyott kultúrtörténetünkben, politikai életünkben. Számos, ma még nehezen magyarázható biológiai ismeretet is tárol, rejtjelez; a világegyetem üzeneteire hangolt adó-vevő készülék. (Ha egy planetáriumban ülünk; nehéz különbséget tenni a valóság és annak vetített égi mása között. Ugyanilyen képzeletbeli vetítési rendszerben modellezi a korona a planetáriumot templommá.) Hasonló következtetésekre jutottak azok az avatott kutatok is, akik a korona jelkép- és arányrendszerét, fénytani, csillagászati-asztrológiai, anatómiai, geopolitikai, számmisztikai ... vonatkozásait vallatták (Belcsák Sándor, Beöthy Mihály, Ferencz Csaba, Óváry Imre, Pap Gábor stb.). Föltételezéseik, bizonyított tételeik – minden túlzás nélkül – szenzációsak. A maga nemében ugyancsak rendhagyó kiállítás nyílt a Budapesti Történeti Múzeumban (Budavári Palota: E-épület) A magyar Szent Korona zománcképei címmel, mely augusztus 4-éig tekinthető meg. Nyáry Éva festőművész a korona abroncsán és keresztpántjain lévő zománcképeket sokszoros nagyításban, tökéletes színbeli-formai pontossággal követve a sérült képeket – festette meg nagy mesterségbeli fölkészültséggel. Egyfajta művészi dokumentálás ez, amely a megragadó esztétikai élmény mellett az említett izgalmas kutatások jó néhány megállapítását is jól szemlélteti. Ilyen méretben tudniillik szemmel látható, hogy mely képeket szerelték fel például utólag és hogyan. A színek dramaturgiájának elemzése pedig arra enged következtetni, hogy nemzeti színeink (piros-fehér-zöld) már a koronán meghatározó jelentőséggel és jelképiséggel megjelennek. (Az összehasonlíthatóság kedvéért a kiállításon a korona másolata is látható; az egyes képeket magyarázó szövegek kísérik.) Nyáry Éva Szíriában, a damaszkuszi Adham Ismail Művészeti Központban tanult francia mesterektől. Diplomáját az itthoni Képzőművészeti Főiskola honosította. Eddig 32 önálló (8 külföldi) tárlata volt. Több képe külföldi és hazai köz- és magán gyűjteményben található. (A népszerű budapesti Pannónia Art Galéria elnöke. Jelentős társadalmi szervezetek munkájában vesz részt, többek között a Szent Lázár Lovagrend tagja.) A Páneurópai Unió szervezésében koronaképeiből augusztusban Tatán nyílik kiállítás, melyet Habsburg Ottó nyit meg, majd a Római Magyar Akadémián mutatkozik be. A szép kiállítás méltó hírverője, egyszersmind nagykövete államiságunk (az uralkodó-nemzet viszony) jelképének, a magyarság egyik legszentebb ősi ereklyéje magasrendű (keresztény) szellemiségének. M. L. HETI MAGYARORSZÁG 1991. április 26. Több okból is érdeklődéssel olvastam 91/15. számukban a gellérthegyi Szabadság-szobor női modellje leányának megható levelét. Először is azért, mert kimondja: 1945-ben a szovjet hadsereg igenis felszabadította Magyarországot. Most ne szóljunk arról, hogy később megszállóként maradtak itt, és hogyan viselkedtek. Hanem arról, hogy előbb Magyarország a hitleri hordák megszállását szenvedte, és az általuk az országra szabadított nyilas banditák rémuralmát, akik végül már bárkit lelőhettek, minden jogi következmény nélkül. A szovjet hadsereg e kettős elnyomás alól igenis felszabadította a magyar nemzetet, több tízezer halottat áldozva ezért. Ennek a felszabadulásnak az emlékműve áll a Gellérthegyen. Különös érdeklődésem másik oka, hogy az emlékműhöz személyes élményem, is fűződik. Amikor 1945 decemberében megtudtam, hogy megalkotására Kisfaludi Strobl Zsigmond kapott megbízást, elsőként készítettem riportot a szobrásszal. Fényképet is közöltem az emlékművön szereplő katonáról. Modelljét, a mester nem tudta megnevezni. Őrségen látta, megtetszett neki, „kölcsönkapta” Vorosilov marsalltól. Néhány napig állt modellt, aztán „eltűnt”, s a művész már csak fényképe alapján dolgozott tovább. Mindössze annyit tudott róla, hogy Vaszilijnak hívták, és kedves, vidám fickó volt. „Legendává” alakult, amiről bennem vers született. Utolsó szakasza: „Neve: Vaszilij. Mindössze csak ennyi. / Nem futott ő díj vagy rang után. / Katona volt, és ember akart lenni. / És jelkép lett egy város homlokán.” (Ezt az utolsó sort idézi fel a lapjukban megjelent levél.) A verset több lap közölte, szavalták, a rádió megzenesítette Kerekes Jánossal, felvette Bende Zsolttal, énekelték mások is. Eljutott Moszkvába, oroszra fordította Alekszej Rohovics költő, elszavalták a rádióban, s felszólították a hallgatókat: jelentkezzék, aki tud valamit a modellkatonáról. És jelentkezett Jelizaveta Mihajlova Majkopból: ő látta fivérénél a szobor makettjét, s bár erről sosem beszélt, lehet, hogy ő volt a modell. Felkeresték hát Tyejkovo város textilgyárában Vaszilij Mihajlovics Golovcov előmunkást, s az Izvesztija - a teljes vers közlésével - riportot készített vele, aki húsz évig senkinek se mondta el, milyen furcsa szolgálatot teljesített egykor Budapesten. És államunk 1965. április 4-ére, felszabadulásunk 20. évfordulójára meghívta Golovcovot. Egyszerű munkás, kisember volt. Megismerkedhettünk. Ő, aki szobor; lett, s én, aki megénekeltem. Reményi Gyenes István Kedves Bátyám, Jani! Amitől tartottunk és vártunk, az most bekövetkezett, a fájdalmak elmúltak, gondok, bánatok itt maradtak. A szív, jóság és szeretet e testben lakozott, amíg élt ebből adakozott. A vég. A vég, ami biztos, csak mikor jön el, ebben áll a nagy titok. Betegsége folytán szomorú volt utolsó éveinek a bolyongása, kiapadt életének éltető forrása, csak ennyit tartalékolt a lélek lámpása. Megszűnt egy szerető szív dobogni, nincsen a vérnek óceánja, ami ismét meg tudná dobogtatni. Vártuk, és mégis oly döbbenetes a halál híre, ajkát örökre lepecsételte, nincs aki még egyszer mondana, „hogy vagy Jánoskám ?” Amíg lelkét roskadozva vitte, váratlanul átölelte az Isten. Amíg mi élünk ő is él velünk, emléked szívünkben őrizzük. Édes, kedves Margitkánk Isten Veled!!!! Kedves Jani! Nem tudom, hogy most hogyan tovább??? Terveid, életed sorod ismeretlen egészen. Azt sem tudjuk, hogy lehet e Téged meglátogatni? Mert ha igen akkor én október 7-én csütörtökön felmennék a miskolci gyorssal, keletiből a földalattival mennék Zuglóba. Szombathelyről indul: 8 h 34-kor érkezik: a Keletibe l2 h 38 kor. Azonnal felülnék a földalattiba és indulnék Zuglóba. Ha ez a dátum Neked nem volna jó, akkor egy levelezőlapot azonnal dobjál fel, ha rossz az időpont, ha jó, akkor meg úgyis rendben van. Találkozáskor mindenről elbeszélgetünk! Szombathely, 1993. szept. 29. Csókolunk: | |
