 |
    |
 |
HŐSÖK NAPJA Vas Népe Szombathely, 1991. május 26. Az első világháborút követően hoztak törvényt 1924-ben a hősök emlékezetére. Azóta sok hősi emlékmű épült és a törvény végrehajtása, megvalósítása is módosult a második világháború eseményeivel, az 1956-os forradalommal. Ilyen előzmények után Szombathely megyei jogú város közgyűlése elhatározta, hogy május utolsó vasárnapját a Hősök Napjává nyilvánítja és ezen a napon több helyen koszorúzásokat, megemlékezéseket tartanak. Tegnap Szombathelyen a Jáki út végén, a hősök temetőjében kezdődött a koszorúzási ünnepség. Itt a névtelen sírok között felépített közös emlékműnél helyeztek el koszorúkat a pártok és különböző szervezetek képviselői. Dél felé a Kálvária utca végén gyülekeztek az ünneplők. A szombathelyi 83-as gyalogezred első világháborús szobránál több szervezet képviselője és Racskay Jenő országgyűlési képviselő mondott emlékbeszédet. A beszédek után a szobor talapzatánál koszorúkat helyeztek el. Képünk ezt a pillanatot örökítette meg. Fotó: H. Cs. Vas Népe 1991. május 26. Megáldották a koronás emlékművet Hosszúpereszteg kilenc évszázada Egy falu, ahol a lakosság a hősök napján együtt ünnepelt azokkal, akik tíz-tizenöt, vagy húsz évvel ezelőtt elhagyták a bölcsőhelyet, de igazából soha nem szakadtak el innen; szívesen és örömmel jönnek látogatóba, ha hívják őket, vagy valami érdekes történik idehaza. Hosszúpereszteg kilencszáz eves, s a falu egyik kiemelkedő személyisége, P. Kovács Imre újságíró, tanár, a Köznevelés című lap főszerkesztőhelyettese több mint 250 oldalas könyvet írt róla. Az értelmiségiek itteni baráti köre a szokásos augusztus 20-ai találkozót előbbre hozta azért, hogy találkozzanak a krónika-íróval. A könyvünnepre egybegyűlt szép számú közönséget Nagy Imre, a baráti kör elnöke köszöntötte a könyvtárban, majd P. Kovács Imre beszélt könyvéről, a falu 900 esztendejéről. Az első írásos emlék 1086-ból való, amely Pereszteg nevet említi, jóllehet ezt megelőzően is éltek már itt. A jelenlévők, mintha mesét hallgattak volna, olybá tűnt a kilenc évszázad, amely immár történeti és néprajzi visszatekintésként könyvbe íródott. Délelőtt tizenegykor istentiszteleten vett részt a falu népe, majd délben a hősök emlékműve előtt tisztelegtek. Szabó János plébános megáldotta a Kis Sándor szobrászművész által „megkoronázott”, két világháború elesettjeire emlékeztető emlékművet. A temetőben megkoszorúzták Jakatics Dezsőnek, a baráti kör egykori támogatójának sírhelyét, majd a Felső-hegyben baráti találkozóra került sor. Felvételünk a hősi emlékmű előtt készült. P. J. Fotó: K. D. Katonák A II. világháború utáni nemzetközi viszonyok sajátossága, hogy egyes hatalmak katonai egységei tartósan külföldi területeken állomásoznak. A gyarmati rendszer kialakulásától a gyarmattartó országok fegyveres erői ugyan a világ minden táján feltűntek, de ezek az erők a megszerzett gyarmati területek megtartására, az idegen uralom ellen fellépő népek féken tartására állomásoztak az illető országokban. Az egyes hatalmak külföldi katonai jelenlétére a két világhatalom – az USA és a Szovjetunió – szembenállása nyomán került sor. Összeállításunkban azt mutatjuk be, hogy hol és milyen létszámban találhatók idegen katonai erők földünkön. A külföldön katonai erőket állomásoztató hatalmak élén az Egyesült Államok áll. Az USA – nem számítva a Perzsa-öböl térségét – 24 országban 364 támaszponton csaknem 550 ezer katonát tart. Őt követi Nagy Britannia 51 támaszponton 78 800 és Franciaország 47 támaszponton 68 800 katonával. A külföldön állomásozó erők nagyobb része Európában, azon belül is Németországban található. A Németországban (az egykori NSZK területén) állomásozó külföldi egységek: 1. Amerikai katonák: 256 400 2. Brit katonák: 69 000 3. Francia katonák: 50 000 4. Ezenkívül Kanada egy gyalogsági dandárt és 12 repülőrajt, Belgium két szárazföldi hadosztályt és 3 taktikai repülőrajt, Hollandia pedig két gyalogos hadosztályt tart ott. Európa más országaiban. Döntő többségük a NATO keretében kötött szerződések révén amerikai katona. Elhelyezkedésük: 1. Nagy-Britanniában: 25 900 2. Olaszországban: 13 000 3. Spanyolországban: 8 900 4. Hollandiában: 2 600 5. Belgiumban: 2 300 6. Portugáliában: 1 500 7. Törökországban: 5200 8. Görögországban: 3 500 9. Izlandon: 2 900 10. A Földközi-tengeren a 6. flotta 32 500 Nagy-Britannia két támaszponton tart fegyvereseket 1. Gibraltár: 1000 2. Ciprus: 800 Spanyolországban 6 légi és 2 haditengerészeti támaszponton tartózkodnak amerikai katonák. Görögországban a lakosság egy része, akiket a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASOK) képvisel, az amerikai haditengerészeti támaszpontok felszámolását tartja kívánatosnak. Törökország területén amerikai légi támaszpontok vannak. Ezeket a Sivatagi Vihar fedőnevű hadműveletben is használták. A NATO-tag Izlandon az izlandi-amerikai védelmi egyezmény értelmében Keflavikban nagy amerikai légi támaszpont van. Észak- és Latin Amerika Amerikai katonai erők találhatók: 1. A Panama-csatorna övezetében: 9000 2. Puerto-Rico: 3800 3. Kuba, a guantanamói támaszponton: 2100 4. Salvador: 60 5. Honduras: 40 6. Kanada: 600 7. Bermuda: 1400 Nagy-Britanniának Belizén két támaszponton 900 katonája van, s Franciaország Francia-Guayanán és Közép-Amerikában két-kétezer katonát állomásoztat. Afrika E kontinensen csupán Franciaország tart csapatokat egykori gyarmatai némelyikén: 1. Szenegál: 1300 2. Elefántcsontpart: 500 3. Gabon: 500 Angolában a polgárháborút követően mintegy 50 ezer kubai katona tartózkodott. Ezeket az erőket fokozatosan kivonták, s 1991. május 25-én – az eredeti tervtől eltérően egy hónappal korábban – az utolsó kubai katona is távozott Angolából. A Csendes-óceán térsége is a Távol Kelet Döntően e térségben is az amerikai haderő egységei találhatók. Elhelyezkedésük:… „Amit a politikában, zöld asztalnál a politikusok nem tudnak elérni, azt fegyverrel igyekeznek megszerezni.” USA és Szovju. bír és bírt legnagyobb katonai erővel, és csak ők tudtak és tudnak katonai erőket idegen államok területére betelepíteni. Magyarország is volt több ízben idegen hatalomnak a megszállottja pl. a 150 éves törökmegszállás és a többi, majd 45 éven át orosz gyarmattá süllyesztettek bennünket. Népszabadság 1993. január 12. Hiteles adatok a szovjet háborús veszteségekről (Moszkvai tudósítónktól.) A Szovjetunió is Oroszország szempontjából a polgárháború is a nagy honvédő háború követelte a legtöbb áldozatot az 1918 és 1989 közötti időszakban. A köztudott tény azért érdemel említést, mert feloldották az áldozatok pontos számára vonatkozó titkossági utasításokat, s megjelent az a pontos statisztika, amely a többi időszakra és konfliktusra vonatkozó számokat is tartalmazza. A II. világháború szovjet áldozatainak számát a hadtörténészek csaknem 27 millióra becsülik. Közéjük tartoznak az elesett katonák és partizánok, a betegségek és az éhség, a bombázások és a tüzérségi támadások következtében, továbbá a büntetőakciók során kivégzett, a koncentrációs táborokban meggyilkolt polgári és katonai személyek, valamint az illegális ellenállás tagjai. A hadsereg vesztesége 8 668 400 fő volt. Közéjük számították a nyugati és a távol-keleti fronton elesett, eltűnt, fogságba esett és onnan vissza nem tért, a sebesülésbe, betegségekbe belehalt és a hadseregben történt balesetek következtében elhunyt katonákat. Az említett számon belül a belügyi csapatoknak 97 700, a biztonsági szerveknek 61 400 fő volt a vesztesége. A háború előtti időszakban a Vörös Hadsereg 139 100 főt vesztett. Közülük 126 875 irható a finn háború számlájára, a mongóliai Halhin-gol folyónál a japánok ellen megvívott ütközetek során 8931 ember volt a veszteség. 1950 és 1989 között 16 100 főt vesztett a szovjet hadsereg, közülük Afganisztánban halt meg 14 453. A reguláris alakulatok vesztesége 13 833 fő volt, a KGB-é 572. A belügyminisztérium 28 embert vesztett, a többi minisztérium és főhatóság együttesen húszat. 417-en tűntek el vagy estek fogságba, közülük 119 kiszabadult, 97-en hazájukban, 22-en más országban élnek. Az orosz honvédelmi minisztérium a statisztikai kiadvány pontosítását és kibővítését tervezi s ennek érdekében az amerikai, bolgár, brit, cseh, szlovák, finn, francia, japán, jugoszláv, kanadai, kínai, magyar, német, olasz, osztrák, román és spanyol hadtörténészek és levéltárak együttműködésére is számít. M. L. L. | |
