 |
    |
 |
NÉPSZABADSÁG, HAZAI KÖRKÉP 1991. június 11., kedd Ennek a szegény országnak, már az évezredek folyamán sok megszállottja volt tatárok, törökök rövidebb, hosszabb időre. Ezeket az időket csak a történelemből ismerjük és mégis csodálatos, hogy a török 150 éven át élt hazánk földjén és mégsem alakult ellenük akkora gyűlölet és megvetés, mint a szovjet csapatok ittléte alatt feltorlatozott. Jöttek, mint, felszabadítók és hódítókká váltak. Különböző jelzőkkel látták el az itt élő szovjethatalomról. Úgy gondolom igen nehéz dolguk lesz a történészeknek, hogy megközelítsék az itt élő oroszoknak az életéről. Nem jó legyőzöttnek lenni, „jaj a legyőzöttnek”. Mindenesetre megoszlanak a vélemények, mert ezeknek hozott méltóságot, vagyont, rangot, pajzsként védte őket a szovjethatalom, mert csak be kellett lépni a pártba, és akkor már védetté vált a támadókkal szemben, állás, mégpedig zsíros állást, tapétázott irodát, plüss bársonyszéket adott a valoga alá. Hogy értette e a szakmát, az már nem volt fontos, majd megtanulod, volt a válasz. Utólagosan lehet tudni, hogy mekkora hadianyagot halmozott fel SZU hazánkban – ez nem kellett a védelemhez – ez a mennyiség támadásra vall. Hová is akart támadni SZU, ez a jelenben rejtély, de az tény, hogy egy világháború megalapozására való muníciót halmozott fel hazánkban, földön, föld alatt és levegőben. Majd a végleges adatok birtokában jelzem, hogy hány vonatszerelvény. A búcsúzóknak az arca nem örömteljes, valami aggodalom, bánat ült ki a búcsúzóknak az arcára, vajon, miért nem örülnek a hazamenetelkor. Én majd három évi orosz hadifogságból teljes örömbeli lelkiöröm font glóriát körülöttem. Állítólag a hazatérteknek nincsen lakásuk, nincsen, hogy hová telepítsék le őket, hát kérdem, amikor behívták katonának, honnan indult el? – szülői házból, vagy valami állami menhelyből, és ezért nem talál a hazájában otthont, „ruszki szállodát”. Isten vezérelje őket, éljenek boldogabban, mint ahogyan nálunk éltek. Június 19-én befejeződik a szovjet csapatkivonás A szovjet csapatkivonás mintegy tíz nappal korábban fejeződik be, mint amit a tavaly márciusban aláírt magyar-szovjet kormányközi szerződés határidőként megállapított – tájékoztatta az MTI munkatársát hétfőn Keleti György ezredes, a HM szóvivője. Silov altábornagy a csapatkivonás befejező időpontjaként június 19-ét jelölte meg, amikor ő, mint a déli hadseregcsoport parancsnoka, utolsó szovjet katonaként távozik Magyarország területéről. A szovjet déli hadseregcsoport katonáit szállító vasúti szerelvények közül az utolsó előtti vasárnap hagyta el Magyarország területét. Jelenleg már háromszáznál kevesebb szovjet katona és polgári alkalmazott tartózkodik hazánkban. Egy részük a még át nem adott ingatlanok további sorsát intézi, többségük pedig a Mándok térségében levő katonai táborban lakik, és eddig a magyar-szovjet határon az átrakással összefüggő feladatokat végezték. Utóbbiak – a korábbi tervektől eltérően – nem kedden, hanem pénteken induló utolsó szovjet katonai szerelvénnyel utaznak el. A szóvivő tájékoztatott arról, hogy hétfő délelőtt Budapesten Annus Antal altábornagy, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára és Viktor Silov altábornagy, a szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka magyar és szovjet kormánymeghatalmazottak vezetésével megkezdődtek a szovjet csapatkivonás záró jegyzőkönyvét előkészítő tárgyalások. A tanácskozáson részt vesz Jurij Grisin admirális, a Szovjetunió külgazdasági kapcsolatainak miniszterhelyettese, valamint a magyar és szovjet fél szakértői csoportja. A megbeszélések kezdetekor a kormánymeghatalmazottak megállapodtak abban, hogy a héten szakértői szinten előkészítik azt a jegyzőkönyvet, amely a csapatkivonás terén elvégzett feladatokat, és a még nyitott, döntésre váró kérdéseket foglalja magába. A dokumentumot várhatóan június 17-én írják alá a küldöttségek vezetői. (MTI) Úgy a magyar, valamint az angol és a francia TV képekben számolt be a „kurdok” meneküléséről. Borzalmas látvány, menekülő ezrek keresik a „Hont”. Állandó olvasójuk vagyok. Az 1991/19. számukban olvastam a Hadifoglyok unokái című írást, Kazahsztánról van szó. Olvastam, hogy az ott élő magyaroknak könyvekre lenne szükségük. Szép lenne, ha megvalósulna, szívesen küldenék jó magyar könyveket ajándékba. Úgy hiszem mások is lennének hozzám hasonlóak, akik ezt megtennék. Emlékszem rá, amikor nem is olyan régen könyvet és mást gyűjtöttünk az erdélyi magyaroknak, s vittük az Erkel Színház csarnokába a könyveket. Jó lenne most is meghirdetni ajándékozási akciót a kazahsztáni magyaroknak. Hallgassák meg a kérésemet, mert segíteni szeretnék nekik, nem csupán könyvvel, mással is, amire szükségük lenne. Nekem egy unokabátyám volt katona, aki Oroszországba került, s eltűntnek. Nyilvánították. Ki tudja, hátha ott él ő is? Ha még él, 72 éves lenne. Ha nem él, akkor is segíteni szeretnék az ottaniakon. Kovács Antalné nyugdíjas, Budapest Köszönjük a figyelmes „lapszemlét”, tévedésünkért elnézést kérünk, mint ahogy dr. Molnár Judittól is akinek hosszú levelét rövidítve közöltük, s így néhány mondata értelmileg megváltozott. Az értékes gondolatok mindenkor számunkra, is tanulságosak, de olvasóink szíves elnézését kérjük, ha nem teljes terjedelemben jelentetjük meg soraikat. Továbbra is várjuk véleményeiket, javaslataikat, bírálataikat. (A szerk.) A Kurdok a babiloni korban szerepet játszott a s akkor is rablásból élő kurdok ivadékai az orosz, török, perzsa határos hegyvidékén. 2600000 1étszámmal. Számos törzsre, és családra oszlanak, bégek és agák főnöksége alatt. Újabb adatok szerint: kurdok: iráni nyelvű, feudális viszonyok közt élő, részben azonban nomád állattenyésztő nép. Lélekszámuk kb. 6-7 millió. Mohamedánok élnek: Iránban, Irakban, Szíriában, SZU-ban. A kurdokról szóló cikksorozatuk kapcsán küldöm a mellékelt térképkivágat-másolatot, amely egy 1921-es térképből való, s alighanem kuriózumnak számit, hiszen Kurdisztánt – a sévres-i béke nyomán – önálló államként ábrázolja. Egy füst alatt szeretném a 17. számuk 6. oldalán lévő csinos baklövésüket korrigálni. A tévedés: az interjúban egy helyen a Magyar Királyi Tudományos Akadémiát említik. Nem tudom; kinek a lelkén szárad az inkriminált mondat, mindenesetre az… Afganisztánban, Pakisztánban. Valóságos népvándorlás van mostanában, ezrek és ezrek indulnak el hazájukból /románok, törökök, színes bőrűek, és indulnak nyugat felé, de az országhatáránál legtöbben fönnakadnak, nem sikerül a szökés, visszatoloncolják őket. 1991. június 14. Mire készültek az oroszok?- Hiszen ekkora hadfelszerelés nem kellett volna a védelemhez, ha igazán valakitől minket védeni kellett volna is Magyarországot hadiraktárnak fejlesztette ki, s tán ha gondolt a Földközi tenger megszerzésére, mégis csak közelebb lett volna az utánpótlás. Borzalmas és titkos hadifelszelést halmozott fel. Most nem győzik a szerelvények százait indítani. NÉPSZABADSÁG, 1991. június 15., szombat INDULÓBAN AZ UTOLSÓ SZOVJET KATONAVONAT Szabadra vált a szemafor (Megyei tudósítónktól.) Tegnap délben megkezdték, ma éjjelre, de legkésőbb vasárnap délelőttre pedig befejezik az utolsó szovjet katonai szerelvény rakodását a záhonyi körzetben. A vonattal az úgynevezett ellátópont vonul ki az országból. A bázis egy néhány lakókocsiból, sok sátorból és még több technikai eszközből álló tábor volt a Mándok és Tuzsér közötti erdőben. – Tavaly március 12-étől a mai napig csaknem 35 ezer vasúti kocsit, azaz másfélezer szerelvényt indítottunk útnak odaátra – tájékoztat dr. Lőrincz Sándor záhonyi vasútüzemi igazgató. – Ez a MÁV-nak nem volt rossz üzlet, hiszen egymilliárd forint körüli árbevételt hozott. Miután a szemközti Csap egymagában nem győzte volna a tempót, a szállítmányok jelentős részét mi raktuk át a széles nyomtávú kocsikba. (Folytatás a 3. oldalon.) A számok megdöbbentik az embert, hát tényleg, mi volt a háttéri szándék, ha egyszer bevetni akarja ezt a töménytelen földi és légi támadásokra félelmetes gyilkos hadfelszerelést. És ami a legszomorúbb, annak idején saját lábukon és kerekeiken be tudtak lopózni hazánk minden térségébe, most csak vonattal tudnak menni, de még gyalogolni is elfelejtettek, pedig hogy tudtak erőltetett menetben mint a sáskák meglepni bennünket. Ezrek és ezrek várták ezt a napot, erről álmodtak, ha majd egyszer elmennek az oroszok, most szabadra állították a szemafort, mehetnek, de hová? Nincs otthonuk, lakásuk. Szomorú arccal indulnak „haza”. 1991. június 15., szombat NÉPSZABADSÁG – KÜLKAPCSOLATOK – ÁLLÁS INDULÓBAN AZ UTOLSÓ SZOVJET KATONAVONAT Szabadra vált a szemafor (Folytatás az 1. oldalról.) Kovics István, a záhonyi vasútbiztonsági iroda vezetője az elejétől közreműködött a munka szervezésében. – A legnagyobb esemény az, hogy ekkora tömegű rakomány és százezer ember mozgatása nyomán különös esemény nem történt – mondja. – Ebben a partner részéről főszerepe volt Botov ezredesnek, a tábor parancsnokának, aki profi katonaként irányította az utolsó magyarországi szovjet „hadmozdulatot”. Mándok – és a közeli Tuzsér, valamint Tornyospálca – lakói közül néhányan csendben sajnálkoznak azon, hogy vége az erdei bázisról bőséggel kikerült olcsó szén, üzemanyag, fa- és vasáru korszakának. Legendák maradtak itt a tábor kantinosáról, aki a rozsdás szöget is el tudta adni, pedig eredendően mindig beszerző körútra indult. – A bolt környékén nem volt ilyen üzletelős, errefelé még benzinből is inkább a románt vették – állítja a mándoki nagy ABC helyettes vezetője. – A szovjet katonák nekünk ugyanolyan vásárlóink voltak, mint bárki más. Legfeljebb szegényebbek: reggelente némi üdítőt, felvágottat, cigarettát, esetleg olcsó sört vettek. Hétvégeken pedig szappant, mosószert, mert ilyenkor utaztak a családhoz haza, Debrecenbe. Szergej Kondratyev főhadnagy, közlekedési tiszt most Novoszibirszkbe utazik haza. Négyéves kisfiát, Makszimot utoljára négy hónapja látta. Kosárravalót visz neki ajándékba magyar játékokból. Magának és az asszonynak pedig – mint mondja – egy kellemes ország emlékképét. – Nekünk van lakásunk, és a feleségem is szép hivatást gyakorol, lévén gyógyszerész – mondja az egyenruhás katonatársak között magyar farmeröltönyiben tevékenykedő fiatal főhadnagy. – Sokan azonban még nem tudják, hol laknak, mihez kezdenek a jövő héttől kezdődő, az eddigiekhez képest gyökeresen más időszakban. A másik szovjet katonát, akivel a szigorú parancsnoki nyilatkozattilalom ellenére is beszélgetni tudok, úgy hívják: Szirmai István. Még három hónapja van a seregben, ezt Munkácson fogja leszolgálni. Itt tolmács volt, ott pedig valószínűleg gépkocsivezető lesz. Terveiről így beszélt: – Aztán hazamegyek a szülőfalumba, a Huszt melletti Viskre. A tanult mestersége lakatos, szeretnék elhelyezkedni a szakmában. A hajnalban beállított negyvenvagonos szerelvény kocsijaira lassanként fölgördülő behemót katonai járművek tövében, egy magyar tiszt tűnik fel. Takács István őrnagy, aki a magyar fél részéről a csapatkivonás irányítója. – Másfél esztendeig katonásan kemény munka részese lehettem – emlékezik vissza. – Számomra felemelő érzés volt, hogy Botov ezredessel és stábjával úgy tudtunk együttműködni, hogy egyetlen esetben sem kellett a feletteseinkhez fordulni segítségért. Lassú eső pereg a rámpákon, és a kocsikon sürgölődő katonák arcára. Megfáradt és olykor eltöprengő arcok ezek. Ez a vonat már csak gépkocsinkat, rakodóeszközöket és tábori kacatot visz. Azért indul a tervezettnél egy nappal később, hogy bevárják a Budapestről érkező, úgynevezett ökológiai csoportot, amelynek a feladata a környezet eredeti állapotának helyreállítása. Az utolsó szovjet katonavonat előtt legkésőbb vasárnap vörösről szabadra vált a szemafor a keleti határon. Rác T. János Sírva vettek búcsút a magyar földtől. Hontalan lett saját hazájában. Kivonultak a szovjetek Minden jót magyarok! Elhagyta hazánk területét tegnap az utolsó szovjet katonai vonat – hallottuk vasárnap a rádió Esti Krónika című műsorában. Az 50-55 vagonnyi szerelvényben 150-200 tiszt, katonák, technikai eszközök utaznak haza. A záhonyi vasútállomás főnöke a műsor szerkesztőit arról is tájékoztatta, hogy a vagonok oldalán ez volt olvasható nyelvünkön: MINDEN JÓT MAGYAROK! 1991. június 17., hétfő NÉPSZABADSÁG – HAZAI KÖRKÉP Tiszta orosz gyarmat lettünk… Szólhat a harang Tegnap este negyed hétkor fejezték be a rakodást, és este tizenegykor hagyta el az országhatárt az utolsó szovjet katonavonat. Tavaly március óta a statisztikák szerint összesen csaknem 35 ezer vasúti kocsit, másfél ezer szerelvényt indítottak útnak hadifelszereléssel. (Bővebben a 4. oldalon.) Az utolsó katonavonat Eperjeskén A szovjet delegáció nem készült fel kellőképpen Távozik az utolsó katonavonat, miközben továbbra sem vezettek eredményre a csapatkivonással kapcsolatos anyagi, gazdasági tárgyalások. E két kérdésről beszélgettünk Keleti György ezredessel a HM szóvivőjével. – Ezredes úr, hány szovjet katona van vasárnap este Magyarországon? – Az utolsó katonai szerelvény vasárnap este 18 óra 15 perckor elindult Mándok vasútállomásáról a határ, Eperjeske község felé. A tervezett határátlépési idő az önök lapzártája után, 23 óra körül van. Ezután mintegy száz katonai személy marad még itt, azok, aki Silov altábornagy törzséhet tartoznak; részt vettek a múlt heti szakértői tárgyalásokon, egy-két még át nem adott objektum sorsát intézik. Van velük természetesen technikai segédszemélyzet. De ismétlem: ez összesen mintegy száz ember. Ők Silov altábornagy ígérete szerint, amin eddig még nem módosított, szerdán lépik át a határt, feltehetően gépjárműveken. – Úgy tudjuk, Silov úr visszajön? – Igen. De már nem egy hadseregcsoport parancsnokaként, hanem „csak” a szovjet kormány meghatalmazottjaként. Ugyanis az eredeti tervek szerint hétfői jegyzőkönyv-aláírás, ami bezárta volna az anyagi-gazdasági tárgyalásokat, elmarad, a tárgyalásokat megegyezést remélve folytatni kell… – Milyenek a tárgyalási pozíciók ma? – Ismert, hogy a szovjet követelés 48,2 milliárd forint. A magyar igény (amelyben a legnagyobb tétel a környezeti kár) ezt meghaladja. – Mennyivel? – Pontos számot nem mondhatok. Csak hogy érzékeltessem: a magyar igény annyival nagyobb, hogy a különbség fedezné a honvédelmi tárca égető anyagi szükségleteit. – Tulajdonképpen a várakozás ellenére, miért nem született megállapodás az egyhetes fordulón? – A szovjet fél nem tanúsított rugalmasságot, sőt véleményem szerint szakértői küldöttségük összetétele nem volt kielégítő a problémák felmérésére. A legnagyobb tétel a környezeti kár, amelynek listáját tízezer oldalas jegyzőkönyv tartalmazza, 1200 magyar szakember végezte a felmérést. De a magyar csoporttal tulajdonképpen csak egy szovjet környezetvédelmi szakember tárgyalt. – Egy ember tízezer oldalt el sem tud olvasni… – Ezért is kértük, hogy rövid időn belül erősítsék meg delegációjukat szakértőkkel. Negyven különböző területen járatos szakértő érkezése várható. Abban bízunk, hogy június 25-ig elkészülhet az a jegyzőkönyv, ami rögzíti a közös megegyezéssel lezárható és nyitva maradt kérdéseket. Vajda Péter Nekünk még örülni sem szabad, írja Balogh Sándor a Marx egyetem tanára. Persze, neki sok jót tett a szovjet megszállás. Az osztrákok egy óráig húzták a harangokat, amikor az utolsó orosz katona is elhagyta Ausztriát. Ott nem akadt osztrák honfi, aki sajgó szívvel ejtette volna krokodil könnyeit. Szomorú állapot, hogy ilyen hatalmas és természeti kincsekkel megáldott országban éhezni kell a polgáraiknak, nincsen lakóházuk, nincsen óvodájuk, üresek a boltjaik. Csak amit a TV sugárzott a költözködés perceiről, csak parancsra nyullott az orosz katonának a szája, mert belülről sírt, zokogott, mert tudja, hogy hazátlan lesz saját hazájában, de arra is kell számítani annak a sok-sok katonának, tisztnek, nem is kell ekkora hadilétszám, jön a leszerelés. Csodálatos, hogy még a honv. miniszter sem hisz az orosz szónak, majd ha már csak a hátukat látom. Hát szóval hazudnának? 1991. június 18. Kedd Vas Népe Emberi jogokat a kiskatonáknak is! Für Lajos: Szerdán hiszem el, hogy kivonultak a szovjetek A kétoldalú katonai együttműködések nem katonai szövetségeket jelentenek, hanem a gyanakvás eloszlatását, a bizalom erősítését szolgálják Romániával, Bulgáriával, Csehszlovákiával és Lengyelországgal. Előkészületben van a szovjetekkel kötendő katonai megállapodás is, júliusra várható a magyar-osztrák szerződés aláírása, s remélhetőleg majdan a jugoszlávokkal is hasonló lesz a viszony. Déli határunkon pedig semmiféle katonai készülődés nincsen, határőrségünket csupán azért erősítettük meg, hogy ha úgy adódna, akkor az ottani konfliktusok miatt hozzánk menekülőket tudjuk fogadni. Ezzel a helyzettel kapcsolatban se nyílt, se titkos olasz-osztrák-magyar tárgyalás nincs. Mindezekről Für Lajos honvédelmi miniszter beszélt vasárnap délután Vasváron, a Tóparti juniális ankétján. Egy fontos, bár nem honvédelmi témáról is kifejtette véleményét, mégpedig az elbocsátások kapcsán: – Nem lehet kiváltság az, ha valaki mondjuk valamelyik kormánypártnak a tagja. Hiába van párttagkönyve, ha nincs se képessége, se esze. Az egyetlen mérce a szaktudás, a tehetség, a szorgalom. De a fordítottja se történhessen meg, hogy valakit azért üldözzenek, mert valamelyik párt tagja. Egyenlőséget mindenkinek. Ha nem megy másképp, akkor a törvény erejével kell föllépni! Az ankét után Für Lajos lapunk kérdéseire válaszolt. – Zendülés, dezertálás, italozás őrségben, öreg katonák fiatal társaikat verik. A többi között ezek is azt jelzik, hogy a sorkatonák (kiskatonák) helyzete ugyanolyan, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt volt. Miért nem változik semmi a seregben? – Lehetséges, hogy nem változott sok minden. De azért, miután én is járom a honvédség alakulatait, külön beszélek a sorköteles kiskatonákkal, nekem számtalan helyen, még Lentiben is azt mondták, hogy sok minden megváltozott. A legfontosabb, amit mondanak: a bánásmód. Az a demokratikus szellem, amely a társadalomban érzékelhető – ha döccenőkkel és szélsőséges kilengésekkel is –, begyűrűzik a hadseregbe. Nyilvánvaló, hogy egyszerre nem változhatnak meg a dolgok gyökeresen. Egyrészt azért nem, mert a honvédségen belül kétfajta kiskatona van: kopasz, meg öreg. Ezt nem lehet paranccsal megszüntetni. Sokat gondolkodtam már ezen; tudom, nyomasztja őket. A másik: a szolgálati szabályzat a régi. Ki kell dolgozni újat, megtárgyalása, elfogadása a parlament feladata. Szükség van új honvédelmi törvényre, is. Folyamatban van a kidolgozása, akárcsak a szolgálati törvényé ez utóbbi tiszti törvények is szokták nevezni. Nagyon fontos az érdekvédelem, érdekképviselet. A honvédségen belül most kezd elterjedni. Ahhoz, hogy működjön egy-egy helyen, nem kinevezni, hanem választani kell megfelelő embereket, akik komolyan veszik ezt. A tiszteknek is komolyan kell venniük e képviseletek szerepét, működését. Persze sohasem lesz igazan demokratikus egyetlen egy honvédség sem. Mindig mondom: aki hadseregben szolgál, az katonaruhába öltözött polgár. Szóval katonaruhában van, ami azt jelenti, hogy fegyelmezettnek kell lennie. Ez egy hierarchikus rendszer. A hadsereg parancsokra épül, parancsok nélkül nem létezik. Ezen belül kell megtalálni azokat a módokat, hogy az emberi jogok is érvényesüljenek, megmaradjon az emberi méltóság. A cél megvan, a szándék is. De az emberek gondolkodását nem könnyű átalakítani. – Most egy másik hadseregről, a szovjetről. Szerdán kivonulnak. Hogyan éli meg a magyar honvédelmi miniszter ott legbelül? – Nem hiszi el, de valósággal fölemeli az embert. Azt is mondhatnám, szinte valószínűtlenné teszi a pillanatot. Többen mondjuk nekem már napok, hetek óta, hogy nem akarják elhinni, hogy ezt megélhettük, ez megtörténhet, hogy igaz. – Ön mikor hitte el először? – Én majd szerdán reggel fogom igazán elhinni, ha majd megtörtént. De azért tudom, biztosan így lesz, hiszen elköszöntem Silov altábornagytól, mint utolsó, földünkön lévő szovjet katonától. Fölemelő érzés, csodálatos, fantasztikus. Ezt nem a politikus, hanem a történész mondatja velem, aki tudja, milyen századok állnak mögöttünk, és aki bizakodik abban, milyen századok állnak előttünk. De azért is felemelő, mert egész Közép-Kelet-Európa térsége megváltozik ezzel, új helyzet áll elő. Ez ugyanakkor nyomasztó felelősség is. Mert hogy a jövőben mi lesz ezzel az országgal, az kizárólag rajtunk múlik. Polgárokon, politikusokon, helyi és országos vezetőkön egyaránt. Teljesen a saját magunk akaratán, elhatározásán, céljain. Egyszóval a vállainkon minden felelősség. Senkire nem mutogathatunk ezután, akár jót vagy rosszat teszünk, csak mi leszünk érte felelősek. Szenkovits Péter Hátha valaki hazudott, akkor az orosz hazudott, hazugságra volt felépítve az egész politikai rendszerük, csak nekünk, mint orosz hadifoglyoknak mit hazudtak? Összedűlőben van a hazugságra épült nagy szovjet unió. Mozaikra esik szét a fegyverek által összerakott nemzetiségük. Nem mindig jó a magány, a néma csend, mert most bizony úgy néz ki a helyzet, hogy nem dübörögnek a tankok az utcán, nem sivítanak az orosz repülők a levegőben, nem nyikorognak a vonat kerekei a nehéz harcigépezettől, szóval „davajmentes” lett hazánk térsége. 1991. június 19., szerda NÉPSZABADSÁG – MOZAIK SZOVJETEK NÉLKÜL – Kíváncsi vagyok, most a baloldal vagy a jobboldal kezd-e majd sóhajtani, hogy „egyedül vagyunk”... Sokan hullajtják krokodilkönnyeiket, főleg azok, akiket az orosz csillag égisze emelt fel valami magas pozícióba, a buta is okos lett a bársonyszékben. Biztosan sokan sóhajtoznak – tán egy kicsit félnek is, hiszen még nem volt igazán számonkérés az elmúlt 45 évben elvégzett dolgairól, – pedig egyszer el kell számoltatni mindazokat, akik teljes erejükkel nem a magyar népet szolgálták, – ha kellett akasztottak, internáltak, elhurcoltattak, elnémítottak, vagyonokat elraboltak stb... Hogy lesz e elszámoltatás, vagy leszámolás, vagy felelősségre való vonás...? nem tudom, de feltétlen el kellene érni, hogy gyilkosok és rablók ne élvezzék a jogtalanul megszerzett vagyonokat, állásokat, magas nyugdíjakat... | |
