 |
    |
 |
A legmagyarabb fegyvernem Vas Népe 1990. szeptember 3. Hétfő II. világháborús huszárok találkozója A legmagyarabb fegyvernem A Sárvári Huszár Múzeum Baráti Kör, a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Nádasdy Ferenc Múzeum huszártalálkozót szervezett szombatra és vasárnapra Sárvárra. 200-250, a második világháborúban harcolt magyar huszár érkezett a világ minden tájáról, hogy találkozzon a régi bajtársakkal, ismerősökkel. Ketten közülük már az első „nagy háborúban is küzdöttek.” Az emlékezésen túl tudományos kérdésekkel is foglalkoztak a megjelentek, egyik képviselőjük szerint, a magyar huszárság e századi története történelmi fehér foltnak számit. A Huszár Múzeum Baráti Kör egy évvel ezelőtt alakult. 1888-tól az egyik huszárezred Nádasdy Ferenc nevet, vette fel. Ez az alakulat, kés6bb 9. majd 3. hu szárezred, végigharcolta a két világháborút. Az ezred megmentett tárgyait, emlékeit Bécsben őrizték a tisztek közül néhányan. Ők ajánlották fel az anyagot a sárvári múzeumnak, miután megkérdezték a Nádasdy-család leszármazottjait. 1983-ban így kerültek az összegyűjtött emlékek Sárvárra, majd 1984-ben a Harmadik ezred ereklyéit is megkapta a múzeum. 1988-ban ezekből az anyagokból nyílott meg az állandó kiállítás és ekkor merült fel az egykori huszárokban a gondolat, hogy ennek a fegyvernemnek nincs múzeuma és ha már elindult az anyagok összegyűjtése, akkor létre kellene hozni egy egyesületet. A Baráti Kör elsődleges célja, hogy a még fellelhető tárgyak dokumentumok felkutatásával, rendszerezésével pár év múlva egy önálló huszármúzeumot, lehessen létrehozni. Egy nemzetközi huszármúzeum működik Franciaországban, a sárváriban csak magyar anyagot állítanak ki. A szervezés mellett szeretnék azt is elérni, hogy, a nagyközönség megismerje a fegyvernemet, ezért több kiadvány megjelentetését is tervezik. Az első Magyar huszárok a II. világháborúban címmel a találkozóra jelent meg. A költségeket a tagok állták, ők adták össze a szükséges pénzt. A szombati megnyitón Kéri Kálmán vezérőrnagy; parlamenti képviselő is felszólalt. A tőle megszokott stílusban mondta el gondolatait a „másik Magyarországról”, amelyik a második világháború előtt létezett s nem található meg a történelemkönyvekben. Ismét elhangzott a Magyar Hiszekegy és miután kiderült, hogy a jelenlévők hiszen Magyarország feltámadásában, Kéri Kálmán befejezte beszédét. Délelőtt a Huszár Múzeum Baráti Kör megtartotta közgyűlését, délután tudományos emléküléssel folytatódott a találkozó. Koszorúzás, majd istentisztelet zárta a napot. Vasárnap az emlékülésen elhangzottakat vitatták meg a résztvevők. töti 1991. nov. 3. Vonaton utazom Vasvárra, megyek a temetőbe Szüleim sírjához Őszi falevelek hullása, Festi az avart sárgára. Hullanak le naponta, Egy sem marad másnapra. Örök természeti törvény, fogamzás, élet, születés, Egy életen át csak küzdés, semmiből az örök felejtés. Nyolcvanegyet elütött az éltem órája, Hatvan éven át viszem a virágot szüleim sírjára. Vajon, ha én is ködbe vészek, gyullad-e gyertya éltem hamvára, Ki tesz majd egy szál virágot, küzdő, szenvedő édesapára? Amíg emlékeznek rám, addig nem halok meg, De ha már a szívekben sem élek, akkor halok meg igazán. Ha a vasvári temetőt járom, barát szomszéd, mennyi ismerős! Örök álmukat alusszák, bút, harcot hagytak ránk, Olvasgatom a sok- sok rideg márványtáblát. Nevük, éltük hossza aranybetűkkel bámulnak rám, De ha tovább nézem… nézem… szinte felébrednek egy pillanatra, Dialógus támad köztünk, igen... igen már emlékszem. A Zsidóföldi utca ide költözött, ajkukat lepecsételte a halál, Nekem kell beszélni, s ők csak hallgatnak némán. Molnárék, Dömötörék, Kőrisék, Baráték, Az egész család ismét együtt van, Naponta láttam őket mint palatáblás iskolás, De a kertjüket is jól térképeztem, mily édes volt a „Hőbér körte!” Amely Baráték kertjében érett aranysárgára, Öblöm, zsebem jól megrakva indultam a tehenek mellé az „Áncslikba” Ha mégis néha-néha megkergettek, ki az aki versenyezhetne velem? Zerge, kenguru ugrásokkal usnyi a sövényeken át. Már nem vagyok versenyképes, Futni, fára mászni nem tudok, Csak döcögök, csoszogok, mások futnak helyettem. Vas Népe 1990. november 8. csütörtök Ismét dolgozik Antall József A Miniszterelnöki Sajtóiroda közleménye: Dr. Antall József miniszterelnök egészségi állapotáról a vizsgálatot és a kezelést végző orvoscsoport hivatalos jelentést adott ki. A politikusok esetében – eltérően a nyugati gyakorlattól – Magyarországon eddig nem ismert részletességű orvosi közléshez a kormányfő ragaszkodott, mivel felelősségteljes tisztségében elengedhetetlennek tartja a közvélemény pontos tájékoztatását egészségi állapotáról. Antall József október 23-án este vonult be a korházba, 24-én hajtották végre a műtétet. Október 29-étől járt be hivatalába és részlegesen látta el teendőit. November 5-e óta a miniszterelnök folyamatosan és a szokásos rendben látja el a hivatalával járó feladatokat. A Miniszterelnöki Hivatal szerdán délután közleményt juttatott el az MTI-hez Antall József egészségi állapotáról: „Az első közleményekben említett nyirokcsomó műtét útján eltávolított anyag részletes szövettani vizsgálata és a belgyógyászati vizsgálat eredménye szerint a miniszterelnöknél a nyirokszervek megbetegedésének (úgynevezett „nem – Hodgkinlymphoma”) kezdeti stádiuma áll fenn. A betegség az orvostudomány jelenlegi szintjén – hazánkban is rendelkezésre álló gyógyszerekkel és eszközökkel – eredményesen kezelhető. A kezelés elkezdődött, a beteg állapota kifogástalan. A betegség, illetve az alkalmazott kezelés esetleges mellékhatásai nem fogják hátráltatni Antall Józsefet feladatai ellátásában.” A közleményt kedden írták alá a miniszterelnököt kezelő orvosok. Koszorúzás Sitkén a szovjet nemzeti ünnepen Kéri Kálmán: „A bolsevizmust továbbra is gyűlölöm” A sitkei harang legmerészebb álmaiban sem gondolta, hogy a Magyar Honvédség képviseletében megjelenő Kéri Kálmán altábornagy és a szovjet katonai attasé, Jurij Nyikolajevics Filin valaha is együtt koszorúznak november hetedikén. E majdnem csoda mégis megtörtént tegnap Sitkén. Szó sincs Kéri Kálmán részéről holmi politikai pártfordulásról, mert amint azt elmondta, a bolsevizmust továbbra is gyűlöli, ám az orosz és ukrán népet tiszteli. A magyar, szovjet, ruszin himnusz hangjaira felhúzták az ukrán, az orosz és a ruszin nép nemzeti zászlaját, majd a koszorúzást követően Kéri Kálmán altábornagy külön-külön minden lobogó előtt tisztelgett, ezzel is bizonyítva az elmondottakat. A Szózat hangai után a Savaria dandár dísz-szakasza feszes díszmenetben tisztelgett az itt nyugvók emlékének. A megjelentek a legmegragadóbb jelenetnek lehettek tanúi, amikor az aggastyán Kéri Kálmán és Jurij Nyikolajevics egymásba kapaszkodva álltak az emlékmű előtt. (Képünkön.) A temető előtti téren lassan magukra maradtak a zászlók, csak a szél sodorta a lehullott faleveleket, ahogy egykor a háborúk szeszélye szakította el az itt nyugvók életfonalát. Az, ami Nyugat-Európában több évtizedes hagyomány, az nálunk ma még újdonság, holott az európaiságnak ez is része. bodor Vas Népe 1990. augusztus 27. Hétfő A belügyminiszter is ott volt A két világháború hőseire vigyáz a sitkei bronzasszony Pontban tíz órakor felzúgott a háborút idéző sziréna Sitke határában. Egy pillanatra összeborzongott az összegyűlt tömeg, de a kék ég, a tűző nap, a kamerák és az ünneplő ruhák jelezték: most béke van. A két világháború hőseinek és áldozatainak tiszteletére állított emlékművet avattak tegnap Sitkén. Hét himnuszt játszottak el a sárvári fúvósok, hét zászló emelkedett a magasba: szovjet, német, székely, kárpátaljai ruszin, zsidó, olasz és magyar katonák vesztették életüket Sitkén, Sitke határában. Több illusztris vendége volt a sitkei emlékműavatásnak. Eljött dr. Horváth Balázs belügyminiszter, dr. Gömbös Ferenc országgyűlési képviselő, nagykövetségek, egyházak képviselői, ünnepi beszédet mondott Kéri Kálmán vezérőrnagy, parlamenti képviselő. A kegyelet megtestesítője ez az emlékmű, amely materiális világunkban az összetartó erőt jelentheti – mondta. – Összetartásra pedig az egész világnak szüksége van ezekben az időkben, de talán még nagyobb szükségünk van rá nekünk, magyaroknak – folytatta, majd rövid „történelemóra” után kijelentette, hogy bár már kilencvenedik életévét tapossa, hisz benne, hogy megéri Magyarország sorsának jobbrafordulását. Az emlékművet dr. Ódor Zoltán nyugalmazott egyetemi tanár leplezte le. Nevének hallatán tenyerek csattantak össze: nem csoda, hiszen ő tett alapítványt az emlékmű létrehozására, ő kérte fel elképzeléseinek megvalósítására Németh Mihály Munkácsy-díjas sárvári szobrászművészt, Fazekas Péter Ybl-díjas megyei főépítészt és dr. Józsa Miklósné vezető tervezőt. A Szombathely felől Sitkére érkező ezentúl mindig egy bronzba öntött asszonnyal találkozik, mellette két tenyerébe kapaszkodó kisgyerek. Őrt áll a katonák jelképes síremléke előtt. Kezében a láng, a családi tűzhely lángja. Sinkovits Imre színművész Vihar Béla Megy a hóban a katona című versét mondta el a leleplezett emlékmű előtt (előtte rögtönzött beszédében Vas megyéről, szülőföldről, kötődéseiről beszélt). A könnyes előadás után egyházi szertartások következtek. Az anya (és feleség) a sziklatömb oltalmában és a katonák (apák és férjek, fiúk és vőlegények), akik megtalálták nyugalmukat, talán soha nem lesznek egyedül. Akkor sem, ha elhervadnak az ünnep koszorúi. Van már egy hely, ahol tisztelegni lehet az emlékük előtt, ahol gondolni lehet a régiekre és találkozni lehet az élőkkel. Sitke címere zászlója alatt. Meg kell találnunk a szertartásainkat. via Fotó: Horváth Pál | |
