 |
    |
 |
Nincs már többé KGST 1991. június 29., szombat NÉPSZABADSÁG – CÉLPONT A KÖLCSÖNÖS GAZDASÁGI SEGÍTSÉG TANÁCSA NEGYVENKÉT ÉVES KORÁBAN MEGSZÜNT LÉTEZNI TIZENHÁROM ÉRZELEMTŐL MENTES SOR Nincs már többé KGST (Munkatársunktól.) Mindössze tizenhárom soros, mindenfajta értékeléstől minősítéstől szigorúan tartózkodó, tényrögzítő jegyzőkönyv aláírásával pénteken délután örök nyugalomra helyezték Budapesten a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát. Utódszervezet nincs, egyelőre homályos elképzelések vannak egy laza, konzultatív jellegű regionális szervezet fölállításáról. A KGST vagyonának a sorsáról a pénteki 46. záró ülésszak házigazdája, Kádár Béla külgazdasági miniszter elnökletével a későbbiekben egy felszámolási bizottság dönt. Egyelőre még azt sem tudni miről, mert nincsenek pontos adatok a KGST-vagyonról – hangzott el péntek délután a Gellért Szállóban tartott nemzetközi sajtóértekezleten. A záró ülésszakon a megszűnt szervezet tagjait KGST állandóképviselők vezette delegációk képviselték. Itt volt Moszkva színeiben Sztepan Szitarjan, az állandó KGST képviselő. A szorosabban együttműködő két Pentagonale-partnert Ledworowski lengyel külgazdasági és Dlouhy csehszlovák gazdasági miniszter képviselte. Kérdésekre válaszolva Kádár Béla megerősítette, hogy az új, konzultatív szervezet erősen korlátozott hatáskörű lesz, a kereteiben kialakítható együttműködés még a „24-ek”, az OECD szintjét sem érheti el. A magyar külgazdasági miniszter elmondta, hogy a csütörtöki helyzet szerint továbbra is 101 millió dollár értékű a szovjet akkreditívnyitás, hozzátéve, Szitarjan szerint csütörtökön már a Vnyesekonombank újabb, 86 milliós akkreditívcsomagot nyitott. Moszkva nem ellenzi, hogy a Nyugat a Szovjetuniónak nyújtandó segélyt összekösse a kelet-európai térség államai megsegítésével – mondotta Szitarjan. Aláhúzta, Moszkva széles körű, kölcsönös érdekalapú együttműködésre, nem pedig alamizsnára számit. Megerősítette hogy az ex KGST-államokkal folytatott szovjet kereskedelem, kiváltképpen az import, erősen visszaesett, de ezt átmeneti jelenségnek minősítette, azzal, hogy a Szovjetunió törekszik a helyzet javítására a bartermegállapodások újbóli engedélyezésével, a nemzeti valuták ismételt bevonásával. A tanácskozás, a sajtóértekezlet légköre szigorúan tárgyilagos, a múlt értékelésétől tartózkodó volt. Az idők szelét tükrözte az akár két évvel ezelőtt is elképzelhetetlen jelenet: a szovjet hírügynökség tudósítója kérdésére a csehszlovák miniszter nem oroszul, hanem angolul válaszolt. Szóba került a két KGST-tagállamok által alapított bank sorsa is. Szicsov, a KGST veterán szovjet titkára egy sajátos patinájú mondattal érzékeltette országa nézetét: „Miért kéne levágnunk az aranytojást tojó tyúkot?” D. P. Felsorolni lehetetlen, hány nagylelkű vállalkozásba fogtak neves célokért. Angol találmány például a cserkészet és a ma már lemosolygott Üdvhadsereg, mely Isten eltévedt báránykáit próbálta jó útra teríteni, nem feledkezve meg arról, hogy szegénykéknek közben enniük is kell, lehetőleg ingyen konyhán. És van abban is valami figyelemre méltó, hogy szemlátomást tudtak tanulni abból a mérhetetlen tapasztalatból, amit a világ különböző tájain más kultúrákból magukra szedtek. A híres angol tolerancia, ha lehet, még mélyebb és őszintébb lett, csakúgy, mint művészetpártoló szenvedélyük. És még valami: a tehetséges angolokban – miért, miért nem? – megvolt az a képesség, hogy jókor megértsék az idők szavát. Hogy mást ne mondjunk, közel ötven éve (!) Winston Churchill agyából pattant ki – csak úgy – az Egyesült Európa gondolata. Ő persze még a britek nélkül képzelte el, hisz nem is lett volna vérbeli angol, ha felad-… Nürnberg törpéje A tavaszi napfényben önfeledten sütkérezik Nürnberg. A Zeppelinfeld vidéke sétára csábítja az embereket, nem pedig lelkiismeret furdalásos emlékezésre. A nürnbergiek hol udvariasan hol dühösen térnek ki a kíváncsiskodó elől, nem akarnak beszélni arról, ami szégyellni való a múltjukból. Arról, hogy imádott városuk neve egykor teljesen összefonódott a fasiszták és a Harmadik Birodalom tetteivel. Hogy Hitler parancsára itt tartották a náci párt kongresszusait. Hogy itt eszelték ki a hírhedt zsidótörvényeket. Hogy itt nyomtatták a milliók gondolkodását megmérgező antiszemita újságot, a Der Stürmert. Az egyik müncheni árverési csarnokban a közeljövőben kalapács alá kerül Hitler élettársának (végül feleségének), Eva Braunnak utolsó levele, amelyet 1945. április 23-án, egy héttel halála előtt írt nővérének. Hitler és Eva Braun a berlini bunkerben lett öngyilkos. A kétoldalas levél kikiáltási ára 5000 márka. Elárverezik Eva Braun 1943-ben kiállított útlevelét és néhány kisebb ékszerét is. …önöknek a miniszterelnök, hogy Magyarországot szeretjük és önök akkor szeretnek minket. Éjszaka megbukik a kormány, jön egy új miniszterelnök és az azt mondja, hogy nekünk Magyarország egyáltalán nem fontos. Akkor önök ennek szellemében dolgoznak tovább? – Tulajdonképpen igen. De azt se felejtse el, hogy az illető országba kiküldött nagykövet feladata az, hogy alakítsa a két ország kapcsolatait, tehát az ő véleménye komolyan befolyásolja a mindenkori, kormány külpolitikáját. – Magyarországi látogatása idején Mrs. Thatcher itt lakott a rezidencián. Ön milyennek ismerte meg a Vas Ladyt? – Mrs. Thatcher nagyon csinos hölgy, gyönyörű a bőre, csodálatos szemei vannak, szép a haja. Giscard D'Estaing mondta róla, hogy a szája Marilyn Monroe-é, a bátorsága pedig Attiláé. – Attiláé? A mi Attilánké? – Igen, Attiláé, a hun királyé. – Erzsébet királynő most látogat először Magyarországra. A sajtó világszerte sokat foglalkozik Lady Dianával, illetve a királyi udvarral. Önnek mi a véleménye a királynő és Lady Di konfliktusáról? – Konfliktus? Én úgy tudom, nagyon jó a kapcsolatuk. – A Diana és a trónörökös közti problémák veszélybe sodorhatják a brit monarchia jövőjét. – Minden házasságban kettőn áll a vasár. Az igaz, hogy a királyi családban vannak problémák. Az angolok szeretik és tisztelik Erzsébetet, amíg ő az uralkodó, nem fenyegeti veszély a trónt. Hogy azután mi történik, azt senki sem tudja. – Van valamilyen különös oka a királynő magyarországi látogatásának? - Göncz Árpád hívta őt meg, és a királynő örömmel tesz ennek eleget, bár csak kevés hivatalos utat vállal. Magyarország játszotta a legfontosabb szerepet abban a nagy politikai áttörésben, amely a kommunista blokk összeomlásához vezetett. Ez a látogatás egyfajta elismerése ennek a bátor tettnek. – Nemrég egy híres külföldi üzletember feleségével készítettem interjút. Ő azt mondta, hogy minden sikeres férfi mögött egy sikertelen asszony áll. Egyetért ezzel? – Nem. Az a legfontosabb, hogy boldog-e a házasság, amiben a két ember együtt él. Ha igen, mindkettejük élete sikeres lehet. De boldogság nélkül nincs siker. Zétényi Lili 1940. december 18-án Hitler kiadta a 21. számú utasítást. Nem kevesebb volt benne, mint a Szovjetunió elleni támadásnak, a Barbarossa-hadjáratnak a célja, feladata: a német hadseregnek fel kell készülnie arra – még az Anglia elleni háború befejezése előtt! –, hogy gyorsan térdre kényszerítse a keleti ellenfelet. Az utasítás kijelölte a szárazföldi erők, a légierő és a haditengerészet feladatát, megszabta a támadás főirányát – időpontját nem –, és megnevezte a hadjáratban szövetséges államokat: Finnország és Románia. Álcázásul kimondta: a Barbarossa tervezésébe bevont tiszteket abban a hitben kell ringatni, hogy a hadműveleti előkészítések Németország hátának biztosítását szolgálják, ha esetleg a Szovjetunió megváltoztatná a németekkel szembeni eddigi politikáját. Persze Hitler és szűkebb köre jól tudta, hogy a Barbarossa-hadművelet terve valóságos. Hitler 1941 januárjában, Berlinben a bizalmát bíró „néptársai” (az NSDAP öreg harcosai) körében sokatmondóan megjegyezte: „Ha a Barbarossa megindul, a világ visszatartja lélegzetét...” Álarcosbál December 23. és 29. között Moszkvában szigortan titkos összejövetelre került sor. A Vörös Hadsereg – legkiválóbb parancsnokai – köztük Mereckov, a Finnország elleni offenzíva vezetője, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, az 1939-ben Halhin-Golnál a japánokat legyőző Zsukov, s Pavlov, a spanyol polgárháborúban gazdag tapasztalatokat szerzett pancélostábornok – az előző évek hadieseményei és a Szovjetunió védelmi doktrínája alapján kidolgozott különböző operatív-stratégiai elképzeléseiket mutatták be az ország legfőbb vezetői előtt. A tizenkét „hadjáték” tárgyát – lebontva a különböző fegyvernemekre – annak a központi problémának rendelték alá, hogy miképpen reagáljon a Vörös Hadsereg egy váratlan német támadásra: azt nemcsak rögvest vissza kell verni, hanem a „legrövidebb időn belül” offenzívába kell lépni. Ez a stratégiai elv voltaképpen egy sajátos politikai ábrándon felépített elképzelés volt. Sztálin és vele együtt a szovjet katonai vezetők – dacára a keserű finnországi tapasztalatoknak – abból indultak ki, hogy a Vörös Hadsereg idegen földön a proletárok felszabadítója lesz, s hogy a munkások és a parasztok segíteni fogják a korhadt imperialista-kapitalista rezsimek összeomlását. Ezért az elkövetkezendő háború rövidnek, dicsőségesnek ígérkezik. Az új esztendő, 1941 beköszöntése Moszkva és Berlin drámai álarcosbáljának is kezdete volt. A nagyvilág előtt mindkét fél úgy viselkedett, mintha a barátság a szövetségi viszony feszes és hosszú tartamú lenne. Január 10-én újabb – inkább Hitlernek kedvező – gazdasági szerződést hozott tető alá a német és a szovjet kormány. Aláírtak egy újabb titkos megállapodást: Németország olyan litván területekről mond le a Szovjetunió javára, amelyek az 1939. augusztus 23-i titkos záradékban meghatározott új kelet-európai határok kijelölése után őt illették. A szovjetek ezért 31,5 millió márkát fizettek aranyban. Titokban más történt És eközben 1941 legelején titokban mindkét szövetséges megkezdte az egymás elleni katonai felvonulást. A németek – függetlenül az előkészületben levő görögországi hadjárattól – újabb hadosztályokat telepítettek át Lengyelországba. Repülőtereket építettek, katonai raktárakat alakítottak ki. Berlin a finn és román vezérkar prominens személyiségeivel egyeztette a német haditerveket. Halder és vezérkarának a Barbarossa-haditervbe beavatott személyei rövid keleti hadjárattal számoltak: nyolc, tíz, legföljebb tizenkét hét, és a Vörös Hadsereg megszűnik létezni! A finn és a román csapatoknak csupán statiszta szerepet szántak. A várható zsákmányból, az „orosz kalácsból” nem kívántak másokkal osztozkodni. Hitlernek konkrét elképzelései voltak a legyőzendő Szovjetunióval kapcsolatban. Az ellene vívott harcot világnézeti háborúnak tekintette. A cél nemcsak a Vörös Hadsereg megverése, fegyverletétele, hanem a szovjet állam megsemmisítése, szétzúzása is volt. A tervnek azonban voltak más vonatkozásai is. Oroszországnak – és Hitler szemében ideszámítódott Ukrajna és Fehéroroszország is – a nagynémet birodalom gyarmatává kell válnia! Valamiféle „német Indiává”, a százmilliós lélekszámú németség „életterévé”, ahol az „orosz bennszülöttek” – a náci ideológia szerint a szláv eleve alacsony értékrendű, illetve fajú nép – csak arra jók, hogy a német gyarmatosítók engedelmes szolgálói legyenek. Épp ezért „idejében” kell gondoskodni arról, hogy az orosz intelligencia és más, szervező tehetségű rétegek fizikailag is likvidáltassanak. „Az elkövetkezendő harcban ezen elemek óvása és velük szemben a nemzetkőzi jog normáinak alkalmazása hamis politika lenne. Ezek csak veszélyt jelentenének saját biztonságunkra, és veszélyeztetnék a már meghódított területek gyors pacifikálását!” – így szólt a német hadsereg főparancsnoksága vezetőjének 1941. június 6-i titkos parancsa, amelyben a Vörös Hadsereg politikai tisztjeinek üldözését, és fogságba esésük esetén fizikai megsemmisítését rendelte el. A katonai felső vezetés azt kívánta megértetni a keleti front jövendő német harcosával, hogy a vele szemben álló vöröskatona nem pusztán „ellenfél” (mint az angol vagy a francia katona volt), hanem valamiféle alacsonyrendű lény, akit féregként kell eltiporni. A vezér elképzelése az volt, hogy a Vörös Hadsereg szétverését követően a Wehrmacht 1941. december végéig nagyjából az Arhangelszktől Asztrahányig húzódó vonalig („A-A Linie”) nyomul előre. Az Urál mögötti szovjet területek további sorsát 1942-ben akarták Berlinben eldönteni – egyeztetve a japán szövetségessel. Az európai Oroszországot négy hatalmas közigazgatási egységre – Reichkommissariatra – kívánták felosztani. Élükre katonai képzettségű és a nemzetiszocialista ideológiától áthatott német pártfunkcionáriusok voltak kijelölve. A négy birodalmi komisszariátus fölött állt volna az afféle gyarmatügyi minisztériumként működő „keleti minisztérium a meghódított területek részére”. E „meghódított keleti területek” lettek volna a Nagynémet Birodalom jövendő éléskamrái. Városokra itt nem nagyon volt szükség. Hitler Leningrádot, Moszkvát (és valószínileg más nagyvárosokat is) a földdel kívánt egyenlővé tenni. Az egyetemeket, a főiskolákat, sőt még a gimnáziumokat is luxusnak tartotta a szláv lakosságnak. „Az orosznak nincs szüksége magasabb képzettségre. Elég, ha gyerekként megtanítják a nevét leírni, és az egyszerűbb számolási feladatokat el tudja végezni!” – vélte Hitler és közvetlen környezete. Ugrás a sötétbe A Barbarossának eredetileg 1941. május 15. és 25. között kellett volna elkezdődnie, a március végi belgrádi államcsíny és következményeképpen a Jugoszlávia elleni áprilisi német hadjárat módosításra kényszerítette Hitlert. A keleti front megnyitása júniusra halasztódott. Május 10-én Rudolf Hess Hitler addigi bizalmasa e pártbeli helyettese titokba Angliába repült – „idealizmustól hajtott békevágyból” Angliai ismeretségeivel az akarta elérni, hogy – Churchill kormányát és politikáját megbuktatva – a két „északi nép", a germán és a norman kibéküljön egymással. Hess tudott a küszöbönálló Barbarossa-hadjáratról. Ennek árnyékában különbékét kíván az angolokkal, Németországot így megóvva egy kétfrontos háború nehézségeitől. Máig homály fedi, hogy vajon kinek a nevében tette meg békeajánlatát – amelyet különben. Londonban át sem vettek. Vajon Hitler keze benne volt e küldetésben? Hess 1987-ben bekövetkezett haláláig megőrizte titkát, a küldetésével kapcsolatos brit levéltári anyagok pedig a mai napig nem állnak a tudományos kutatás rendelkezésére. Miután kiderült, hogy Hessszel a britek nem hajlandók tárgyalásba bocsátkozni, sőt, hadifogolynak nyilvánították. Hitler a nyilvánosság előtt elmezavarodottnak mondotta pártbeli „néptársát”. A Barbarossára a Hess-incidens nem volt hatással. A csapatok felvonulása terv szerint folytatódott. Június 12-én Hitler fogadta Ion Antonescu tábornokot, és a román államvezetőt hivatalosan is beavatta a Szovjetunió ellen készülő hadjáratba. Június 14-én Hitler a leendő keleti front csapatainak legfelsőbb parancsnokai előtt beszélt. Ismertette a Barbarossa politikai céljait, és hangsúlyozta: a Vörös Hadsereg gyors legyőzetése minden bizonnyal jobb belátásra fogja bírni Angliát, és az (mint egyedüli hadviselő fél) engedni kényszerül majd Németországnak. Június 17-én kijelölték a Barbarossa-hadjárat „X” napját. Hitler környezetéből valók állítása szerint a „nagy nap” előtti éjszakán könnyű idegláz uralkodott el a vezéren. „Pár óra még, s kitárul előttünk egy kapu. Nem tudjuk, mi van mögötte ... A sötétbe lépünk be” – mondogatta halkan, szinte csak magának... Gosztonyi Péter Következik: 1941. június 22. | |
