 |
    |
 |
KORONÁS VENDÉGÜNK ÚJ MAGYARORSZÁG, MÁJUS 4. Itt járt a királynőí/b> A történelem folyamán először teszi tiszteletét angol uralkodó Magyarországon. II. Erzsébet ma kezdődő látogatása tehát a szó szoros értelmében új fejezetet nyit a két ország kapcsolataiban, mintegy megkoronázza őket. Angliában, pontosabban Nagy-Britanniában a királyság intézménye meghatározó eleme a politikai-társadalmi rendszernek, a mindenkori uralkodó személyét tisztelet övezi egész Albionban, de a határokon túl is. Kormányok jönnek, kormányok mennek, a királyi ház azonban marad – talán éppen a stabilitásnak és folyamatosságnak a jelképe szavatolja a Buckingham-palota lakói számára az egy más ország polgárai számára esetleg szokatlan népszerűséget az „alattvalók” körében. Kétségtelenül óriási megtiszteltetés, hogy II. Erzsébet magyar földre lép, különösen, ha azt is tudjuk: a volt kelet-európai szocialista országok közül még egyetlen másikat sem keresett fel. Bár az angliai szigorú „játékszabályok” értelmében a királynő a napi politika alakításába nem avatkozik bele, s nemzetközi látogatásai során sem a tárgyalóasztalok mellett tölti idejét, a mostani utazásnak mégis kiemelkedő a jelentősége – ha nem is annyira a szigetország, de hazánk számára. Hiszen éppen az uralkodó személyét övező tisztelet és érdeklődés hatására egy-egy külföldi vizit jóval nagyobb hazai visszhangot kap, mint például egy kormányfő látogatása. Ennek megfelelően a brit közvélemény, de vélhetően az üzletemberek figyelme is kellően Magyarországra irányulhat, s az eddigi – még nem igazán meggyőző – kereskedelmi kapcsolatokra igazán jótékony hatással lehet. II. Erzsébet többnapos ismerkedése hazánkkal tehát egyfajta jó értelemben vett reklámként is szolgálhat a külföldi Magyarország-kép kialakításában. A valóban aktív, hazánknak nyújtott brit politikai támogatás mellett ez különösen fontos lehet nyugat-európai közeledésünkben is. Daróczi László A KIRÁLYNŐ APRÓPÉNZE NAPI, MÁJUS 6. Nem tudom, látták-e II. Erzsébet hazánkba érkezése előestéjén azt a filmet, mely a királynő életét mutatta be, úgymond a színfalak mögül nézve. Volt ennek a kandikamerás betekintésnek egy érdekes mozzanata, mikor is II. Erzsébet találkozik az éppen akkoriban szabadult Nelson Mandelával, s néhány perces diskurzusban az ismert polgárjogi harcos mosolyogva mondja el, hogy éppen előző nap beszélt Ma…or brit kormányfővel telefonon „röviden valamiféle szankciókról, utána hosszasan a krikettről”. – Ennek az a magyarázata – válaszolta a királynő –, hogy az emberek jobban szeretnek arról beszélni, amit szeretnek, s amiben egyetértenek, így például a sportról. Nos, nem tudom, Göncz Árpád II. Erzsébettel töltött idejének hányad részét töltötte a krikettről, golfról vagy a futballról folytatott eszmecserékkel, de úgy hiszem, nem sokat. Talán több szó esett – véletlen egybeesés – szankciókról, vagy még inkább a távlatokról. Legalábbis II. Erzsébet parlamenti beszéde e szellemben szólalt meg a képviselőteremben – ami nem csak azért volt jelentős esemény, mert Jelcin korábban mondott beszédének súlyát viszonylag meggyöngítette az a tény, hogy a képviselők – a hangosítás-tolmácsolás gyengélkedése folytán – alig értettek egy-két szót az egészből. II. Erzsébet jól járt, hangja távolra hallatszott, s még az a bibi sem következett be, mint egyesült államokbeli látogatásán, amikor az elnöki pulpitusra lépve egyszerűen eltűnt a Bush méreteihez igazított állványzat mögött. Köztudomású, hogy a királynő kevés beszédet mond képviselőinek: Amerika óta legutóbb csak tavaly, az Európa Parlamentben szólt az ottani honatyákhoz, így nem kis megtiszteltetés az éppen utolsó évéhez érkező első szabad parlament tagjainak, hogy rájuk tekintve mondotta el a hazánkhoz intézett ígéretes szavakat. Amelyeket persze aprópénzre váltani nem kis mértékben a képviselők dolga lesz. A királynő ugyanis nem írhat alá konkrét szerződéseket, megegyezéseket: küldetése diplomáciai küldetés. De az előkészített talajon már megindulhat a konkrét eredményeket hozó munka. Privatizáció, a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzése stb. Ma még csak szavaknak tűnnek, s azok is maradnak, ha ez a látogatás, az elmondott parlamenti beszéd csak szép gesztus marad. Isten óvja a királynőt – de főként minket – ettől. D. J. RÓZSASZÍNBEN LÁTTUK MAI NAP, MÁJUS 6. Rózsaszínben láttuk tegnap a királynőt. És egy kicsit Budapestet. Meg a Parlamentet, amely az őfelsége megérkezését megelőző órában még úgy táto(n)gott az ürességtől, mint a benne helyet foglaló álmos képviselők. Negyed tizenegykor, az utolsó pillanatban szinte egy emberként beesik a terembe a Fidesz-frakció. Tagjai kínosan feszengenek, Fodor Gábort és Deutsch Tamást letagadhatatlanul megviseli az öltöny. A széksorok felé tartó Maczó Ágnest királynőnek kijáró tapsviharral fogadják képviselőtársai. Feszült várakozásban telnek a percek. Mi lenne, ha megint csődöt mondana a tolmácskészülék? Vagy ha csak úgy csinálnánk, mintha nem hallanánk semmit, súgja félhangosan a mellette ülő fülébe egy nem kormánypárti képviselő… Végre a páholyba lép II. Erzsébet királynő. Dörgő taps, mindenki feláll. A protokollfőnök a szószékhez vezeti, ám a széksorok között felényúl egy parolázásra nyújtott kéz. Erzsébet egy pillanatra zavarba jön, ám kéretlenül is segítségére siet egy magyar honatya: erélyes… Vas Népe 1992. október 28. szerda Tibola Imre emlékezik 1956. október 28-ra A forradalom nagy napja Szombathelyen Vasárnap volt 1956. október 28-án. Már öt napja tartott a forradalom, eldördült a mosonmagyaróvári sortűz, előző nap, tűntetett az ifjúság Szombathelyen. Tibola Imre (ma a szombathelyi székesegyház főplébánosa, kanonok, akit kitűntettek 56-os emlékéremmel) káplán volt. 26 éves. – A Szent Erzsébet Plébánián voltam káplán, de a Püspökvár második emeletén laktam egy szobában. Aznap a délelőtti misek után igyekeztem a lakásom felé. A Széchenyi utcába érve nagy csoportosulást láttam a palota előtt. Összetalálkoztam egy volt osztálytársammal, aki a szememre vetette: „Az egyház most is el van késve? Elvették a szeminárium épületét, fogva tartják Mindszentyt, még sincs semmilyen követelése az egyháznak? Mikor léptek már színre?” Több sem kellett nekem. Amint fölértem a szobámba, nekiláttam, megfogalmaztam a kívánságokat 10 pontban. 1. Szűnjék meg a vérontás. 2. Mindszenty bíborost azonnal bocsássák szabadon és rehabilitálják. 3. Oszlassák fel a papi békemozgalmat. 4. Biztosítsak a teljes vallásszabadságot. Ne szóljon bele az állam az egyházkormányzatba. 5. A szombathelyi papneveldét adják vissza az egyháznak. 6. Biztosítsák a szerzetesek szabad működését. 7. A kötelező hitoktatást állítsák vissza az iskolákban. Szüntessenek meg minden korlátozást. 8. Az egyházi egyesületek szervezéséhez jogot kérünk. 9. A Martineum nyomdát adják vissza az egyházmegyének. 10. Teljes vélemény-, sajtó- és lelkiismereti szabadságot! Éppen befejeztem a pontok megírását, amikor az egyik alkalmazott bekopogott, s közölte: küldöttség áll a kapu alatt, a püspök úrral akarnak találkozni, nem hiszik el, hogy nincs itthon, úgy, vélik, csak elzárkózik előlük. – Volt ennek a gyanakvásnak alapja? A papok nem vettek részt az eseményekben, nem politizáltak? – De igen. Hallottunk a Petőfi Körről, minden megmozdulásról, Szombathelyen viharos Korona-gyűléseken voltunk túl, politikai szabadságjogokról beszéltünk. Dr. Farkas Dénesről, a püspöki helynökről tudtuk: az állam embere, állandóan nyomást gyakorolt a püspök úrra. Már csak azért is nyomást tudott gyakorolni rá, mert nála volt a püspöki pecsét, tehát neki mindenről tudomása volt, amit a püspök cselekedett. Nagy Imre 1953-as miniszterelnöksége óta szabadabb légkörben működött a papság, szabadabban, mint néhány évvel korábban, a szerzetesrendek felszámolása idején. Nagy felszabadultságot éreztünk. Kovács Sándor püspök úr egyébként tényleg nem volt itthon október 28-án, a beteg győri püspököt helyettesítette, Ágfalván és Sopronbánfalván bérmált. A várban dr. Szendy László apátplébánoson, dr. Farkas Dénes püspöki helynökön, és rajtam kívül nem volt pap. – És mit akart a tömeg, amelyik összegyűlt a megyeháza és a Püspökvár előtt? – Az csak utóbb derült ki számomra. A térről tovább akartak menni, feldúlni a szovjet hősi emlékművet. A Nemzeti Bizottság tagjai erőtlennek bizonyultak ennek az őrült tervnek a megakadályozásában, ezért rohantak segítségért, a hangulat lecsillapításáért a Püspökvárba. Szerették volna megkérni Kovács püspököt, fordítsa józan belátásra a tömeget. A felvonulók élén Koncz András, a Sabaria Gimnázium igazgatója járt halottsápadt, vele volt Tóth Imre katolikus tanító, Ávár László és Horváth Ernő, az ifjúsági forradalmi tanács vezetői. – Ott szakítottuk meg az eseményeket, amikor a küldöttség megérkezett a Püspökvárba. – Igen, azt kérték: közöljem a tömeggel, hogy a püspök úr nincs itthon. Kinyitottuk az erkélyajtót, kilépve az erkélyre, kalapot lengetve csöndre intettem az összegyűlteket. Elmondtam, az egyháznak is vannak követelései, felolvastam a 10 pontot. Amíg a pontokat olvastam, mások is mellém léptek, köztük Tóth Imre, aki azzal a hírrel jött: a tömeg a hősök temetőjébe készül, ledönteni a szovjet hősi emlékművet, meggyalázni a sírokat. Erre én intettem. az összegyűlteket, ne tegyék, a kegyeletsértés nem keresztényi cselekedet, a halottak már nem ellenségek. Ezután Tóth Imre vette át a szót, és vallásos, csillapító beszédet mondott röviden, majd dr. Szendy Lász1ó apát jött ki az erkélyre, s beszédében azt kérte, hogy délután 3 órára mindenki jöjjön a városi temetőbe, ahol a győri és a magyaróvári áldozatok jelképes temetése történik. Sikerült lecsillapítanunk a tömeget, sírgyalázás nem történt. – És a temetőbe elmentek? – Igen. Azokon a képeken, amelyek a Vas Népe október 22-ei számában megjelentek, azokon a vonuló emberek a Tolbuhin úton a temetőbe igyekeznek. A sírkertben a keresztnél hárman végeztük a szertartást: dr. Pataki László, Terestyén Gyula és jómagam. Rengetegen eljöttek, sok virágot hoztak, gyertyák égtek. Ott, a temetőben, egyházi szertartás volt, politikai beszédek nem hangzottak el. Másnap, hétfőn, megérkezett a püspök úr, Emlékszem, első mondata így hangzott: „Jövök a nyugodt Sopronból, és egy felfordult Szombathelyt találok.” „Hogy nem fordult fel a város, azt annak köszönheted, hogy helyetted kiálltunk az erkélyre” – közölte vele Szendy apát. A püspök úr mérges volt rám is, mert, a papság egyébként általa is jogosnak tartott követeléseit jóváhagyása nélkül hirdettem ki az erkélyről. Idegességét az okozta: hazafelé látta, hogy Szombathelyt szovjet tankok vették körül, ágyúcsövek irányultak a városra. Szendy apát javaslatára a püspök úr összehívta tanácsadó testületét, azután személyi változásokról döntött. Dr. Farkas Dénes helyére dr. Géfin Gyulát nevezte ki, elmozdította Bartonyi Andor püspöki irodaigazgatót is a helyéről, dr. Szendy Lászlót visszaállította a székesegyházi főplébánia élére. Rehabilitálta dr. Galambos Miklós zalaegerszegi apátplébánost is. Itt járt a királynő TALLÓZÓ AJÁNDÉK PEST MEGYEI HÍRLAP, MÁJUS 7. Különleges napokat élünk, hazánk vendége az angol királynő. Hogy a kelet-európai országok közül először hozzánk látogatott, kettős megtiszteltetés szól egyrészt a térség valamennyi, ma még sok gonddal küszködő államának, másrészt a demokratikus átalakulásban vezető szerepet betöltő Magyarországnak. A történelmi és politikai szempontból óriási jelentőségű látogatás azonban kulturális téren is rendkívül fontos. Az uralkodó, a hajdani birodalom mai vezetője megismerkedik egy kis, hányatott sorsú nép ezeréves kultúrájával. Csodálta a főváros épületeit, gyönyörködött a királyi vár magasáról Budapest panorámájában, látta a Lánchidat, az Akadémia épületét, a Parlamentből kijövet még az épületet tervező Steindl Imréről is érdeklődött. Megnézte a koronázási ékszereket, a corvinákat, s bizonyára elgondolkozott a Magna Charta és az Aranybulla időbeli közelségén és hasonlóságán. A Galériában magyar festők válogatásait tekintette meg, az akadémikusok Széchenyitől kiindulva a magyar tudomány eredményeit ismertették, s a szakácsművészet mellett az Operaház táncosai és muzsikusai is a királynő kedvében jártak. A napos oldal mellett arra is jutott idő, hogy egy kevésbé frekventált fővárosi kerület szűk utcájában menhelyt avasson az arra rászorulóknak. A vidék sem maradhatott ki a királyi vizit programjából: a hírös város szeretettel fogadta a vendégeket, s a közismerten lovasbarát uralkodó-házaspár a bugaci pusztán vérbeli magyar csikós- és lovasbemutatóban gyönyörködhetett. S a gazdag kulturális eseménysorozat végén nem maradhatott el a nélkülözhetetlen ajándék és látványosság: a fütyülős barack és a bőgatya. Székely Ádám PÉNZBEN NEM MÉRHETŐ MAGYAR HÍRLAP, MÁJUS 8. A dolgok természetéből fakad, hogy egy világszerte nagy tekintélynek örvendő személyiség egy-két napos látogatása nagyobb hírverést jelent egy ország számára, s utóbb több kézzelfogható eredményt hoz, mint hosszú évek szívós diplomáciai háttérmunkája, kevésbe látványos erőfeszítései. De az, hogy ha csak rövid időre is reflektorfénybe kerüljön az ország, mindenekelőtt a szürke hétköznapok munkájának köszönhető. Az a tény, hogy II. Erzsébet brit királynő a kelet-közép-európai térség államai közül elsőként Magyarországot kereste fel, a demokrácia építésében eddig elért eredményeink, viszonylagos stabilitásunk elismerésének a jele. A Windsor-ház fejének magyarországi útja hát elsősorban szimbolikus jelentőséggel, egy gesztusértékkel bír. Az irántunk táplált bizalom ilyen mérvű megnyilvánulása – nehezen tagadható – igencsak kapóra jön most, amikor közvetlen tőszomszédságunkban véres háború dúl, amikor Kelet-Közép-Európa államai versenyt futnak a külföldi tőkebefektetésekért. Ebből a szempontból felbecsülhetetlen értéke van annak, hogy a királynőlátogatás kapcsán a Magyarországról szóló hírek legalább néhány napon keresztül vezető helyet foglaltak el a brit és a világsajtóban. A térséget legszívesebben egy kalap alá vevő milliók láthatták és olvashatták, amint II. Erzsébet a magyarok vendégszeretetét és bölcsességét dicséri a parlamenti képviselők előtt, és kedélyes hangulatban kocsikázik valahol a bugaci pusztán. Londonban élő újságíró kollégám máris elintézettnek tartja, hogy a brit uralkodó látogatásának nyomán fellendül a szigetországból és az Egyesül Államokból Magyarországra irányuló idegenforgalom. Arrafelé ugyanis a királynő látogatása minden másnál biztosabb garanciát jelent. Reményeink szerint azonban nemcsak az idegenforgalom élénküléséhez járul hozzá a királyi vizit, hanem a külföldi – elsősorban brit – beruházások volumenét is megnöveli majd. A britek befektetőkedve mindenekelőtt a könyvvizsgáló és tanácsadó cégek piacán jelentkezik, és ennek folytonosságát hangsúlyozza a királynő itt-tartózkodása idején megkötött, hárommillió fontos támogatást tartalmazó megállapodás is. Ha csupán összegszerűen nézzük, ennyit hozott Magyarországnak II. Erzsébet látogatása. Az uralkodói vizit eredménye azonban ennél jóval több, és pénzben nem mérhető. Gyévai Zoltán Szerdahelyi Csaba ISTEN ÓVJA A KIRÁLYNŐKET! NÉPSZAVA, MÁJUS 10. A kommunizmus halott Magyarországon, de a bürokrácia tovább él. A magvas megállapítást az egyik angol napilap tette, mintegy summázva Őfelsége II. Erzsébet és férje, Fülöp herceg magyarországi látogatását. Az angol lapok egyébiránt nem vitték túlzásba a hírközlést a királynői protokollról, a …itet súlyának megfelelően kezelték. Vagyis csak mindenről írtak – keveset. Mondjuk, a ködös Albion tömegtájékoztatása kiemelt helyen számolt be arról, hogy Erzsébet királynő beszédet mondott az Országgyűlésben, ami nemcsak a számunkra, hanem az ő számukra is kuriózum. De a látogatást követően egy nappal már lekerültünk a napirendről, s csupán a bulvárlapok élcelődtek azon, hogy Fülöp herceg „megsértette” a magyarokat, mert pocakosnak titulált bennünket. Valamelyik pletykalapocska odáig ment a feltételezésben és a szenzációhajhászásban, hogy a hercegi szavak akár diplomáciai bonyodalmakat is okozhatnak. Erre illetékes helyen… 1992. október 16. Ünnepi megemlékezés Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emlékére rendezett ünnepség október 22-én este öt órakor az országzászló felvonásával kezdődik a Március 15. téren, ahol az ünnepi tiszteletadás mellett beszédet mond dr. Hankó Faragó Miklós országgyűlési képviselő. A kegyelettel emlékezők ezután – fél hat óra körül – gyertyás felvonulással az 56-os nemzetőrök Vörösmarty utcai emléktáblájához vonulnak, és koszorúzással róják le tiszteletüket 1956. áldozatai előtt. Az este hét órakor a Bartók teremben kezdődő városi közgyűlésen ünnepi köszöntőt mond Wágner András polgármester. Az önkormányzat az október 22-i megemlékezésekre tisztelettel várja a város valamennyi polgárát Egyúttal kéri, hogy azok a szervezetek, amelyek még nem jelezték koszorúzási szándékukat a nemzetőrök emléktáblájánál, október 19-ig tegyék azt meg a polgármesteri titkárságon. TALLÓZÓ Itt járt a királynő …mozdulattal rávág felelőtlen képviselőtársa kinyújtott karjára... Elhangzik a történelmi jelentőségű beszéd. Távozik Erzsébet, távoznak a képviselők. A királynő pedig elindul a Józsefváros mélyére. Jó nagyot húz a mezítlábas asszonyság a sörösüvegből. A sarkon áll. Most teheti, hiába van tele rendőrrel a Mátyás tér környéke. Híres lesz a Dankó utca, kiabálja valaki a hátunk mögül, a tömegből. Erzsébet királynő Csikágóba is ellátogat. S ehhez nem is kell a tengerentúlra utaznia. Budapest nyolcadik kerületében látogatja meg a Dankó utcai metodista menhelyet. Egy királynői látogatás mindig tiszta helyzetet teremt: ezúttal a Dankó-béliek lepődhettek meg azon, milyen tisztává lehet varázsolni az utcát, ha az arra hivatottak is így akarják. A protokollba foglalt „az uralkodót nem szólítjuk és nem kínáljuk meg semmivel” elvnek megfelelően a Dankó utcaiak sem készültek vendéglátásra, és ahogy dr. Haskó László, az esemény házigazdáinak szervezője megemlítette, Erzsébetnek sem volt semmiféle előzetes kívánsága. Mint a mesében, úgy került a királynő a málladozó falú bérházak közé, és mint a valóságban, úgy távozott onnan hamarosan. A protokoll határait szigorúan betartó beszélgetések során nem ígért semmit és nem varázsolt senkit királyfivá, de látogatása talán mégiscsak erőt és hitet adhat az elesettek támogatóinak. Halmai Katalin és Érsek M. Zoltán KIRÁLYI VÉLEMÉNY HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ, MÁJUS 6. Kedd este Budapesten, a Parlament Vadásztermében az angol királyi pár tiszteletére adott díszvacsorán Göncz Árpád köztársasági elnök pohárköszöntőjében többek közt arra emlékeztetett, hogy a jól szervezett angol polgári társadalom értékei számunkra mindig is irigyelt mintát jelentettek. Ennek alátámasztásául tett említést reformkori legjobbjainkról, konkrétan Széchenyi Istvánról, aki különös és megingathatatlan hivatástudattal igyekezett átültetni a hazai gyakorlatba az angliai utazásai során gyűjtött tapasztalatokat. Felidézte az államfő, milyen hatással volt a „legnagyobb magyarra” a korabeli angol ipar, közlekedés és lóverseny. A Széchenyire való kitüntető utalás nyomán több mint jelképes és valóban királyi is a válasz, amelyet pohárköszöntőjében az angol uralkodó, II. Erzsébet adott a köztársasági elnöknek és mindannyiunknak. A koronás királyi felség ugyanis – feltűnően nagy figyelmet szentelvén a magyar nép szabadságküzdelmeinek –, többek közt Kossuth Lajosról emlékezett meg. Kossuth Lajosról, akinek, mint tudjuk, meghatározó szerepe volt abban, hogy közel másfél száz évvel ezelőtt, 1949. április 14-én Debrecenben a forradalom és szabadságharc országgyűlése – Magyarországot Ausztriától független államnak nyilvánítva – örökre kizárta a Magyarország feletti uralkodásból a Habsburg-házat. Mintha csak maga is állást kívánt volna foglalni a két hazafi – Kossuth és Széchenyi – korunkig átsugárzó vitájában, a királynő felidézte, milyen nagy ünneplésben részesítette az angol nép az emigrációba kényszerült Kossuthot. Véletlen lett volna a példaválasztás? Aligha. Hiszen tegnap az Országházban a magyar törvényhozás előtt elmondott és a képviselők által nagy tapssal fogadott beszéde zárásaként újra csak Kossuth Lajost, a magyar és az európai történelem jeles személyiségét idézte a királynő. Ma, amikor – méltán –, oly nagy hazánkban a Széchenyi-kultusz, ha más nem is, legalább ez az esemény, ez a szakértő vélemény figyelmeztessen bennünket arra, hogy újfent egyoldalúság és jellegzetesen magyar „erény” lenne feledni vagy akár csak egy árnyalatnyit is mellőzni azt, akit a nép dalaiba foglalt és mint a legszentebb reményét őrizte szívében évtizedeken át. „Kossuth gyakran mondta, hogy a jövő a demokráciáé. Ha a jövőbe nézek, nem kételkedem, hogy igaza volt” – fogalmazott a királyné, nagy-nagy igazságot szolgáltatván egy kiváló államférfinak, aki oly szívből és oly sokat cselekedett a Duna menti népek békéjéért, boldogulásáért. Gulyás Imre EGY MOSOLY BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP, MÁJUS 6. Fut a hír a Kiskörúton: háromnegyed háromkor érkezik a királynő! Az őt illető protokoll szerint elhihetjük, ez biztosan nem három után esedékes, a program – Erzsébetről lévén szó – aligha csúszik. Érdemes hát a porverő záport – ahogy apám ilyenre mondta, a kántorharmatot – is átvészelni. Odaállunk hát időben, tényleg senki nem invitál! A záporra csak a lépcsőt vigyázó, eleddig fegyelmezett cserkészcsapat fut spriccelve tető alá, tán túl gyorsan jött az égi áldás. De aztán – immár megint napon - mindenki tudja, mit sugall a tisztelet. Helyreáll az idő. Kettőnegyvenkor kipucolják a még „átmenő forgalmat”. Ekkortájt lép hozzám egy szolid középkorú, hosszúzakós: „Ugyan segítsél már! Ahogy részletezi, száz forinttal beérné s ha kell, segít megkeresni még parkoló kocsinkat is. A rendőrmotoros elfelejti lehalkítani az úerhát, hallik hát időnként szabályszerűen: ,,...a menet (van fedőnév is, de ne árulkodjunk!) az Operánál tart. Szóval közelednek. A két kékruhás közti civil (és fülhallgatós) rendőr int: „Figyelni!” Nagy fehér autó érkezik, alezredes ugrik ki, kézzel terelni (gyorsítani) kezdi a megmaradt forgalmat. Így kell ezt, na! De már jön is a királynő autója, ringva, könnyen, elegánsan, nem úgy, mint a Kremlben szoktak az ilyen fontos kocsik. Fékez, balra fordul, libbennek a kétoldali elejére kitűzött zászlók. Van itt három négyzetméter, minden lezárás, „távoltartás” nélküli. A kapunál, ahol állunk. Nem tudom, mi indít rá, de önkéntelenül is tapsolni kezdek. Erzsébet hátul, jobboldalt ül, egyszerűen ránk vetül a tekintete. Kedves mosolyra fakad – és integetni kezd. Mellettem a hosszúzakós is tapsolni kezd. Innen kezdve egyformák vagyunk hazánk díszvendégének. Most itt, ez így van a legjobban! Ünnepélyesen ki merem jelenteni: tettünk egy kicsinyke lépést Európába. Még ha kopott is a hasonlat. (Fábián) | |
