 |
    |
 |
Már csak egy Vas Népe 1992. január 28. Kedd „Gazdáik helyett bűnhődtek” – írta valaki az egykor fényűzően berendezett, daliás tornyokkal ékesített, majd negyven év alatt cselédlakásból téeszirodává, magtárrá, végül beszakadt tetejű, kívül belül gyommal benőtt rommá változtatott főúri kastélyokról. Írhatta volna ugyanezt minden gazdátlan épületről, akkor sem lenne teljesen igaz. Mert a főurak, az urak legtöbbjének nem volt miért bűnhődnie. Történelmünk legnagyobb, ma is tisztelt alakjai, a Festeticsek, a Széchenyiek, a Wesselényiiek, de még a demokra… Kossuth és Deák is kastélyok… vagy legalábbis szolid jómódú… kúriákban laktak… ezek az épületek, mint a Boszporusz vize, amikor Xerxes, a perzsa nagykirály a viharban elpusztított hajóhadáért bosszút állva megkorbácsoltatta. Csakhogy a. tenger feneketlen morajjal tűrte a verést, ám Magyarország legszebb épületei nem viselhették el negyven év nemtörődömségének korbácsütéseit. Vas megyében a tizenegy esztendeje útnak indított kastélyprogramnak köszönhetően már alig van romos kastély s lassan-lassan gazdára találnak a kisebb kúriák is. Kettő volt, amivel sokáig nem tudtak mit kezdeni. A szelestei Festetics kastély, és a jánosházi. Ma már csak egy van romokban. A gyönyörű arborétum közepén álló, 1855-ben egyszerre vadászlaknak és középkori udvarháznak épített szelestei kastély kívülről már majdnem eredeti formájában pompázik. Tornyán ősi szokás szerint zászló leng, de csak kicsi, nehogy beakadjon a padlásablakból kikandikáló antennába. Rövidesen belsőépítészek veszik át a épületet, s ha az eredeti tervben szereplő augusztusra nem is, őszre már átadják a leégett, tető nélküli, baglyok-járta, életveszélyes romokból százmilliós költséggel újjávarázsolt úri lakot. Bár a Dessewffy család egyik huszadik század végi sarjának véleménye szerint „a főúri kastélyok arra valók, hogy főúri családok lakjanak bennük”, a szelestei Festetics kastélyban egyik banknak lesz továbbképző központja és szállodája, jó néhány helybelinek pedig munkája. Már csak egy Vas megyei kastély áll romokban. GRAFFITI Fold: Kiss Teodóra … és ekkor végleg kirúgtak az állásomból, börtön, internáló tábor lett vándorlásom tanyája Budaörsön Károly laktanya, majd Kistarcsán internáltak az ÁVÓ kegyelméből. II. ERZSÉBET ÉLETE KÉPEKBEN Lilibethnek becéztek a szép, szőke kislányt, aki 1926. április 21-én hajnalban császármetszéssel jött a világra. A hercegi pár álmában sem gondolta, hogy a kislány egyszer Nagy-Britannia és Észak-Írország uralkodója lesz. Kilenc évvel később meghalt V. György, akit fia, a jóképű Edward követett a trónon. Az ifjú király azonban hamarosan feleségül vett egy polgári származású, amerikai elvált asszonyt, Wallis Simpsont. Ezért le kellett mondania a koronáról. Az új király Erzsébet apja, VI. György. A kislányból így lett trónörökös. Lilibeth tizenhárom evesen találkozik egy tizennyolc esztendős kadettal: a fess fiút Fülöpnek hívják. A görög arisztokrata család fia 1947-ben veszi feleségül Erzsébetet. Négy gyerekük születik: Károly, Anna, András és Edward, akik később hat unokával ajándékozzák meg őket. Erzsébet 1953 óta, immáron 40 éve viseli a koronát. A királynőt népe tiszteli, szereti, nagyra becsüli. Különös vonzereje van! Egy közvélemény-kutatás szerint alattvalóinak 65 százaléka álmodott már róla. 1904-BEN ÍGY ÍRT A TOLNAI VILÁGLAPJA Jókai második házassága 1899. szeptember 16. Jókai alkonyuló életének nevezetes forduló-dátuma ez. E napon lépett másodszor házassági frigyre és nejévé tette Grósz Bellát, egy szegény polgári család leányát, ki Nagy Bella néven a drámai színpad sokat ígérő tehetsége volt. A derűs boldogság forrása lett ez a szerelmi házasság az ekkor hetvennégy éves költő hátralevő éveire, de egyszersmind sok keserűségnek is okozója, mert szerelme miatt harczra kellett szállnia a leányával és annak családjával és e harcz következménye volt, hogy élete alkonyán elhidegült azok iránt, majd végképp elszakadt azoktól, kikkel hosszú éveket egyetértésben töltött együtt. A világirodalom egyik legnagyobbjának, Goethének életében találjuk csak mását az alkonyesti szerelem ilyen naptüzének. A hetvenkét éves Goethe és a tizenhét esztendős Levezow Ulrika szerelme mellett a hetvennégy éves Jókai meg a húszéves Nagy Bella: örök időkre szóló tanúsága a költői lángész külön szív-alakulatának, mely az ifjúi szerelem perzselő tüzét árasztja akkor is, amikor más szíveket már csak az emlékek kihűlt lávája borit. Regényes fordulatokban szövődött Jókai második házasságának története. Az 1897-ik év egy tavaszi napján történt, hogy Jókai lakásába bekopogtatott egy fiatal leány. Remegő hangon adta elő, hogy olthatatlan vágy űzi a művészi pályára, színésznő akar lenni, hivatást érez magában, ámde szülei szegények s nem tudják érte a színiiskolai tandíjat fizetni, ha a méltóságos úr meghallgatná a szavalását és méltónak találná rája, vegye pártfogásába és nagy befolyásával segítse előre művészi tanulmányiban. Jókai hátradőlt karosszékében és Nagy Bella elszavalta a Tetemre hívás-t. Mikor befejezte a szavalást, Jókai fölkelt s homlokon csókolta a leányt, ettől fogva pedig nem szűnt meg figyelemmel kísérni fejlődése útját. Bejuttatta a Nemzeti Színházba ösztöndíjas növendéknek, majd mikor tanárai ott nem voltak meggyőződve a hivatottságáról, a Rákosi Szidi iskolájában szerzett neki tandíjmentes helyet. A vizsgálaton a kritika figyelme is Nagy Bella felé fordult. Az óbudai színházban és a Krisztinavárosi Nyári Színházban lépett fel ezután a fiatal művésznő, többnyire Jókai darabjaiban; Jókai ott volt a színházban minden föllépténél, maga hívta fel a lapok figyelmét a leányra s ekkor már nyílt titokként beszélték, hogy az agg költő pártfogása nem közönséges érdeklődés megnyilvánulása, hanem mély és mindinkább elhatalmasodó vonzalom jele a leány iránt. E suttogó szó-beszéd dacára is nagy feltűnést keltett, mikor egy-két lap azt újságolta, hogy Jókai Mór feleségül óhajtja venni Nagy Bellát. Sehogy sem tudták megérteni, hogy a költőkirály egy Grósz nevű szegény zsidó gépésznek a leányát szemelje ki Laborfalvy Róza utódjául. A legkínosabban Jókai családját, Fesztyéket és Hegedüs Sándorékat érte a hír. Ezek rögtön cáfolatot is tettek közzé a lapokban és ezzel megindult a harc Jókai és a családja között. A beavatottak sokat beszéltek annak idején arról, hogy a család miképpen igyekezett előbb Jókait eltéríteni az elhatározásától, majd mint környékezte Nagy Bellát, a csábítónál csábítóbb ajánlatokkal, hogy mondjon le. Ám Jókaiban sokkal jobban meggyökeresedett már a szerelem, semhogy e közbenjárások eredményre vezettek volna. S mikor odáig éleződött ki a helyzet, hogy választania kellett családja vagy szerelme között, Jókai a szerelmet választotta, elszakadt az eddigi családjától s hogy véget vessen a további harcoknak, hirtelenében egy napon, 1899. szeptember 16-án diszpenzációt szerzett Matuska alpolgármesternél a házassági kihirdetés kötelezettsége alól s ugyan-e napon a VI. kerületi gyár-utcai anyakönyvi hivatalban házassági frigyre is lépett Nagy Bellával, pár órával a polgári esketés után pedig elutazott ifjú nejével Szicíliába. Mikor nászútjáról visszatért, új élet kezdődött Jókai számára. Az Erzsébet körút 44. számú házban lévő lakásán, mely Fesztyéktől való megválása óta otthona lett, nemcsak ifjú neje volt a költő mellett, odaköltözött nejének családja is, Grósz Mórné két ifjabbik leányával és fiával. Jókai egyre azon volt, hogy meggyőzze a világot, mily jól érzi magát új környezetében s mily szerető gyöngédséggel ápolja őt új családja. És valóban megható volt az a törekvése, amellyel ifjú nejének utat igyekezett törni a társaságba. Ahova jött, csak neje dicséretét zengette, a műveltséget, a szeretetreméltó voltát, s ha volt keserűsége utolsó éveiben, az abból fakadt, hogy e törekvésében nagy elfogultságokra és nehézségekre bukkant unos-untalan. Voltak ez években mélyebben szántó keserűségei is: a Fesztyékkel való családi viszályokból eredtek ezek. Még élénken emlékezetében lehet mindenkinek az egyik ilyen kínos affér. Jókai minden évben halottak napján ellátogatott első neje Laborfalvy Róza sírjához s amióta másodszor megnősült második neje is elkísérte e kegyeletes útra és Jókai koszorúja mellé odatette a sírra a magáét is. Feszty Árpádné, aki szintén ellátogatott a sírhoz, e koszorú láttára annyira felingerlődött, hogy a koszorú szalagját összetépte. Jókai mód nélkül felháborodott ezen s bírói úton keresett elégtételt a kegyeletsértésért, ám ítéletre nem került a sor, mert Fesztyné megkövette az ősz költőt, amiért tulidegességében megbántotta. Csaknem öt évig tartott Jókainak ez a második házassága. Ő maga mindig hirdette, mily boldog és megelégedett az élete neje oldalán, s nem győzött eleget írni, meg beszélni szerelme mélységéről és neje erényeiről. Munkakedve is egyre nőtt. Írt egy Levente czímű színművet is, melyet élete egyik főművének hirdetett, s melyet előadás végett a Nemzeti Színháznak adott oda, de amely eddig színre nem került. Írt azonkívül novellákat, alkalmi czikkeket és hazássága minden évfordulóján egy-egy újabb költeményben énekelte meg boldogságát. Legutóbb a születése hetvenkilenczedik évfordulójára írt költeményt, amely szintén a boldogságáról szólott. Ez volt utolsó műve, mely nyomtatásban megjelent. 1996-ban adják vissza A Nagy Lajos Gimnázium Épülete valószínűleg 1996-ban kerül vissza a premontrei rend tulajdonába, ám addigra a város szeretné biztosítani az önkormányzati gimnázium működését, a iskolaválasztási lehetőséget kínálni a gimnáziumi tanároknak, tanulóknak és a szülőknek. A régi-új gimnázium létrehozására azért nyílik lehetőség, mert a kormány komoly összeget ad az önkormányzatnak az egyházi tulajdon visszaadása következtében kiesett „funkciók” pótlására. Az iskolaépületnek csak egy része volt a rend tulajdona, ezért a többi épületrész sorsa további tárgyalások függvénye. | |
