 |
    |
 |
Csak a megtorlásnak voltak áldozatai A forradalom idején Szombathelyen nem volt fegyveres harc, nem estek leszámolás áldozatául emberi életek. A pártvezetők az első hangra gyorsan bemenekültek a helyi szovjet laktanyába, s ott várták ki, míg – számukra – jobbra fordulnak az események. A városban ugyan hírek keringtek halállistákról és a laktanyába érkezett budapesti kivégzőkülönitményekről, ám senkinek a haja szála sem görbült. Egy pofon mindenesetre elcsattant. Egy rendőr kapta a fülest a vasúton őrt álló nemzetőrtől. Később persze meglakolt érte, nem úgy, mint azok a szovjet katonák, akik bestiális módon gyilkoltak meg 11 rendőrt és nemzetőrt a november negyedikei megszállás első pillanataiban. Az egykori Sztálin utca 27. számú ház (ahol ma a nemzetőrök emléktáblája van) ablakának rácsán még ma is látszanak azon golyóknak nyomai, amelyeket a nemzetőrök életét kioltó harckocsi gépfegyveréből lőttek ki arra a szobára, ahol a magyarok pihentek. Nem volt itt ellenállás, senki nem kaphatott a fegyveréhez, mert a birodalmi harckocsiból gondolkodás nélkül tüzeltek. S ha lőni lehetett volna, a pihenő nemzetőrök és a máshol hasonló körülmények között agyonlőtt rendőrök tán akkor sem teszik. Hiszen ők nem bántottak senkit… November negyediken lőtt sebtől az akkor anyakönyv szerint Szombathelyen tizennégyen haltak meg. Akaratlanul is hősök lettek. Nagy Károly MÁV lakatos, Gosztonyi József csillés, Jászfi Ferenc tűzcsőgyártó, Magyari Károly kocsilakatos, Kollarits Tivadar lakatossegéd, Márfy Alfréd lakatos, Pintér Károly öntő, Hegyi József MÁV portás, Szabó István BM dolgozó, Szép Gyula BM dolgozó, Szijj Vilmos BM dolgozó FELHÍVÁS A szombathelyi katona parancsnok Parancsa a kijárási tilalom megváltozásáról MEGPARANCSOLOM: a kijárási tilalom Szombathely És Vas Megye területén este 8 órától reggel 5 óráig a parancs érvényes 1956. november 22-től. A Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium 12 pontja A Szombathelyi N. L. G. tanulói egyetértenek a Szombathelyi Járműjavító Vállalat dolgozóinak követeléseivel. Ezen túlmenőleg a követelések: 1. Önálló középiskolai Ifjúsági szervezet létrehozása. 2. Fakultatív nyelvoktatás az orosz nyelv kötelező tanításának eltörlésével. 3. A tanulmányi túlterhelés megszüntetése, jó tankönyvek kiadásával. 4. Kedvezményes külföldi tanulmányi utak lehetővé tétele tanárok és diákok számára. 5. Az érettségi tantárgyak felülvizsgálása, az egyetemi felvételi vizsgák eltörlése és a szabad továbbtanulás lehetővé tétele. 6. Személyi felülvizsgálást követelünk az igazgatóságban, illetőleg a tanári karban az ifjúság meghallgatásával. 7. Megfelelő állami támogatást az iskolai gyakorlati oktatáshoz. 8. Dr. Kecskés Tibor tanár ügyének felülvizsgálását. 9. A Nemzeti Bizottságok személyi felülvizsgálását. 10. A Varsói szerződés hatálytalanítását Magyarország számára, és a szovjet csapatok kivonásának azonnali megkezdését. 11. Magyarország Svájchoz hasonló semlegességét. 12. A nemzeti szabadságharc győzelméért hősi halált halt mártírok temetésekor nyilvános felvonulással fejezzük ki részvétünket. Felhívjuk a megye összes középiskoláinak ifjúságát, hogy csatlakozzon a Nagy Lajos Gimnázium 12 pontjában foglalt követelésekhez! Nagy Lajos Gimnázium tanulói addig nem vesznek részt az előadásokon, amíg a szovjet csapatok meg nem kezdik kivonulásukat Vas Megye területéről. A követelésekhez az intézet nevelőtestülete is csatlakozott Szombathely, 1956. október 29. A NAGY LAJOS GIMNÁZIUM IFJÚSÁGI TANÁCSA Nők Lapja 1993/18. MRS. PRIMULA CLARE BIRCH HIVATÁSA DIPLOMATAFELESÉG – Sokan azt hiszik, hogy egy nagykövet feleségének élete csupa pompa, s ragyogás. Ezért mindenekelőtt azt kérdezném, mik a napi teendői? – Majdnem mindennap ebéd-, koktél-, vagy vacsoravendégeink vannak. Én állítom össze az étrendet. Vásárolok, gondoskodom mindenről. – Csak nem megy ki a piacra? – Dehogynem. – Melyikre? – A Fény utcába. – Milyen nyelven vásárol? – Természetesen magyarul. – Levizsgáztathatom? – Nyugodtan. – Hogy van az magyarul, hogy carrot? – Sárgarépa. – Tomato? Potato? – Paradicsom, krumpli. – Gratulálok. Hogy-hogy megtanult magyarul? – Már voltunk itt régebben is, 1980-tol 83-ig. Utána hazamentünk Angliába és 89-ben jöttünk vissza éppen a nagy politikai változások idején. – Érdekes időszak volt... – Mai napig érdekes. – Visszatérve a napi teendőkhöz: ki a mai vendégük? – Sir Howe, a volt külügyminiszter. Holnapra várjuk Anglia bukaresti nagykövetet. – Járt valaha Bukarestben? – Hogyne. Ott is éltünk egy ideig, ezelőtt 25 évvel. – Tegyük fel, egy fiatal lány azt tűzi ki élete céljául, hogy nagykövetné lesz. Mit tanácsolna neki? Lebeszélné róla, vagy rábeszélné? – Azt tanácsolnám, menjen feleségül valaki máshoz. Amúgy a mai lányok már másképp gondolkoznak. A saját karrierjük érdekli őket. – Ön miért csinálja? – Mert a férjem felesége lettem. – Hogy ismerkedtek meg? – Cambridge-ben találkoztunk. Az egyetem elvégzése után egy évvel a férjem külügyi szolgálatba került. Párizsba küldtek, ez volt az első állomás. – Mikor történt mindez? – Több mint 35 évvel ezelőtt. 1960-ban házasodtunk össze. – Hány gyermekük van? – Négy. A legidősebb fiam bankberuházásokkal foglalkozik, a másik fiam üzleti tanácsadó, a lányom újságíró, de éppen most fejezte be első regényét. A legkisebb fiam pedig nemrég diplomázott és az angol parlamentben dolgozik. – Milyen gyakran találkozik velük? – Miután már mind dolgoznak, nem túl gyakran. Az egyik fiam húsvétkor látogatott meg minket, májusban pedig mi megyünk haza, a második fiam esküvőjére. – Már unokái is vannak? – Oh, igen, a legidősebb fiamnak két gyereke van. – Kislánykent milyennek képzelte az életét? – Különös gyerekkorom volt. Afrikában, Szudánban nőttem föl. Apám ott dolgozott és én csak középiskolás koromban kerültem vissza Angliába. Az apám akkor ment nyugdíjba, amikor én leérettségiztem, ezért akkor úgy döntöttem, hogy dolgozni fogok. A munka mellett tanultam tovább, angol-francia szakos tanár vagyok. Hogy mik voltak a terveim? Nem is tudom. Angliába való visszatérésem után elvesztettem a gyökereim, nem tudtam, ki is vagyok igazából. Amúgy ugyanez történt a gyerekeimmel is, azzal a különbséggel, hogy ők legalább tudták, van egy otthonuk Angliában. Nekünk nem is volt angliai házunk. – Mennyi időt töltött együtt a gyerekeivel? – Sajnos tizenegy éves korukban internátusba kellett menniük. Nem volt könnyű nekik sem, nekem sem. – Tehát bizonyos értelemben önnek föl kellett áldoznia anyai szerepet cserébe azért, mert a férje nagykövet. – Ez így van, de azért velük voltam akkor, amikor kicsik voltak, és az az időszak nagyon fontos. – Az ön férje magyarországi nagykövet volt már Mrs. Thatcher idejében. Az új miniszterelnök, Mr. Major sem váltotta le. - Miért kellett volna leváltani? - Azt hinné az ember, hogy kormányváltozás idején lecserélik az embereket a külügyi posztokon is. – Nálunk nincsenek ilyen szempontok a külügyi alkalmazottaknál. – Tehát nem számit, hogy éppen liberális vagy konzervatív kormány van uralmon? – Angliában nem. – Tegyük fel, szerdán azt mondja önöknek… Vas Népe 1991. augusztus 21. szerda Ismét országzászló a Március 15. téren Ismét országzászló lobog Szombathelyen a Március 15. téren. Nem messze, a nemrég lebontott Lenin-szobortól augusztus 20-án katonai tiszteletadással – mintegy 100 polgár jelenlétében - felhúzták a nemzeti színű, koronás címerű selymet a megyei jogú város közgyűlésének határozata értelmében. Harangozó Bertalan alpolgármester ünnepi beszédében megemlékezett István királyunkról: az ország függetlenségét kincsnek nevezve. Legyünk büszkék rá, mondotta, hozzátéve, hogy nemzeti büszkeségünk azonban párosuljon a szomszéd népek iránti tisztelettel is. Utalt a nemzetközi helyzetre arról is szólva, hogy a pápalátogatás alkalmával Szombathelyen tartózkodó Ungvár polgármestere elhozta nekünk városának zászlaját. Nyitva hagyta a kérdést, vajon az ottani zászló áll-e még, mikor visszatér a delegáció. A Március 15. téren tartott ünnepség a katonai díszszázad vigyázz menetelével ért véget. györe | |
