 |
    |
 |
Az áldozatokkal politizálnak 1993. február 5., péntek NÉPSZABADSÁG A Népszabadság 1993. január 13-án Gosztonyi Péter tollából megjelent Katasztrófa a Don-kanyarban című cikkéhez az alábbi kiegészítéseket teszem. A cikk írója úgy jellemzi a 2. magyar hadsereg parancsnokát, vitéz Jány Gusztáv vezérezredest, mint aki „szerény, de szigorú ember, aki jó harcász volt, de nem volt hadász, mivel a hadászat tudományához hozzátartozik egy adag politikai bölcsesség és ez hiányzott Jány Gusztávból”. Jány a bécsi katonai Hadiakadémián szerezte meg a legmagasabb katonai képesítést, már az első világháború előtt. A háború után már elismert elméleti szakember, aki nyolc éven át tanít a hadiakadémián, később több évig a Ludovika Akadémia parancsnoka, rövid ideig vezeti a kormányzó kabinetirodáját. A világháborúban tanúsított magatartása azt támasztja alá, hogy nemcsak katona, hanem az adott időszak fasiszta eszméit erősen támogató ember volt. Dr. Bakos József hadbíró ezredes, aki az 1942. januári újvidéki „razzia” vizsgálóbírója volt, 1946. november 19-én a katonapolitikai osztályon az alábbiakat mondta el Jányról: „Amikor is a délvidéki bűnügyben bűnvádi eljárást folytattam, megjelent hivatali helyiségemben Jány Gusztáv vezérezredes és rám támadva erős szavakkal pártjára kelt a délvidéki gyilkosoknak és azt mondta, hogy ezek hazafias cselekedeteket hajtottak végre, amelyekkel szemben nem lehet eljárást indítani. Többek közt erősen pártfogásba vette Korompai Gusztáv főhajónagyot, aki megállapításom szerint Újvidéken, a strandon 450 embert, Sajkaszetgyörgyén, Titelen, valamint Dunagárdonyban több mint 200 egyént végeztetett ki.” Gosztonyi úr szükségesnek tartja Jány Gusztáv ügyében a perújrafelvételt, hiszen Jány oroszországi működése alatt „korrektül” viselkedett mind saját csapataival, mind a polgári lakossággal szemben. Korrekt magatartás-e egy parancsnoktól, hogy engedi éhezni, megbetegedni, megfagyni, felkoncolni, kikötni, megbotozni beosztottjait, amikor a raktárak tele vannak élelemmel, téli ruházattal és az önkéntes visszavonulással volt némi remény az életben maradásra? Népbírósági tárgyaláson elmondta: „Parancsom folyamán több ízben alkalmazták alárendeltjeim az általam elrendelt felkoncolást, kikötést, testi fenyítést, de arról nem tudok, hogy ez tömegesen történt volna.” Elismerte azt is, hogy: „A polgári lakosságot munkára igénybevevő honvéd személyeknek a lakossággal szembeni kíméletlen eljárásra adtam parancsot.” Bizonyítékul szolgáljon az 1942. július 29-én kiadott parancsa: „A híradóvezeték állandó rongálása arra mutat, hogy részben a lakosság, részben az erdőben még mindig bujkáló szétugrasztott csapatok, amelyeket a lakosság támogat és rejteget, a híradóvezetékeket tervszerűen rongálja meg. Utasítom az alárendelt pság-okat, hogy területükön azokban a községekben, amelyeken keresztül vagy amelyek közelében híradóvezetékek húzódnak, hirdessék ki, hogy abban az esetben, ha a híradóvezetékeket megrongálják, a községgel szemben megtorló rendszabályokat léptessenek életbe. Ha ennek ellenére a hír. vezetékek megrongálása ismét előfordul, az illető községekből szedjenek túszokat és a vezetékek újbóli megrongálása esetén ezeket akasztassák fel.” A 2. hadsereg pusztulása után Jány 1943. február 7-én parancsot adott ki a hadsereg újjászervezésére. Irányelveit három pontban fogalmazta meg. A második pontban rögzítette a Megelőző rendszabályokra irányelveket: a) A legelső gyanús megmozdulást csírájában és kíméletlenül el kell fojtani; b) Házkutatások; c) Bizalmi hálózat szervezése; d) Túszok szedése. 3. pont: Összes fent említett rendszabályok alapfeltétele, hogy a csüggedtség és pánikszellem a legrövidebb idő alatt eltűnjék. Ezt ha kell, eszközökben nem válogatva ki kell irtani. A cikk szerint, amikor Jány megtudta, hogy a budapesti népbíróságon a 2. hadseregben szolgált több tisztje ellen eljárás folyik, elhatározta, visszatér Magyarországra. Mi az igazság? Jány feleségével együtt a front elől Nyugatra távozott. Eichendorfnál esett amerikai fogságba és mivel az amerikaiak háborúsbűnös-listáján nem szerepelt, elengedték és Münchenben telepedett le. 1946. október elején úgy döntött, visszatér Magyarországra. Hivatalosan szervezett hazatérő csoporttal került a kaposvári katonai szűrőtáborba. Itt fedezte fel – tehát nem jelentkezett – Sólyom András őrnagy táborparancsnok volt hadseregparancsnokát, így került őrizetbe október 7-én. Sem Kaposvárott, sem később mint a 2. hadsereg parancsnoka nem vállalta a felelősséget a doni katasztrófáért. Konokul tagadott, csak az általa kiadott írásos parancsok szerzőségét vállalta. A parancsát végrehajtóktól elhatárolta magát. Beosztottjai által elkövetett gyilkosságokban, testi fenyítésekben megalázásokban nem tartotta magát bűnösnek. Ő csak parancsot teljesített. Nem védte tisztjeit. Vissza kell utasítani azokat, akik politikai céljaik elérésére akarják felhasználni a még élő vagy már halott katonákat. Ők már egyszer áldozatok voltak, gusztustalan velük újból kísérletezni. A 2. magyar hadsereg sorsa a magyar történelem része, amit sem átírni, sem kisajátítani nem lehet. Dr. Hubai Miklós Balatonalmádi | |
