 |
    |
 |
Csodák népe 1993. március 11. REFORM Tízükről, akik 96 évre ítéltettek az Igazságért és a Barázdákért Földszeretet Az „Igazságot” e kis honban a sors is veri… Múlt heti számunkban Obersovszky Gyula nyilatkozott 1956-ban megjelent, súlyos büntetésekkel „honorált” lapjáról, s a nemrég újra indított újság szomorú „haláláról”. Egy korábbi Igazság egykori szerkesztője visszaemlékezésével és a sajtótörténeti értékű „emléklap” mellékellésével erősíti meg feltételezésünket a magyar „Igazságról”. Az 1945-47-es években az akkori Kisgazdapárt (az igazi) parasztlapjánál, az Igazságnál működött egy paraszti írogató csoport a lap külső munkatársaiból. Egyik kezükben az ekeszarva, másikban a penna. Így vált a lap igazi parasztlappá. Az írócsoport (Igazság, Parasztíró Kör) elnöke a vitnyédi ezüstkalászos gazda, Simon Imre lett, akit a csermajori agrárszakiskola akkori hallgatói jól ismertek, szerettek. Az adminisztrációs teendőket én láttam el, lévén Nagy Ferenc megbízásából a lap szerkesztője, 1947-ig, kiűzetéséig. A lap Márkus „bácsi” nyomdájában készült, aki a nyilas uralom vérzivatarából megmenekülve ismét üzemeltette nyomdáját az államosításig, a kitelepítésig. Sárga csillagú sorsát most a vörös csillag nehezítette. Az írókör 1947 derekán szűnt meg, amikor Nagy Ferencet kiűzték és az Igazság irányítását a párt balos csoportja vette át. Szükségszerűségből talán. Ám a valóságban mégsem szűnt meg. Asztalos P. Kálmán parasztköltő és néprajzos Csanádpalotán írógépen sokszorosított paraszthírmondót csinált: a Barázdák népét. Nyomdásza, Szántó Mari Sándor parasztfiatal volt és segítő felesége. Éjszakánként gépelték a lapot, amely 2-3 oldalból állt ugyan és nem tartalmazott rendszerellenes uszítást, csak allegorikus sirámot, vigaszt, mint Arany Jánoséi hajdanán. Bánatot, passzív kesergést a paraszti sors miatt. Versben, prózában a lélek ébren tartását. Az ország különböző részeibe küldették levélpostával, mint készülő antológia szemelvényei. 1953 márciusában Veres Péter befeketítése céljából lefogott az ÁVH. Nemcsak engem. Összeszedték a parasztírogatókat. A névsor: Asztalos P. Kálmán, Csanádpalota; Németh Marcell, Szántó; Mari Sándor, Csanádpalota; Herczeg János, Csitár, Gaál István, Jászladány; Simon Imre, Vitnyéd; Csesznegi István, Berhida; Iszkádiné Márton Kata, Ozora; Nagy Béla, Alsómocsolád; a sellyei Amigya Pált már nem tudták, Jugóba szökött. Tóth Vilmost Ecsegről pedig azért nem hozták be, mert mint közölték, 10-en felül már valakit akasztani kell. Nagylelkűség. Postán levelező parasztok megdöntenék a népi demokráciát, siratódalokkal, kesergő versekkel? A Jónás tanács elé kerültünk. Jónás már csak eljátszotta a jogi formulát. Az ítéletet az ÁVH parancsolta. Összesen 96 évet tizünknek. Asztalos P. Kálmánt egész faluja és a környék búcsúztatta. Mi maradt utána? Csak a föld szeretete és a börtönbányában írt versei, a kiadóra váró: Méhek, dongók, darazsak. A fold szeretetét akarja átadni benne az utókornak, nem a földdel kalmárkodóknak, nagyhangú ügyvédféléknek, hanem akik verejtékeznek, dolgoznak rajta. S amikért tollat ragadó parasztemberek újságszerkesztésre szánták rá magukat egykoron. László István Péter a hajdani kisgazdapárti Igazság szerkesztője A Budapesti Népbíróság 1946. február 12-22-ig a Zeneművészeti Főiskola nagytermében tárgyalta Szálasi Ferenc és társai ellen indított háborús bűntettek perét. Március 1-jén kihirdetett ítéletében a bíróság bűnösnek mondta ki Szálasi Ferencet, Beregfy Károlyt, Gera Józsefet, Vajna Gábort, Szőllősi Jenőt, Csia Sándort, Kemény Gábort, és valamennyit kötél általi halálbüntetésre ítélte. Megkerült a per egykori költségjegyzéke, amely tartalmazza a tárgyalóterem bérét, a hangerősítők díját, a népbírák, hóhérok, orvosok és lelkészek fizetését. Összesen 11 629 820 000 adópengőbe került a fasiszta vezetők pere és kivégzése. A költségjegyzéket a Legfelsőbb Bíróság bocsátotta rendelkezésünkre, és lapunkban lát először napvilágot. (hornyák) | |
