Naptár

Csodálatos naptár. Időrendi sorrendben tárgyalja a volt eseményeket, ami már csak történelem, de nekünk szomorú valóság.
Mennyi minden történt a bejöveteltől a búcsú pillanatáig.
Nagyon örülök, hogy megérhettem ezeket a történelmi nagy perceket, de úgy érzem igen lefékezték az örömnek nagyságát, habár volt elszórtan itt is ott is valami ünnepi hangulatkeltés, de még itt élnek a kommunista emlőkön meghizlalt, megtokásodott elvtársak, akik nem akarják elhinni, hogy leáldozott a napjuk, csak múltjuk van, jövőjük megfeneklett.
Ahol tudnak, ott még hangot adnak, sőt kritizálnak, már most tudják miben vétkes a mai kormány és majd ők lesznek hivatva a beszarozott gyereket tiszta új pelenkába fektetni.
Hogy mit tudtak, azt látjuk. Eladósodott országot hagytak itt, hitelekből, kölcsönökből tángálták a bolsevik hatalmukat, csak meg ne bukjon, dotálták az árukat, de 21 milliárd dollár adósság maradt ránk, minden magyarra 4 millió forint adósságot jelent, a mai kormányt sokan szidják, áremelkedés, munka az elmúlt 45 évnek elkötelezett politikai vezetésnek és főleg a butaságnak köszönhető Szovjet piac csak tíz évre tudja csak kifizetni az áruinkat, a nyugati piacnak pedig csak selejt a mi gyártmányunk. Rengeteg nehézség, bölcsesség, türelem, lemondás kell a kilábaláshoz. Gazdasági csőd örvényébe estünk.



NÉPSZABADSÁG 1991. június 19., szerda

Naptár

1944. A szovjet csapatok Magyarország területére lépnek.
1945. április 13.: Kiverik a náci megszállókat, felszabadítják és egyben elfoglalják az országot.
1947. szeptember 25.: Életbe lép a magyar békeszerződés, amelynek értelmében a szovjet csapatok zöme kivonul. A szerződés egyik pontja azonban lehetővé teszi, hogy a Szovjetunió, mint az Ausztriát megszálló négy hatalom egyike az osztrák dokumentum aláírásáig – a beavatkozás joga nélkül – biztosíthassa utánpótlási vonalait Magyarországon.
1948: Megszületik az első kétoldalú megállapodása, amelynek értelmében Magyarország a háború alatt elfoglalt épületeket berendezésükkel együtt „bérbe adja” a szovjet hadseregnek.
1955. május 14.: Aláírják a Varsói Szerződés alapító okmányát. Az egyesített fegyveres erők létrehozásáról csatolt dokumentum arról rendelkezik, hogy a későbbiekben megállapodik a kormányokkal, hogy mely országokban legyenek szovjet csapatok.
1955. május 15.: Megszületik a7. osztrák államszerződés.
1956. november 1.: Nagy Imre miniszterelnök bejelenti az ország kilépését a Varsói Szerződésből.
1956. november 4.: A szovjet haderők általános támadást indítanak a felkelők ellen, megkezdődik a Magyar hadsereg egységeinek lefegyverzése.
1957. május 27.: Alapegyezmény születik az „ideiglenesen Magyarországon állomásozó” csapatok jogi helyzetéről, mivel Kádár János „külső provokáció” lehetőségére hivatkozva elveti Nyikita Hruscsovnak a kivonással kapcsolatos felvetését. A dokumentum értelmében a szovjetek jelenléte nem érinti a magyar szuverenitást, csapataik nem avatkozhatnak hazánk belügyeibe, s tiszteletben tartják az itteni jogszabályokat. Moszkva vállalja, hogy megtéríti a hadsereg által okozott károkat, s magyar engedély nélkül nem építtet.
1958.: Újabb szovjet-magyar egyezmény születik, amely rögzíti, hogy a szovjet csapatok kizárólag engedéllyel építkezhetnek. Kimondja, hogy távozás után minden, a szovjetek által kiürített objektumot a Magyar hadsereg kap meg. (Az egyezményben s szovjet tulajdon kategória nem szerepel.) A szovjet beruházásokért, az értéknövekedésért, az amortizációt, a használhatóságot és a műszaki állapotot figyelembe véve, a magyar fél forintban fizet térítést. Szabályozza az egyezmény a családtagok jogi és gazdasági státuszát is.
1970-es évek eleje (eddig tisztázatlan időben): Magyarországi bázisokra szovjet nukleáris eszközöket hoztak. Számukat 1987-ben nyugati források 36-ra becsülték.
1987. július: Grósz Károly – lapunknak 1991-ben adott nyilatkozata szerint – Moszkvában kezdeményezte a szovjet atomtöltetek kivonását, s megállapodott Mihail Gorbacsovval, hogy ez az első lépés a kivonulás terén.
1989. március: Németh Miklós – ugyancsak 1991-es Népszabadság interjúja szerint –a szovjet fővárosban a nukleáris eszközök sürgős kivonását kérte Nyikolaj Rizskovtól.
1989. június 16.: Nagy Imre újratemetésén Rácz Sándor, a Nagybudapesti Munkástanács volt elnöke és Orbán Viktor (Fidesz) az ország nyilvánossága előtt sürgeti a szovjet erők kivonását.
1990. március 10.: Moszkvában Horn Gyula és Eduard Sevarnadze – a magyar ellenzéki pártok képviselőinek jelenlétében – aláírja a csapatkivonásról szóló megállapodást. Ezt a határidőt 1991. június 30-ban szabta meg, s a többi között a környezetvédelemre vonatkozó cikkelyt is tartalmaz.
1990. március 12.: Az első szovjet egységek hazaindulnak Magyarországról.
1990. június 3.: Matvej Burlakov, a magyarországi szovjet erők parancsnoka nyilatkozatba helyezte, hogy a kivonulás leáll, ha a magyar fél nem hajlandó egyenként fizetni a kiürített létesítményekért.
1990. szeptember 28.: Ötnapos budapesti miniszteri tárgyalások nyomán a szovjet fél leszögezi, hogy a magyarországi objektumainak értéke 2,5 milliárd rubel, s igényli, hogy Magyarország térítse meg a csapatok és a polgári személyzet hazatelepítésének költségeit. Álláspontja szerint a magyar félnek minden egyes objektum átadása után külön kell fizetni, s kilátásba helyezi, hogy egyes létesítményeket eladna az önkormányzatoknak, s a kivonások terheinek enyhítésében vegyes vállalati tulajdonnal venne részt. A magyar álláspont szerint az elszámolásnak a hazai követelések felmérése után, egyszeri alkalommal kell megtörténnie.
1990. október: A magyar kormány – a szovjet jelenlét történetében először – megkapja a kiürítendő objektumok műszaki leltárát. Mihail Moiszejev tábornok, szovjet vezérkari főnök bejelenti, hogy Magyarországról és Csehszlovákiából kivonták a nukleáris eszközöket.
1991. február 5.: Döntés születik egy vegyes bizottság felállításáról, amely a vagyonjogi, gazdasági, pénzügyi és elszámolási kérdéseket hivatott megoldani.
1991. április 8.: Két eljárási szerződést írnak alá a szovjet objektumok értékelésének és a környezeti károk felmérésének módjáról.
1991. április 24.: A Szovjetunió védelmi minisztériuma a Népszabadság kérésére elismeri, hogy Magyarországon voltak nukleáris töltetek.
1991. június 13.: Silov altábornagy, a déli hadseregcsoport parancsnoka elbúcsúzik a magyar államelnöktől és a kormányfőtől.
1991. június 15.: Eredménytelenül zárul egy újabb miniszteri tanácskozás az elszámolásról.
1991. június 16.: Kigördül hazánkból az utolsó katonai szerelvény.
1991. június 19.: Silov és törzse távozik, ezzel az utolsó szovjet katona is elhagyja Magyarország területét.
POLGÁR DEMETER



Vas Népe 1992. február 19. szerda
EMLÉKEZETES CSÓKOK

Az Egyesült Államokban, ahol szívesen emlegetik a leg-eket, meg a filmtörténet legemlékezetesebb csókjait is számon tartják.
A Gallup intézet közvéleménykutatása szerint az amerikaiak az Elfújta a szél című filmben Rhett Butler és a főhősnő, Scarlett O'Hara hosszas csókját tartják a legemlékezetesebbnek. Második helyre tették a Burt Lancaster és Deborah Kerr intim nagyjelenetét a Most és mindörökké című filmben, míg a harmadik legelfelejthetetlenebb csók Humphrey Bogarté és Ingrid Bergmane a Casablanca című filmben.
Nem lenne Amerika Amerika, ha a közvéleménykutatást nem egy rúzsokat gyártó cég szponzorálta volna. A „csókkörkérdés“ amelybe több mint ezer felnőttet vontak be, arra is kíváncsi volt, hogy a megkérdezettek nyitott, vagy lehunyt szemmel hódolnak a csók művészetének. Az eredmény talán kevésbe meglepő, mint maga a kérdés, ugyanis megkérdezetteknek csak nyolc százaléka tartja nyitva a szemét csókolózás közben...
A világ- és a filmtörténelem emlékezetes csókjai közül: Brezsnyev és Honecker, Monroe és Allen, Jézus és Júdás. (Képeink.)


Vas Népe 1993. március 2.
Nagy Imre-ügy

– Kár lenne úgy felfogni a dokumentumok nyilvánosságrahozását, hogy ez valamiképpen Nagy Imre lejáratására, befeketítésére irányulna – hangsúlyozta az MTI moszkvai tudósítójának Vlagyimir Pankov.
A Rogyina című orosz történelmi ismeretterjesztő folyóirat főszerkesztő-helyettese elmondta, a lap két hét múlva közli azokat az iratokat, amelyekről La Stampa című olasz újság a múlt hét végén hírt adott. A főszerkesztő-helyettes cáfolta, hogy az újságnál különleges figyelemben részesítenék Nagy Imre sorsát. Csupán a véletlenek egybeesésének nevezte, hogy annak idején épp a Rogyina hasábjain jelent meg az a nagy visszhangot kiváltó feltevés, amely szerint esetleg a magyar politikus részese volt az archívumok, és teljesen természetes emberi igény a történelem feltárása, annak kiderítése, mi hogyan történt, ki kicsoda volt valójában. Nem foglalkozunk külön sem Nagy Imrével, sem Magyarországgal – hangoztatta Pankov. Most közölték például Buharin utolsó, Sztálinhoz írt levelét. Ez a hűségnyilatkozatnak is beillő írás például cáfolni látszik azokat a feltevéseket, amelyek Buharint Sztálin ellenzőkének vezéreként tűntetik fel.
– Ez az irat most egyértelműen azt mutatja, Nagy Imre igenis együttműködött a titkosszolgálattal, tudatosan segítette a „szerveket” egyes személyek leleplezésében. Hogy eközben mire gondolhatott, milyen indítékok ösztönözték, erre nem lehet választ adni. Semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni azt a kort, amelyben élt. E kor sajátosságainak ismerete nélkül teljesen történelmietlen bármiféle egyértelmű, leegyszerűsített ítéletet kimondani személyéről.


Vas Népe 1993. március 1. hétfő
Terhelő adatok Nagy Imre ellen

A torinói La Stampa című lap szovjet irattári dokumentumok alapján szombati számában azt írta, hogy Nagy Imre a harmincas években az NKVD ( a KGB elődje) ügynöke volt, és számos ismerősét feljelentette.
A cikk két irat másolatát közölte: az egyik az a „kötelezvény”, amelyet Nagy Imre 1930-ban írt alá információk szolgáltatására a szovjet politikai rendőrségnek, a másik pedig Krjucskovnak, a KGB utolsó elnökének levele 1989 júniusából Grósz Károlyhoz azzal a céllal, hogy az MSZMP vezetése tudomására hozza: a sztálinizmus elleni nemzeti harc jelképévé magasztosult politikus, az ’56-os forradalom vezetője éveken át ügynök volt a Szovjetunióban, s feljelentett legalább 38 emigráns magyar kommunistát és 150 szovjet, olasz, német és más nemzetiségű ismerősét.



1993. február 26. Jányival személyesen is találkoztam, beszélgettem. Talpig katona volt.

…Don partján. Szinte hihetetlen, de a legtöbbre személyesen emlékezik.
1936. augusztus 1-jén új beosztást kap, az 1. vegyesdandár 1. gyalogsági parancsnoka, de november 1-jével már a 3. vegyesdandár parancsnoka Szombathelyen. Innen kerül 1938. május 24-ével, a Kormányzó Katonai Irodája főnöki beosztásába. Jány hovatovább szenved itt. A hivatali munka, az irodai élet nem az ő világa. Szinte megkönnyebbül, amikor 1939. január 4-ével fölmentik és átveszi testi-lelki jó barátjától, Nagy Vilmostól az I. hadtest parancsnoki posztját. Újra katonák között, a csapatok közelében lehet.
A honvédség fejlesztése és átszervezése eredményeként 1940 tavaszán fölállítják a hadsereget. Jány a 2. hadsereg élére kerül 1940. március 1-jével. Még abban a hónapban magyar királyi titkos tanácsos lesz. Közben már 1938. január 1-jétől protestáns egyházi főgondnok is a mélyen vallásos, rendkívül puritán Jány. Katonai karrierje szinte töretlen. 1941. május 1-jével gyalogsági tábornok. (1941 augusztusától e rendfokozat vezérezredesre módosul.)
Katonai szolgálata közben a végéhez közeledik, hiszen 1941. augusztus 18-án betöltené a 36. tényleges szolgálati évet, mely mindenki számára a nyugállományba helyezést jelentette. Jány azonban marad a tényleges szolgálatban. Hogy miért? Arról egy 1942-ben készült irat így szól: ,,...bár 1941. évi augusztus 17-én 36. tényleges szolgálati évét betöltötte és az 1940. évi december hó 23-án megtartott Katonai Koronatanács 1942. évi május hó 1-jével fogyatékbavételét határozta el, 1943. május hó 1-jéig hadseregparancsnokul történő visszatartását javaslom, miután jelenleg más erre alkalmas, tapasztalt hadtestparancsnok nem áll rendelkezésre.” Ezt a véleményt a honvéd vezérkar főnöke, Szombathelyi Ferenc vezérezredes fogalmazta meg, akinek 1941. szeptember 6-ai kinevezése nyomán Jány nyugállományba helyezését kérte, mivel nála rangban fiatalabb került a vezérkar élére. Kérelmét az államfő elutasította.
Jány marad a 2. hadsereg élén, majd a nevében azonos, de összetételében már teljesen más 2. hadsereg parancsnokaként május 13-án a hadsereg parancsnokság törzsével elindult a keleti hadszíntérre. A Hadsereg parancsnoka ekkor sem tudja még pontosan, mi lesz a több mint 200 ezer főből álló hadsereg feladata. Csak remélik – mint a Honvéd Vezérkar főnöke és a politikai és katonai vezetők többsége is –, hogy csapatainak biztosítási feladatokat, kisegítő irányban folytatott hadműveleteket kell végrehajtania. A vezéri főhadiszálláson tett látogatása során tudja meg, hadseregére komolyabb feladatok várnak. Reméli, ehhez a németek ígérte fölszerelési,…